Horkay Hörcher Ferenc válaszolt a DRÓT kérdéseire, május elsejei cikkemre reagálva. Első két válaszáról, ami 1848-49-re vonatkozik, nem foglalkozom, a történészekre hagyom, vajon forradalom volt-e 1848-ban? Harmadik válasza azonban újabb kérdéseket vet fel, ezeket meg kell fogalmazni. – Gömöri György hozzászólása az 56-os vitához.
Idézem Horkay Hörcher harmadik válaszának első sorát: „1956 nem valami újat akart létrehozni”.
De bizony akart: a legtöbb modern történelemkönyv szerint – meglehet utópisztikusan –
demokratikus szocializmust kívánt létrehozni 1956,
semleges függetlenséget (mint Jugoszláviában) és többpártrendszert (mint Finnországban), anélkül, hogy 1945 szociális vívmányait eltörölte volna. Más szóval elsősorban nem az ország szabad versenyes átalakítását tűzte ki céljául, nem is a NATO-hoz való csatlakozást és legfőképpen nem a földbirtokok és a gyárak visszaadását régi tulajdonosaiknak.
1956 skandináv típusú szövetkezetekben és munkástanácsokban látta az ország jövőjét. Az, hogy ez harmincöt évvel később már nem volt aktuális, szerintem más lapra tartozik.
De olvassuk a folytatást: „[1956] meg akarta szabadítani az országot a megszállóktól, ebben az értelemben a normalitást akarta visszaállítani”.
Igen, de
mit jelent ebben az esetben a „normalitás” szó?
Visszatérést az első 1945 utáni, koalíciós időkben elfogadott alkotmányhoz, vagy 1944 március 19-hez, a német megszálláshoz? Vagy még korábbra, a Horthy rendszer ideiglenesnek szánt „kormányzós” posztkirályi alkotmányához? Vagy éppen a Trianon előtti Magyarországhoz, Tisza Istvánhoz? Amíg Horkay Hörcher ezt nem tisztázza, nincs miről vitatkoznunk.
Szerző: Gömöri György
Gömöri György magyar irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár. 1953–1956 között az ELTE BTK magyar–lengyel szakos hallgatója volt. 1956-ban a Petőfi Kör tagja lett. 1956 októberétől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 novemberétől külföldön él. 1957–1962 között az Oxfordi Egyetemen tanult. 1963–1964 között a berkeleyi Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964–1965 között kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965–1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969–2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat. 1969-től a World Literature Today szerkesztőbizottsági tagja. 1970 óta a Darwin College tagja, 2001-től nyugalmazott tagja. 1971–2003 között a Comparative Criticism szerkesztőségi tagja volt. 1989–1990 között az Erdélyi Múzeum szerkesztőségi tagja volt. 1994 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. 2008 óta a Rotary irodalmi díj kuratóriumának elnöke.
1973-ban Nagy László és József Attila, 1979-ben és 2003-ban Radnóti Miklós, 1991-ben és 1999-ben Petri György, 1996-ban és 1998-ban saját, Clive Wilmerrel angolra fordított verseinek gyűjteményeit szerkesztette. 1996-ban Szirtes Györggyel modern magyar költők angol nevű antológiáját szerkesztette. Magyarra fordította: Zbigniew Herbert, Czesław Miłosz és Clive Wilmer verseit.
