Politikusak ezek a művek, a szó eredeti értelmében, hisz a közösség ügyeiről beszélnek. Hogyha ezek nem közös kérdések, ha saját legbelső életünk, kínjaink, indulataink, révületeink, elhallgatásaink bántásaink és bántódásaink, sértéseink és sérüléseink nem azok, akkor mi a közös? Mi a közös többszörös? Mindazonáltal amit látni fognak, az nem a pináról szól…
Legyen ez felhívás minden embernek, aki hisz a kultúrateremtésben, az irodalom varázslatos erejében, és abban, hogy van még összetartás ember és ember közt. Segíts a vak és gyengénlátó embereknek! Részletek, a kezdeményezés története és minden, amit tudni kell a DRÓTon.
Miről van szó ebben a mesében? Arról van szó, hogy a Kékszakállú volt az apám. Lesz, aki majd ezen elsőre jót derül, lesz, aki nem egészen érti, s lesz olyan, aki mindebből már sejteni fogja mindennek súlyát, de a lényeg még csak nem is ez, hanem ahogy erre rájöttem. A megértés és együttérzés meséje ez, ezért a legelején kell kezdenem.
A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak ld. Farbenlehre.
László Liza 1997-ben született Budapesten. Egerben és Salgótarjánban nőtt fel, most Szegeden él, a SZTE BTK magyar szakos hallgatója. Liza – Szabó Eszter és Viczenti Mátyás mellett a Független Mentorhálózat programjában lett 2017-ben a DRÓT főszerkesztőjének, Weiner Sennyey Tibornak tanítványa.
Él Szentendrén egy fiatal művész, aki mondhatni több irányból is házasságra lépett a művészettel. Verseket ír, zenét szerez, és – ami most számunkra a legfontosabb – rajzol is. Többirányú kapcsolata immáron jelentős, több mint tíz éves múltra tekint vissza. A következő írás a grafikai munkáiról, és ezáltal egy kicsit róla is szól, illetve arról, hogy miként érdemes hozzá, mint grafikushoz közelíteni.
Cigány vagyok. Konkrétan kiver a víz, minden faji alapú, kulturális, vagy akármilyen megkülönböztetéstől: elmondom miért. Az 1944. február 14-ei Grábler-tavi tömeges kivégzések után csak a nagymamám és anyukám maradt életben. Megírtam ebben a novellában hogy volt.
2018 február 14-én, szerdán, délután 4 órakor a pétfürdői Kolping iskolások részvételével lesz a várpalota melletti Grábler tó partján lévő emlékhelyen megemlékezés, ebből az alkalomból közöljük Láng Judit írását, amit meghallgathattok Rudolf Péter előadásában is a DRÓTon. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
2009-ben kezdett el festeni anyja halála után. Autodidakta módon, YouTube-os videókból ismerte meg a festészet alapjait, és már akkortól csak a pop-art irányzatban alkotott.
Nálunk vagy otthon csücsülsz, amíg hozzák a behívót, összecsomagolsz, felülsz a teherautóra és irány a boszniai határ, vagy kihagyva az első lépést, összecsomagolsz és Palics mellett, a szelevényi erdő bokrai közt bujkálva megpróbálsz átvergődni a határ túloldalára, bízva, hogy még nem állítottak sorfalat, nem aknázták alá, építettek kerítést a határsáv mentén.
Mi az az őstény és milyenek azok a világvázlatok? Végső soron pedig mi a valóság és mi a tudat? Tengelyi László Őstények és világvázlatok című könyvéről Szabó Zsigmond recenzióját olvashatjátok a DRÓTon.