Nyolc sört hoznak. Nem figyelsz. Finoman megböklek a könyökömmel. Hallod, nyolc sört hoznak. És lerakják mindet elénk. Valami nincs rendben. Félreértették a rendelést. Hiszen csak ketten vagyunk. – Gerzsenyi Gabriella disztópikus karcolata a DRÓTon.
Teri közbevágott: – A ballibek lapját olvasod?! Jól nézünk ki.
Csilla szó nélkül visszavette a párnát az arca elé, jelezve, hogy a beszélgetés megintcsak nem vesz jó irányt.
Zoltán szabadkozott, és a kezdődő kézilabdameccsre hivatkozva elhagyta a zajos helyiséget.
Teri a húgához intézte a kérdést: – Szóval, mi is van a tartásoddal?
Panni lakonikus válasszal intézte el: – Semmi. Nem érdekel.
Valaki ellopta azóta ezt az időt. Időközben. Vele együtt pedig ellopta a tervezgetést, álmodozást. Vajon hová rejtette? Mielőtt becsukta volna a könyvet, küldött egy halvány mosolyt az ifjú és bizakodó Csinszka felé. Kicsit irigyelte. Őt még nem lopták meg.
Amikor kicsi voltam, a lemezhallgatás nagyszerű időtöltés volt a családunkban. Óvodáskoromban leginkább nagyapa volt ebben partnerem – tekintve, hogy életkorom ugyan óvodás volt, de helyzetem nem éppen, hiszen odahaza múlattam az időt nagyszüleimmel. … Az idegennyelvű slágerekkel kitágult a tér gyermeki fantáziám előtt. A ’Words don’t come easy’ kezdetű dalt teli torokból fújtam, a ’pörc donkámízíííí’ magyarosított formában, és meggyőződésem volt, hogy a ’Drunken sailor’ című nóta egy bizonyos Ralf királyfiról szól, hiszen a refrénjében elhangzik, hogy ’vé, hé, Rálf királyfi’ eredetileg: ’Way hay and up she rises’. :
Hogy gondolhatják anyáék, hogy egy egész hétvégét eltöltünk itt? Télen semmi értelmeset nem lehet csinálni. Nyáron legalább vitorlázhatunk. Vitorlázhatnánk.
A frottírkendőt átitatja a vér. Lassan haladunk. – Fáj? – Pali rázza a fejét. A főorvos már telefonált, megmondta, kit keressünk. Most kipróbáljuk, milyen a magyar sürgősségi betegellátás. Ülünk, araszolunk.
Városi kórház, hetedik emelet, kettes szoba, reggel 8 óra
– Jó reggelt kívánok, Doktornő, hogy van ma?
– Jó reggelt, Szabó néni! Köszönöm a kérdését, elég nyugtalanul aludtam.
– Ej-ej, csak nem elfelejtette bevenni a Doktornő a gyógyszereit? Csak nem tetszik elsumákolni?
Maga sem értette, hogyan került a folyóba. Csak napozni akart. Meg egy kicsit emberek között lenni. Az sem baj, ha ismeretlenek. Az sem baj, ha zajosak. Az sem baj, ha erős szagok terjengenek a parton álló büfé felől. Belülről kényszerítette valami, hogy kimozduljon a négy fal közül.
„Törte tovább a fejét a zöld dolgokon. A nagy zöld ügyön. Hogyan lehetne zöldíteni a gazdaságot, az ipari termelést, a közlekedést, a vállalkozásokat. Gondolataiba merülve kis híján eltaposta az ösvényen átnyargaló csíkos mókust.” – Gerzsenyi Gabriella írása a DRÓTon.