Nyolc sört hoznak. Nem figyelsz. Finoman megböklek a könyökömmel. Hallod, nyolc sört hoznak. És lerakják mindet elénk. Valami nincs rendben. Félreértették a rendelést. Hiszen csak ketten vagyunk. – Gerzsenyi Gabriella disztópikus karcolata a DRÓTon.
Ha már jobb nem jut eszünkbe, nézzük meg azt a nőt a műszaki boltban. Nórinak hívják, és épp új telefont vesz a lányának, Hannának.
Hogy gondolhatják anyáék, hogy egy egész hétvégét eltöltünk itt? Télen semmi értelmeset nem lehet csinálni. Nyáron legalább vitorlázhatunk. Vitorlázhatnánk.
Maga sem értette, hogyan került a folyóba. Csak napozni akart. Meg egy kicsit emberek között lenni. Az sem baj, ha ismeretlenek. Az sem baj, ha zajosak. Az sem baj, ha erős szagok terjengenek a parton álló büfé felől. Belülről kényszerítette valami, hogy kimozduljon a négy fal közül.
A magyar migránsok, akiknek sikerült átjutnia a határon, azok a közeli menekült táborba kerültek és a másnapi híreket forró teával és vajas kenyérrel a kézben hallgatták végig. Többjüknek a hallottaktól könnybe lábadt a szeme.
„A novemberi pályázaton azért vettem részt, hogy valaki, aki nem kötődik hozzám, mondja meg őszintén a véleményét legalább az egyik alkotásomról. Feltöltődőm tőle. Szeretnék jól írni.”
– Oh, ne haragudj, csak most ismertelek meg! – mondta a nő, és leült a férfi asztalához, kezével megtámasztotta állát, bizalmasan előre hajolt, az arca felragyogott. – Hogy vagy, mit csinálsz? És az öcséd? Emlékszem, egyszer úgy felmászott a játszótéren a nagy fára, hogy a tűzoltókat kellett kihívni.
A köd mindent beszitál. A gallérban hideg nyirok, a háton langyos veríték. A vasúti felüljáró szegecsein megtapad a nedvesség. Összekoccannak a kátránytól büdös deszkák.
Nagy nehezen feltápászkodott, a szikrázó hó vakításától védve a szemét, körülnézett, és próbált életet lehelni a végtagjaiba.
És aztán éljen az internet mindenre jó mivolta! Belecsaptam a társkeresés örvényébe. Amennyire elkeserítő, annyira jó, hogy vállalják magukat mindazok, akiket láttam és így minimálisra csökkentette a találkozópartnerek számát. Azonban pötyögve, chatelve sokkal könnyebb jó fejnek lenni, mint élőben. Nincsenek hangsúlyok, úgy érted, ahogy akarod, minden mögé odabaszarinthatsz egy smilet, akkor is, ha épp azt írja, hogy utálja az ünnepeket, vagy megkérdezi eszel e vele pacalt, vagy jé, ma bezárt a kisbolt műszaki probléma miatt. És én részt veszek ebben a virtuális versengő viadalban, ahol nem tudhatom mivel versenyzek és milyen eszközökkel, hát csak egyszerűen írom, aki vagyok, de már ott elvesztem a csatát, hogy hol lakom és gyerekem van, akit egyedül nevelek, pedig a profilban ezek nyilvánvalóan látszanak.
– „Írjon novemberben egy novellát!” – A pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtár ezzel a szlogennel akarta felhívni az olvasók figyelmét a szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére. A gondolatindító téma ezúttal a „limes / határ” volt. A DRÓTon most a beérkezett művekből válogatunk.