Hogy gondolhatják anyáék, hogy egy egész hétvégét eltöltünk itt? Télen semmi értelmeset nem lehet csinálni. Nyáron legalább vitorlázhatunk. Vitorlázhatnánk. Tavaly nyáron egyszer sem tettük vízre a katamaránt, akkor mi a frászért van? Bezzeg a Lórántékat kiviszik a nagyszüleik elég sokszor, pedig alig nagyobb a hajójuk. Nekünk folyton a széljárást kell figyelni, semmilyen programot nem lehet előre betervezni. Aztán loholunk a kikötőbe, nehogy elüljön a jó kis szél. Nem is értem, apa mit érzett, amikor beruházott ebbe a cuccba. Boldog volt, látszott. Ki fogja a vízbe betolni, azt nyilván nem gondolta át. Anya meg is mondta neki már az első alkalommal. Ez nem volt éppen kedves tőle. Néha örülhetne olyasminek is, amit nem ő talál ki. A vitorlást nem szereti, mert ő az egyetlen négyünk közül, aki nem konyít hozzá.
Még Enci is többet tud nála, mert volt tavalyelőtt abban a táborban. Bevallotta, hogy főleg a barátnői miatt ment, de öt teljes nap alatt azért mégiscsak ragadt valami az agytekervényeire. Idén nyáron már kizárólag lovastáborba volt hajlandó menni. Lóbolond lett, semmi másról nem tud beszélni. Megőrülök, ha meglátom a vigyorgó fejét és meghallom a kérdést, hogy ’Naaa, ma kin lovagoltam?’. Anyáék lelkesen találgatnak, mintha egyéb érdekesség nem is lenne a világon. Enci még szemétkedik is, állandóan kijavítja őket: ’nincs olyan, hogy fehér ló’. Szerinte fekete sincs. Külön lószínek vannak, de én azokat nem akarom megtanulni. Szerintem anyáék se, csak úgy tesznek, mintha.
Nem igaz, hogy valaki ne tudjon ló nélkül élni. Én tudok. Jó, egy évig jártam oktatásra. De akkor még voltunk hárman-négyen fiúk. Miért hagyták abba? Szinte szerencse, hogy Lord rámlépett az utolsó órán, Daisy meg előző héten megharapott, így nem volt furcsa, miért nem megyek többet. Kibírhatatlan lett. A lányok azzal szórakoznak, hogy cicomázzák a lovakat, befonják a sörényüket és gügyögnek nekik.
Ha befagyott volna a Balaton, lehetne korcsolyázni. Anya azért sem lelkesedik, mivel ő nem tud. Fél az eleséstől. Minket félt a beszakadástól. Egész életünkben félt. Hidegben a hidegtől, melegben a melegtől. Töréstől, zúzódástól, fertőzéstől, betegségtől. Nyomja belénk a vitaminokat. Orrba-szájba, ahogy Mama mondja. Ő milyen menő, nem is reméltem, hogy még idén is elvisz síelni. Két nap is több, mint semmi. Jobb lett volna, ha Enci nem jön, akkor mehettem volna a saját tempómban. Pedig legutóbb ő is aranyérmes lett a házibajnokságon, a síszünetben. Az ötödikes osztálytársait simán lekörözi, látszik, hogy korán kezdte.
Az a probléma, hogy fél és nem mer elég gyorsan menni. Amikor ezt megmondtam neki, akkor persze én voltam a hülye bunkó. Mondjuk, enélkül is sokszor mond ilyen kedvességeket. Sőt, cifrábbakat is tud. Ha felveszik őt is a hatosztályos gimibe, menekülni fogok előle szünetekben, meg ne tudják a többiek, hogy a húgom ilyen rondán beszél. Azért szeretném, ha bekerülne. Anya reménykedik, hogy a vallásos iskolától majd megszelídül és a családtagjaival is olyan kedves lesz, mint a lovakkal.
Horgászni se lehet télen. Az összes nyamvadt hal a tó fenekén döglik. A házban meg nincs internet. El fogok pusztulni az unalomtól. Nem lehet két napon keresztül olvasni. Ráadásul ez a könyv borzasztóan unalmas, nyár óta nem bírtam befejezni. Díjaznám, ha nem kellene elolvasni a kőszívűt. Azt mondta a tanárnő, mivel láttuk színházban, lehet, hogy nem fogja kötelezővé tenni. Anya nagy lelkesen hozott múlt héten a könyvtárból két Gerard Durrellt, azt hitte, majd a nyakába ugrok örömömben. Undokul viselkedtem. Pedig nem akartam. Sokszor van, hogy nem akarok, mégis az leszek a végén. Vagy már az elején. Ő meg nevet. Puszi helyett én csak ráfújok. Azon is nevet, legtöbbször.
Néha viszont elsírja magát. Azt végképp utálom. Mi az égért sír, ha nincs semmi baja. Azt mondja, hogy amikor nagyon fáradt, érzékenyebb. Hogy ezzel mindenki így van. És hogy nemcsak a testi megerőltetésbe lehet belefáradni, hanem az idegibe is. Hogy mi Encivel sokat idegesítjük. Az igaz, sokat veszekszünk. De nem én tehetek róla, Enci olyan hülye. Agyfitymaszűkülete van, ahogy Tomi mondta a saját húgára. Most is csak azért jött velünk, hogy elmehessen holnap az itteni lovardába. Az nem érdekli, én mit fogok egész hétvégén csinálni. Fenn ül a szobájában, és várja a holnapot. Jó, túrázni megyek apával. Kedves, hogy beleegyezett. Télen még nem másztuk meg a Badacsonyt. Kár, hogy nincs hó. Na ne, jön anya a narancslével. Nincs egy perc nyugtom se.
**********
remélem Botond nem vette észre mennyi snack-et hoztam magammal annyira utálom amikor otthon felzabálja a spájzból a kekszet mire észreveszem csak az üres zacskót tegnap is bunkó volt de aztán ügyesen elrejtettem hű ma délután induláskor majdnem otthonfelejtettem szörnyű lett volna az egész hétvégét kaja nélkül tölteni anya szerint ez nem kaja a rendes ennivaló az amit ő főz vagy hogy is mondta igen amit a jobb éttermekben adnak nyaraláson még azért a sült krumplit is elfogadja most telelünk hátha megengedi és kólát is Botond biztos fantát fog
annyira kár hogy csak egyszer találkozhatok az én drága Csillagommal nem igazság hogy vasárnap nincs nyitva a lovarda gyakrabban is lejöhetnénk ne lenne mindig valami más uncsi program családi ebéééd színháááz miseee pedig Csillagot szeretem az összes eddig megismert ló közül a legjobban olyan kedves szófogadó kényelmes ülni rajta picikét duci széles a háta hmmm az én kis mackóm Úristen iszonyú ciki volt amikor anya úgy kérdezte meg a lovardát telefonon hogy Csillag-mackó megvan-e még azt hitték valami elveszett plüssállat után érdeklődünk áááá ugye holnap ezt nem fogják felhozni anya egyre furábban viselkedik mit éget mások előtt
édes Csillag-mackóm már csak pár óra hogy láthassalak olyan jó már előre hallom hogy reggel a hülye Botond morogni fog nem tud majd tőlünk aludni de ő választotta a lenti szobát akkor ne nyavalyogjon ha más korábban felkel és reggelizni szeretne huhh kíváncsi vagyok mit fog szólni a mackóm amikor meglát fog neki tetszeni az új nyeregalátét és a kötőfék biztos nagyon cukin fog rajta mutatni anya ne lenne olyan nyomi nem engedte megrendelni a bordó nyeregalátétet is még hogy egyszerre egy is elég egy lovon tudok ülni egy időben de nyeregalátétből több kell hogy tudjam váltogatni nehéz a webáruházban mindegyik irtó jól néz ki ha lesz saját fizetésem akkor majd
anya szerint ezek felesleges dolgok az bezzeg nem felesleges hogy magának annyi holmit vesz kiesnek a ruhái a szekrényéből szegény lovaktól meg sajnálja nem igazság mikor lesz már holnaaaap kibírhatatlan télen a Balatonon nem lehet semmit csinálni túráról szó sem lehet a kikötőig se megyek gyalog az biztos a házban meg nem fizetnek elő wifit én vagyok az egyetlen az osztályban akinek még nincs okostelefonja legalább hamar menjünk le a partra mit is akartam ja nyitva az étterem vehetek forró csokit Istenkém de lassan telik az időőő…
**********
Tudhattam volna előre, hogy mind a kettő siránkozni fog az internet hiánya miatt, de nem érdekel, legalább tartunk egy kis digitális böjtöt. Mármint, a gyerekek tartanak, mert én gond nélkül tudom a telefonomat használni, Bandinak meg amúgy sem sokat van a kezében. Itt is elfoglalja magát, a házba szinte be sem jött, már lement a pincébe elővenni a szerszámokat, nekiáll mindjárt fúrni-faragni, persze így rám marad az összes táska kipakolása, a hűtő beüzemelése, ágyneműhúzás, de nem szólok egy szót se, elvégre éppen a mi kedvünkért szereli fel az új radiátorokat. Az én szememben ez is annak a bizonyítéka, hogy csak ahhoz nem ért, amihez nem akar. Sajnos, az utóbbi időben egyre több az, amihez nem akar, vagy csak elodázza, mindig is patópál volt, ám mostanában még inkább lelassult. Milyen lesz vajon nyugdíjasként?
Nem, ezt nem, ezen még nem kezdünk morfondírozni, hogy mi lesz majd, ha… Könnyen megeshet, hogy én meg sem érem, kikészít a békétlenség, beszélek nekik a szeretetről, a családról, arról, hogy egy testvér mindig ajándék, meg hogy ha mi szülők már elpatkoltunk, akkor ők ketten lesznek egymásnak a legközelebbi hozzátartozói. Hiába, vagy meg sem hallgatnak, vagy nagyjából figyelnek, de aztán egy perccel később már röpköd a kuss meg a hülye bunkó. Enci élenjáró a goromba szavak terén, viszont Botond feltűnés nélkül tudja bosszantani, sokszor meg sem kell szólalnia, elég egy tekintet vagy egy megfelelő hangsúlyozással megeresztett sóhaj.
Ezt a házat is azért vettük, hogy csodálatos családi nyaralások színhelye legyen. Ebből a három szóból egyelőre az elsőt nem sikerült megvalósítani, nekem az nem csodálatos, ha a gyerekek a szobájukban hevernek és az elektronikus eszközüket nyomkodják, ha a strandra is többnyire két turnusban kell lemennünk, mert mire az egyik elindul, a másik már visszafelé jönne, vagy ha nagy rábeszélések árán összehozunk egy kirándulást, akkor is rossz hangulatba és veszekedésbe torkollik. Enci gyűlöl túrázni, Botondot meg az élteti. Enci legszívesebben az egész napját a lovardában töltené, Botond meg egy hegyen. Vagy a parton, horgászbottal a kezében. Mikor fognak végre ugyanazért lelkesedni? Vagy legalább elfogadni, ha a másik egészen más dologért lelkesedik? Mikor fognak tudni úgy beszélni egymással, mint két szerető testvér?
Igaza volt a tanár úrnak, egy harmadik gyerek talán a mérleg nyelveként szolgálhatott volna. Ki tudja azt most már. Csak az Úr, Ő akarta így, az én véleményemet nem kérte ki, pedig néha szívesen megosztanám vele, kérdezés nélkül is. Kiszúrt velem, hitegetett, aztán semmi. Bandi szomorú volt, annyira szeret, hogy bármit vállalna értem, de a lelke mélyén azért nem bánja. Volt két szép éve, ami alatt teljesítettem házastársi kötelességemet, sőt, bőven túlteljesítettem. Mostantól a festéssel szeretnék foglalkozni, álmomban sem gondoltam, hogy lappang bennem ilyen irányú tehetség.
Jaj, ez a kosár még mindig itt van? Ebben ravataloztuk fel szerencsétlen Kobakot. Azt a napot sokáig megemlegetjük, hetekig minden rendben volt, aztán épp az indulás előtti hajnalon jött a nyest, vagy menyét, mindegy. Engem jobban megviselt, mint a gyerekeket, pedig hivatalosan ők voltak Kobak gazdái. Egy törpenyúl halálától egészen kikészültem, ez is mutatja, hogy az idegrendszerem nem áll túlságosan erős lábakon. Menjünk már le a partra, szükségem van egy nagy adag forralt borra!
**********
Pompás ez a pince! Szerencse, hogy itthagytak mindent az eladók. Évek alatt sem tudnék ennyi jó szerszámot összevásárolni. Némelyikről nem is tudom pontosan, micsoda. Apu nyáron sok mindenről magyarázott, de még maradtak homályos foltok. Azokra majd visszatérünk jövőre. Bízom benne, hogy megint el fognak jönni pár napra. Természetesen ezt még Olgicával is meg kell beszélnem. Nyűgös lett az utóbbi időben, nem örül a rokonoknak. Idegesítik a gyerekek, de miért kell mindent hiper-érzékenyen felfogni? Civakodnak, hát civakodnak, majd kinövik. Ha nem lehet négyesben programot szervezni, akkor szervezünk külön-külön. Mindig is szívesen mentem Botonddal kettesben túrázni vagy pecázni. Encivel is foglalkozom, a lovardába is többször vittem. Nem tudom, ezen miért kell problémázni.
Hol lehet a csavarhúzó-készlet? Határozottan emlékszem, hogy beraktam nyáron indulás előtt a fehér szekrénybe. Most mégsincs benne. A Kobak körüli történések kicsit felbolydulttá tették az elindulást. Szegény nyuszkó. Nem elég, hogy kimúlt, de a legrosszabb időpontban. Össze kellett pakolni a házat, a gyerekeket. Anyósom is itt ténfergett és osztotta az okosnak szánt megjegyzéseit. Ahelyett, hogy csendben leült volna a sarokba. Annyi esze van, mint egy hintalónak. Többszáz kilométernyi vezetés állt előttünk, és még nyulat kellett temetnem. Hol a gyíkban vannak a csavarhúzók? Lehet, hogy hazavittük az egész dobozt? A rohadt életbe, tényleg, otthon használtam is. Ez nem lehet igaz. Olga keresztbe fog nyelni. Két új képet és a tükröt is fel akarta rakni.
Szeretem ezt a házat. Valamikor jó lenne lejönni édeskettesben. Egy mini-nászútra. Sajnos Olga inkább alkotói szabadságnak fogná fel és csak a festegetne. Klassz, hogy örömét leli benne. De azért lehetne rám is több ideje és figyelme. Gyakran durcás, és nem tudom, miért. Nem vagyok gondolatolvasó, bár ő szeretné, ha az lennék. Túl sokat vár tőlem.
Legalább száraz fahasábok maradtak itt a sarokban. Felviszem, tüzet rakunk a cserépkályhában. Botond boldog lesz. Remélem, Olga is. Szereti a meleget. Encinek mindegy, ő csak a holnapi lovaglást várja. Tulajdonképpen pompás, hogy ennyire szenvedélyes és céltudatos a jövőjét illetően. Velünk is lehetne kedvesebb, de szerintem ez is kialakul majd.
A radiátorok felszerelése kábé fél óra. Jó lenne, ha Botond segítene. Sok időt tölt a szobájában egyedül. Kéne vele beszélgetni, mit is csinál. Olgica szereti delegálni nekem ezt a feladatot. Mégiscsak én vagyok az apja, höhö. De azért kemény dió ez. Nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Velem se beszélt apám férfi-dolgokról. Enci az anyjával bizalmas kapcsolatban van. Nekik könnyű. A női agy más rugóra jár.
Még a vízszintező kell, így, a hónom alá. Meg is volnánk. Szépen mindenre sor kerül. Fel nem foghatom, mért kell kapkodni. Olgi szerint festeni is kellene, új zsalukat felrakni, kertet rendezni, kerítést javítani. Nyaraláson se fogy ki a teendőkből, főleg a rám oszthatókból. Gyilkos tekintettel méreget, ha vitorlázni akarok. Egy hangyányi együttérzés sincs benne. Nem baj, most erre a hétvégére koncentrálunk. Felszerelem a radiátorokat, tüzet rakunk, aztán lemegyünk a partra, veszünk valamit inni és jobb kedvünk lesz.