Helyét nem találó geográfus és geológus vagyok. E témákban több szakpublikációval rendelkezem, gyakori vendégszerző vagyok különböző magazinokban, ahol közéleti és szakmai témákban publikálok. A dróton elsősorban back-end developerként vagyok jelen és próbálom az összetartó erőt technikailag is összekovácsoló erővé tenni.
Japán radikális és egyedi építészeti formavilága nemcsak az intézmények épületeit, hanem a lakóingatlanokat is jellemzi. Milyen, amikor az avantgarde a falak közé bújik? – Jánosi-Mózes Tibor írása japán különös lakásairól és elterjedésük okairól.
Lagasnerie szerint a jelenlegi családpolitika a magánélet felé orientálja az embereket a társadalmi részvétel helyett, így engedelmes, politikailag inaktív polgárokat nevel, akik felett könnyebb autoritást gyakorolni, maguk is elfogadóbbak az autoritással szemben, sőt: hajlamosabbak lehetnek autoriter attitűdök felvételére.
Geoffroy de Lagasnerie a barátság mibenlétét igyekszik megfejteni miközben egy új életformát is kínál e méltatlanul mellőzött kapcsolatok ápolására.
– Jánosi-Mózes Tibor írása a félreértett francia filozófus legújabb kötetéről.
Cristóbal Hara fotókarrierje, korai fekete-fehér és későbbi színeskép korszakokra osztható. Az előbbin fagyos, az utóbbin forró légkörben örökítette meg Spanyolország katasztrofális emberi állapotait. A pillanat megragadásának képessége a technikán túl mutatnak, egy dolog ugyanis Hara valamennyi képére igaz: a múló valóság zavarait az örök nyugtalanságba zárja. – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról szóló sorozatának harmadik része.
Mit jelent az, ha egy művészt nem lehet stílusokba helyezni? Egyáltalán meghúzható egy határ ott, ahol ez nem valaminek hiányából, hanem valami megfoghatatlan jelenlétéből fakad? A fogalmakba zárt alkotások nem akkor válnak művészetté, ha kitörnek a keretek közül? Miért keresünk szavakat a megmagyarázhatatlanra? Ezek a kérdések valamiért újra és újra felpattannak bennem, amikor Iturbide képeit nézem… – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról szóló írásának második része.
Ki volt Manuel Álvarez Bravo? Mi az, hogy kontemplatív művész? Hogyan vált egy csendes, visszahúzódó ember meghatározóvá a XX. század művészeinek panteonjában? – Jánosi Mózes Tibor latin fotósokról szóló sorozatának első része.
María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga – 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.
Richard Rogers brit építész, a kilencvenes években megjelent Cities For A Small Planet című könyve meglepően nagy hatással volt kora és az utána következő évtizedek építészeire, valamint a városfejlesztésben érintett szakemberekre.
Hans Ulrich Gumbrecht merész témát feszeget, amikor a sport, valamint a sportot kísérő tömeg fogalmát veszi górcső alá legújabb, a Kijárat Kiadó gondozásában, magyar nyelven megjelent esszékötetében. Gumbrecht könyvérő Jánosi-Mózes Tibor írt a DRÓTra.
Idén október 15-én volt a premierje a „Legyél te is Jane!” sétaszìnházi darabnak, ami Dr. Jane Goodall életrajzi írásai alapján készült. Az előadáson novemberben is lehetősége van bárkinek részt vennie.
2022-ben újra egy kontinentális háború a téma, mi pedig elődjeinkhez hasonlóan, most is hanyagul alábecsüljük a kockázatokat és a lehetséges következményeket – Jánosi-Mózes Tibor írása.