Kicsit gondolkodik, kézbe veszi, nézegeti a készülékeket, a szigetzöld és a púderrózsaszín között vacillál, gyorsan dönt, az utóbbi lesz a megfelelő. Már indul is a pénztárhoz, amikor az osztályfőnök hívja. Ágota néni nagyon zaklatott, kéri, hogy minél hamarabb menjen be hozzá, ha lehet, azonnal. Hosszú a sor a pénztárnál, Nóri megígéri, hamarosan ott lesz. Nem aggódik, Hannával soha nincs semmi baj, ő az igazi büszkesége, a tudatos és következetes nevelés tökéletes eredménye.
Az énekterembe vezeti Ágota néni, az most üres, fontos, hogy négyszemközt, nyugodtan tudjanak beszélni, mert nagy a baj, soha nem gondolta volna Hannáról, hogy ilyet tesz, de most mégis, semmi kétség, lopott a padtársától. Elvette a pénzét és a nyakláncát. Monoton ketyeg az óra a falon. „A lopás nem csak egy egyszerű botlás, hanem hatalmas bűn. Ez egy jónevű gimnázium, nem nézhetünk félre ilyen irtózatos tettnél.” Nóri bólogat, közben a vászontáskáját nézi, a tetején ott van az új telefon. Ma már oda akarta adni, oda is fogja. Néhány órája döntött úgy, hogy megveszi. Az ajándék a szeretetnyelve Hannának, fontos, hogy tudja, nagyon szereti.
Mióta Nóri újra dolgozik, a lánya alig beszél vele, haragszik rá. Megszokta, hogy az anyja mindig otthon van. Tulajdonképpen nevetséges. Nóri tizenhat évig csak a családjának élt, de amikor a legkisebb is betöltötte a tizedik életévét, ő pedig a negyvenet, kezdte unni a jógaórákat és a futócsoportot, az utazások sem lelkesítették. Egyik este szólt a férjének, szeretne újra dolgozni, a férje megértette, és másnap délelőtt szerzett neki egy állást. A végzettsége alapján magasabb pozícióra is alkalmas lett volna, de Nórit ez nem zavarta. Nagyon gyorsan beilleszkedett és felmérte, hogy kivel kell jóban lennie azért, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.
Örömmel járt reggelente az irodába, élvezte az új kihívásokat, jót tett neki a sok sikerélmény és elismerés a munkatársaktól. Könnyen megtalálta a hangot a többiekkel, volt, akivel annyira nevetett a reggeli kávénál, hogy visszhangzott az épület, mással a lépcsőfordulóban suttogva szidta a többieket. Valami azonban nem stimmelt. Egyik délután tovább maradt egy félórával, indulás előtt a teakonyhába ment, de amint belépett, hirtelen elhallgattak, Nórit zavarta.
Tegnap sokáig maradt, elcsúszott a feladataival, közeledtek a határidők. Körülötte üresek voltak már az asztalok, székek, az irodák sötétek. Hűvös, idegen nyugalom mindenfelé. Belemerült a számokba, sietett. Hirtelen kirázta a hideg, cipők fémes kopogása vágta szét a csendet, felnézett és Mariannt látta, ahogy jön felé. Ezt a nőt csak a gőg tartja egyben. Félfenékkel leült az asztala szélére, és nagy lelkesedéssel az új automata kávéfőzőjéről kezdett beszélni. Nórit zavarta, már ment volna haza, de még az aznapi feladatával sem végzett, várta a levegővételt, hogy tapintatosan megkérje, hagyja őt dolgozni. „Csak azért mondom, mert te is vehetsz egyet. Nézd, itt van ez a cédula, felírtam, erre kérjél számlát, és a Juci rendezi.” Nóri döbbenten nézte a papírt. „Géza tud erről?” – kérdezte halkan. „Ja, biztosan. A Cili nem tudja tartani a száját. Ők ketten…, áh, de tudod te is. Meg biztosan van neki is valami…”- és nézett sokat mondóan. „De ez lopás”- szaladt ki a száján önkéntelenül Nórinak. „Ugyan már, ne légy olyan naiv, nőjél fel! Mindenki ezt csinálja, ki így, ki úgy. Múltkor mondtad, hogy a lányod szeretné azt az új telefont. Most itt a lehetőség, megveheted neki.” Egyre ellenszenvesebbnek látta. „Eddig is megvehettem volna, nem a pénz miatt nem tettem, most kapott újat a születésnapjára. Nem cserélhet telefont, csak azért, mert új modellt hirdetnek. A mostani is nagyon jó.” Mariann arca komor lett. „Jó, ez csak egy lehetőség, de tudd, én mondtam a többieknek, hogy megbízhatunk benned.” Elvette a cédulát. Bólintott. Betette a pénztárcájába. Megpróbált mosolyogni.
Hideg van az énekteremben, Nóri visszaveszi a kabátját. Már rég otthon kellene lennie, Hanna hamarosan hazaér az edzésről, éhes lesz, az is idő, amíg a futár kiér, már el kellene küldeni a rendelést. Ágota néni azonban nem akarja befejezni, jól felépített etikaórát tart neki, és már nevelési tanácsokat is ad, amit Nóri nagyon utál. „De a magatartás jegyét, ugye, nem rontják le?”- kérdezi váratlanul.
Itt van a pillanat, amikor félre kell néznünk, és el kell engednünk Nórit.
