1977-ben születtem a kárpátaljai Beregszászban. Az ELTE Jogi Karán 2000-ben szerzett diplomát követően a Környezetvédelmi Minisztériumban dolgoztam, majd tizenhat évig Brüsszelben, az Európai Unió tisztviselőjeként. 2021 nyarától férjemmel és két gyermekemmel a Szentendrei-szigeten élek. Első könyvem 2021 októberében jelent meg a Nap Kiadónál, ’Brüsszel után szabadon’ címmel. Kisprózáim ezidáig az Együtt-ben (2021/5, 2022/1), a Forrásban (2022/3), a Magyar Naplóban (2022/3) és a Helyőrségben (2022/4) láttak napvilágot, és további írások publikálása folyamatban van, pl. a Hitelnél és az Irodalmi Jelennél. Idén tavasszal részt vettem a Magyar Napló Kiadó mentori programjában, és azóta is Bíró Gergely szerkesztő a mentorom, illetve a tervezett második kötetem kéziratának gondozója.

Csak egy kávéra

Teri közbevágott: – A ballibek lapját olvasod?! Jól nézünk ki.
Csilla szó nélkül visszavette a párnát az arca elé, jelezve, hogy a beszélgetés megintcsak nem vesz jó irányt.
Zoltán szabadkozott, és a kezdődő kézilabdameccsre hivatkozva elhagyta a zajos helyiséget.
Teri a húgához intézte a kérdést: – Szóval, mi is van a tartásoddal?
Panni lakonikus válasszal intézte el: – Semmi. Nem érdekel.

Amikor kicsi voltam

Amikor kicsi voltam, a lemezhallgatás nagyszerű időtöltés volt a családunkban. Óvodáskoromban leginkább nagyapa volt ebben partnerem – tekintve, hogy életkorom ugyan óvodás volt, de helyzetem nem éppen, hiszen odahaza múlattam az időt nagyszüleimmel. … Az idegennyelvű slágerekkel kitágult a tér gyermeki fantáziám előtt. A ’Words don’t come easy’ kezdetű dalt teli torokból fújtam, a ’pörc donkámízíííí’ magyarosított formában, és meggyőződésem volt, hogy a ’Drunken sailor’ című nóta egy bizonyos Ralf királyfiról szól, hiszen a refrénjében elhangzik, hogy ’vé, hé, Rálf királyfi’ eredetileg: ’Way hay and up she rises’. :