Nekünk Mohács kell?
Én is elolvastam Péterfy Gergely közösségi felületre kitett posztját, és a következő gondolatok merültek fel bennem…
Én is elolvastam Péterfy Gergely közösségi felületre kitett posztját, és a következő gondolatok merültek fel bennem…
„Hogy Jordan Peterson valóban csak meglovagol-e egy hullámot, nehéz elönteni,…” Véleményem szerint nem nehéz eldönteni. – Kormányos Ákos küldte el nekünk írását.
Horkay Hörcher Ferenc válaszolt a DRÓT kérdéseire, május elsejei cikkemre reagálva. Első két válaszáról, ami 1848-49-re vonatkozik, nem foglalkozom, a történészekre hagyom, vajon forradalom volt-e 1848-ban? Harmadik válasza azonban újabb kérdéseket vet fel, ezeket meg kell fogalmazni. – Gömöri György hozzászólása az 56-os vitához.
„Jön egy telefon, pénz áll a házhoz, nem kevés! Ki az a hülye, aki erre nemet mond?” 960 millió forinttal támogatta az állam a kiválasztott folyóiratokat, ám nem volt semmilyen pályázat az Index és a Magyar Narancs információi szerint, csak egy telefon. Az érintett folyóiratok főszerkesztői közül egyedül a 100 millió forinttal támogatott Kortárs főszerkesztője, Thimár Attila nyilatkozott lapzártáig lapunknak, továbbá a nem támogatott Műút szerkesztője: Kabai Lóránt.
Sokan elfelejtik, hogy ez a kiváló teoretikus egyben egy szörnyeteg volt. Legenyhébb esetben nem foglalkoznak a kivégzett emberekkel, az elgázolt egzisztenciákkal, a margóra tett életművekkel, legrosszabb esetben pedig megpróbálják elmagyarázni, hogy „mindez szükséges volt”. S általában teszik mindezt olyan emberek, akik vért hörögnek Wass Albert vagy Prohászka Ottokár jobboldali tisztogatása kapcsán persze, joggal, de kettős mércével. Nincs szükség sem démonizált, sem szentté avatott, vagyis egydimenziós Lukács György-portrékra. Amire szükség van, az egy tárgyilagos és objektív bemutatása a híres-hírhedt marxista ideológusnak, egyaránt bemutatva az erősségeket és a gyengeségeket, az erényeket és a vétkeket. Egyelőre ilyen még nincs, talán lesz. – Krasznai Zoltán esszéje.
Merő kalandvágyból vagy patriotizmusból maradjunk Magyarországon? Mi a helyzet a kortárs magyar irodalom támogatásaival? Mi van a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Kft-vel és a Magyar Művészeti Akadémiával? Miért lenne fontos, hogy normális közbeszéd alakuljon ki az irodalomról és életről?
„Európa nagy és dicső, és újra az fog lenni.” – jósolta megkérdőjelezhetetlen előrelátással a Konzervatív Hallgatók elnöke, miközben tahóságukkal kiharcolták maguknak azt a bizonyos 15 perc hírnevet, néhány leszbikus és biszexuális lány békés tiltakozása közben. De honnan ez az elképesztő önbizalom és mi történik itt valójában? Hanzély Márton És akkor mi van? sorozatának újabb részét olvashatjátok a DRÓTon.
Karádi Éva – a megszűnő Magyar Lettre főszerkesztője – beszélt a DRÓTnak arról, hogy miért szűnik meg a Holmi után a Lettre is, mi történik a magyar folyóiratkultúrával, mit gondol az online sajtóról, a kortárs magyar irodalom átpolitázáltságáról.
Az irodalomban tényleg mindenki gengszter? Ez a vég kezdete?
Ennek a rendszernek a legfőbb bűne mindig is a pofára való osztogatás volt, most is és ezelőtt is, soha semmilyen teljesítmény nem volt a szempontok között. – Podmaniczky Szilárd fogalmazta meg a legsarkosabb véleményt az NKA és a folyóiratok kapcsán. Interjút készítettünk a Librarius főszerkesztőjével, melyet a DRÓTon itt olvashattok.