Hamarosan megnyíló kiállítása apropóján beszélgettünk Kobza Vajkkal, aki a DRÓT olvasóinak már ismerős lehet. Rajzról, művészetről, spiritualitásról olvashattok most és arról is, hogyan készül egy olyan rajz, ami állomás a lélekutazás során. Viczenti Mátyás interjúja.
Jagi 2018. február második hetében végleg elhagyta ezt a világot. Elmélkedhetnék, hogy mi visz rá egy embert az öngyilkosságra, hiszen gyerekei is voltak, de ez teljesen felesleges. Nem tudhatjuk mi zajlott a fejében és a lelkében. Sajnos az ő falai már gyermekkorától növekedtek, megdönthetetlenül. Nincs jogunk pálcát törni felette, és nem is akarunk. Mind költőt, mind embert egyaránt gyászoljuk.
A fák is őszülnek, mint az ember. – Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.
Mit gondolt Hamvas Béla a természettudományokról? Mit kritizált ebben Németh László? Miért tartotta fasisztának Hamvast Lukács György? És mit mondott Szentkuthy Miklós Hamvas Béla és Kemény Katalin közös könyvéről?
Politikusak ezek a művek, a szó eredeti értelmében, hisz a közösség ügyeiről beszélnek. Hogyha ezek nem közös kérdések, ha saját legbelső életünk, kínjaink, indulataink, révületeink, elhallgatásaink bántásaink és bántódásaink, sértéseink és sérüléseink nem azok, akkor mi a közös? Mi a közös többszörös? Mindazonáltal amit látni fognak, az nem a pináról szól…
Legyen ez felhívás minden embernek, aki hisz a kultúrateremtésben, az irodalom varázslatos erejében, és abban, hogy van még összetartás ember és ember közt. Segíts a vak és gyengénlátó embereknek! Részletek, a kezdeményezés története és minden, amit tudni kell a DRÓTon.
Miről van szó ebben a mesében? Arról van szó, hogy a Kékszakállú volt az apám. Lesz, aki majd ezen elsőre jót derül, lesz, aki nem egészen érti, s lesz olyan, aki mindebből már sejteni fogja mindennek súlyát, de a lényeg még csak nem is ez, hanem ahogy erre rájöttem. A megértés és együttérzés meséje ez, ezért a legelején kell kezdenem.
A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak ld. Farbenlehre.
László Liza 1997-ben született Budapesten. Egerben és Salgótarjánban nőtt fel, most Szegeden él, a SZTE BTK magyar szakos hallgatója. Liza – Szabó Eszter és Viczenti Mátyás mellett a Független Mentorhálózat programjában lett 2017-ben a DRÓT főszerkesztőjének, Weiner Sennyey Tibornak tanítványa.
Él Szentendrén egy fiatal művész, aki mondhatni több irányból is házasságra lépett a művészettel. Verseket ír, zenét szerez, és – ami most számunkra a legfontosabb – rajzol is. Többirányú kapcsolata immáron jelentős, több mint tíz éves múltra tekint vissza. A következő írás a grafikai munkáiról, és ezáltal egy kicsit róla is szól, illetve arról, hogy miként érdemes hozzá, mint grafikushoz közelíteni.