„Generalistaként nem csupán egyetlen területre figyelek, hanem többféle tudást ötvözve keresem a kreatív és újszerű irányokat. Arra törekszem, hogy hidat képezzek a legkülönfélébb szakterületek között, olyan megoldásokat előhozva, amelyek valódi értéket képviselnek. Hiszem, hogy a siker egyik kulcsa a különböző perspektívák összehangolásában rejlik.”
Bogdán Csaba
ÉDES ANNA, DRÓT: Csaba, a TiSza Párt független Európa Parlamenti képviselőjelöltjeként ismert meg az ország. Bár a listán a 8. helyen szerepeltél, most nem Te képviseled Magyarországot Brüsszelben, és nem vállaltál semmilyen szerepet az új pártban vagy a kapcsolódó szervezeteiben. Mi késztetett arra, hogy mindezek után, pártfüggetlenül és mindenféle politikai, illetve anyagi támogatás nélkül belevágj egy olyan nagyszabású projektbe, mint az Oktatási Közös Nevező?

Bogdán Csaba mechatronikai és orvostechnikai mérnök, valamint bölcsész végzettséggel rendelkezik történelemből és klasszika-filológiából. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, a Pannon Egyetemen és a bécsújhelyi Fachhochschule Wiener Neustadt-on végezte. Kutatása az emberi gerinc vizsgálatára irányul, doktori disszertációját a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán védte meg. Korábbi munkaköreiben vezetői, irányítói és koncepciókidolgozó szerepeket töltött be, valamint egyetemi prototípusgyártó üzemet tervezett és igazgatott. Részt vett szoftverfejlesztési projekteket irányító menedzserek és multidiszciplináris kutatói csoportok vezetésében is. A 2024-es Európai Parlamenti választásokban a TiSza Párt független civil képviselőjelöltje.
BOGDÁN CSABA: Az oktatási rendszerben eddig eltöltött 29 évem alatt számos tapasztalattal gazdagodtam, hiszen voltam diák, hallgató, egyetemi oktató és kutató is. Ezek a tapasztalatok rávilágítottak az oktatási rendszer hiányosságaira, mondjuk olyan esetekre, amikor a döntéshozók látszólagos törekvéseken túl, a számukra kényelmes megoldásokon kívül már nem veszik figyelembe a diákok, pedagógusok és szülők szempontjait. Az oktatás helyzete és minősége hatással van mindannyiunk életére: a gyermekeink gondolkodására, a jövőjére és az egész társadalmunk megbecsültségére.
Másfelől pedig, az az erős késztetés és tenni akarás, amely az Európa Parlamenti választások előtti hónapokban a képviselői feladatok tervezésekor meghatározta a gondolkodásomat, nem múlt el.
Az Oktatási Közös Nevező ennek az elköteleződésnek egyfajta megtestesülése. Ez egy pártpolitikától független kezdeményezés, amelynek célja az oktatás problémáinak feltérképezése és a társadalom bevonása a megoldások keresésébe. Hogy közösen tervezzünk egy olyan jövőt, ahol mindenki hozzájárulhat a változásokhoz, és ahol minden hang számít
Ezzel egyúttal azt a szemléletet is szeretném erősíteni, hogy ne csak beszéljünk a problémákról, hanem gondolkodjunk megoldásokban is. Ezt a szemléletet megoldásfókusznak nevezem, és ez segít abban, hogy mentálisan ne ragadjunk bele az áldozatszerepbe, hanem tegyük meg a tőlünk telhetőt.
ÉDES ANNA, DRÓT: Kifejtenéd egy kicsit jobban, miért fontos a megoldásfókusz?
A megoldásfókusz megléte azért kulcsfontosságú, mert ha a problémákról kizárólag csak beszélünk, az előbb-utóbb frusztrációhoz és haragos tehetetlenséghez vezet — ez hosszú távon látásmódunkat is beszűkíti. A problémák folyamatos emlegetése megteremti annak veszélyét, hogy idővel természetesnek tekintjük őket, mintha nem is lenne lehetőség változtatásra. Ezzel szemben a megoldásorientált szemlélet amellett, hogy cselekvésre ösztönöz, új perspektívákat nyit a kihívások megértésében. Ez az aktív hozzáállás képessé tesz arra, hogy ne csak elszenvedjük a problémákat, hanem a változás mozgatórugójává váljunk.
Így az Oktatási Közös Nevező nem csupán egy projekt, hanem egy szemléletmód kísérlete is: megmutatni, hogy a társadalmi változások iránti igények és javaslatok strukturált megfogalmazásához nem feltétlenül szükséges politikai hatalom vagy nagy anyagi háttér. A legnagyobb érték ugyanis nem a rendelkezésre álló külső erőforrásokban rejlik, hanem abban, hogy hajlandóak vagyunk valódi lépéseket tenni a közös ügyek érdekében.
Ezért fontos számomra, hogy a kezdeményezés mindenki számára nyitott legyen, aki tenni akar.
Csak együtt érhetjük el, hogy az oktatás — különösen a tanárok, diákok és szülők számára — ne egy kötelező túlélési küzdelem legyen, hanem egy olyan emberhez méltó keret, amely mindenki számára biztosítja a kibontakozás lehetőségét.
ÉDES ANNA, DRÓT: Pontosan mi ez a nyílt egyeztetés és hogyan lehet hozzászólni? Mi a célod vele?
BOGDÁN CSABA: A nyílt egyeztetés az Oktatási Közös Nevező lényege. Célja, hogy feltárja a magyar oktatási rendszer problémáit, és a társadalom bevonásával adjon ezekre megoldásokat. Egy nemzet jövője ugyanis annak oktatásán múlik, és egy működőképesebb, igazságosabb és hatékonyabb oktatási rendszer kialakításához elengedhetetlen lépésnek tekintem a társadalom bevonását: hosszútávú sikereket itt csak közösen gondolkodva és együttműködve érhetünk el. Az Oktatási Közös Nevező keretében éppen ezt az együttműködést szeretném erősíteni: összehozni azokat az embereket, akik nem csak látják a problémákat, de vannak ötleteik is azok megoldására.
A közös munka alapjául elkészítettem egy részletes oktatásügyi problématérképet, amely közel 200 kihívást sorol fel a magyar oktatási rendszerből. (A problématérképet IDE KATTINTVA láthatjátok. – Megj. szerk.) A térképet egy online kérdőív egészíti ki, ami lehetőséget ad a kitöltőnek, hogy a problémákhoz megoldási javaslatokat társítson. (A kérdőívet ITT tudjátok kitölteni. – Megj. szerk.)
A projekt nyitva áll mindenki előtt, aki elkötelezett az oktatási problémák megértése és megoldása iránt. Bárki csatlakozhat, aki kreatív ötleteket hozna az oktatás kihívásaira — szakterületi megkötések nélkül.
A projekt zárultával csapatommal közösen kiértékeljük és közérthető formába öntjük a beérkezett javaslatokat, amelyeket ezután én teszek mindenki számára nyilvánosan elérhetővé az interneten.
A nyílt keretek mellett persze arra is szükség van, hogy az oktatásügyi döntéshozók vagy a jövőbeni pártprogramok írói a magyar állampolgárok megoldási javaslatait valóban figyelembe vegyék a munkájukban — például oktatásügyi stratégiák megalkotása során.
ÉDES ANNA, DRÓT: Megneveznél több fő problémakört, ami szerinted a legfontosabb jelenleg a hazai oktatásban?
BOGDÁN CSABA: Amit a leginkább aggasztónak tartok a közoktatásban, az a rendszer uniformizáló és teherképző jellege. A közoktatásban a diákok lényegében egy tömegtermelő futószalagon haladnak végig ugyanazon feldolgozási fázisokon, függetlenül attól, hogy milyen egyéni képességekkel, érdeklődési körrel vagy tanulási tempóval rendelkeznek. Emellett olyan mennyiségű és kérdéses relevanciájú tananyagot kell elsajátítaniuk, amely rengeteg időt és energiát igényel, de a gyakorlatban sokszor nem hasznosítható. A megoldás egy olyan oktatási rendszer lehetne, amely kevesebb, de lényegesebb, a gyakorlati életben is alkalmazható tudást kínál, és egyúttal teret enged egyéni fejlesztéseknek is. Ha a diákok saját képességei, érdeklődési területei és személyes fejlődése nagyobb figyelmet kapna, akkor valóban a jövő kihívásaira felkészített, önálló gondolkodásra és felelős döntéshozatalra képes felnőttek válhatnának belőlük.
Kiemelném továbbá a pedagógusok, óvodapedagósusok és gyógypedagógusok hiányát, valamint az alacsony béreket, amely lényegében a pedagógusi pálya megbecsültségi fokát tükrözi. Aggasztó az iskolára felkészítő programok egyenlőtlensége és elérhetetlensége is, ami miatt sok gyermek már az iskolakezdésnél hátrányból indul, ez pedig jelentősen növeli a tanulási problémák kialakulását kockázatát. Ezt a körülményt tovább súlyosbítja, hogy a helyzet javításához szükséges magántanári költségek sok család számára nem vállalhatók.
ÉDES ANNA, DRÓT: Miként kapcsolódhatnak be az érdeklődők — legyenek civilek, diákok, tanárok vagy szülők — a tervezési folyamatba? Mennyi ideig gyűjtitek a javaslatokat?
Oktatási Közös Nevező
BOGDÁN CSABA: Az Oktatási Közös Nevező kérdőívén keresztül lehet megoldási javaslatokat küldeni. A kitöltés előtt mindenképpen érdemes tanulmányozni a problématérképet. A kérdőívben a problématérkép felépítését követve tudnak a kitöltők megoldásokat javasolni, de emellett lehetőség van arra is, hogy új problémákat fogalmazzanak meg.
A megoldási javaslatok vázolása történhet egyénileg és csoportosan is: ezúton biztatok mindenkit, hogy ha tehetik, a megoldási lehetőségekről csoportokba szerveződve ötleteljenek. — Az emberek együtt csodákra képesek.
Az észrevételeket 2025. május 1-ig gyűjtöm. A kérdőív elérhetőségéről Facebook-oldalamon és az Oktatási Közös Nevező YouTube-csatornáján lehet tájékozódni.
ÉDES ANNA, DRÓT: Mi indokolta, hogy eddig elsősorban személyes csatornákon keresztül kommunikáltál a projektről? Hogyan vélekedsz arról, hogy a szélesebb körű médiafigyelem segíthetne a projekt sikerében?
BOGDÁN CSABA: Mivel a kezdeményezést civilként indítottam, és az alulról építkezés volt a cél, eddig főként a saját Facebook-oldalamon és a projekt YouTube-csatornáján keresztül igyekeztem elérni az embereket. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy a szélesebb nyilvánosság elérése meghatározza a projekt sikerét. Minél több emberhez eljut a kezdeményezés híre, annál nagyobb eséllyel és mértékben érkeznek értékelhető visszajelzések. Ezáltal pedig hiteles és megalapozott anyagot állíthatunk össze az oktatás jövőjének formálására.
És ha már itt tartunk: köszönöm, hogy a DRÓT is lehetőséget biztosít arra, hogy még több emberhez eljusson az Oktatási Közös Nevező híre.
ÉDES ANNA, DRÓT: Az oldaladról az is kiderül, hogy számos egyetemi végzettséged mellett azért eddig elsősorban mérnöki tevékenységekkel foglalkoztál. Az Oktatási Közös Nevezőről szóló posztjaid kommentjei között páran kifogásolják azt, hogy csekély tapasztalatod van konkrétan az oktatásban, a pedagógia területén, és hogy ezt a komplex feladatot, a magyar közoktatás kérdését inkább szakemberekre, szakpolitikusokra kellene bízni. Valamint megemlítenek jópár korábbi kezdeményezést és szakmai anyagot is, amik kudarcba fulladtak vagy valamelyik fiók mélyén végezték. Te hogy viszonyulsz ezekhez a kritikai észrevételekhez? Miért látod mégis értelmét, civil állampolgárként időt és energiát fektetni ebbe a hatalmas feladatba, ami a hazai oktatás reformja?
BOGDÁN CSABA: A kritikákat jogosnak tartom, és megértem az aggályokat. Valóban, a szakmai életutam eddig főként mérnöki, kutatási és technológiai területeken zajlott. Ugyanakkor éppen ez az egyik oka annak, hogy az Oktatási Közös Nevező projektnél nem magam kívánom meghatározni a jövőt, hanem az állampolgárok széles körének bevonásával szeretném összegyűjteni a meglátásokat és javaslatokat. Ez tulajdonképpen az oktatáspolitika egyfajta demokratizálása, amelyben a hangsúly átkerül az állampolgárok, azaz a politika megrendelőinek javaslataira.
Ez a kezdeményezés nem a meglévő szakmai anyagok helyett, hanem azok kiegészítéseként született. Alulról építkező megközelítésével a civil politika eszközeivel kívánja gazdagítani és kiegészíteni a szakpolitikai munkát.
A másik, amit kiemelnék, hogy mérnökként a problémamegoldásban hiszek. A problématérkép, amit elkészítettem, egy rendszerszintű áttekintésre és strukturált gondolkodásra ad lehetőséget. Ez nem helyettesíti a szakemberek munkáját, azonban hozhat olyan eredményeket, amelyekre később oktatáspolitikai döntések épülhetnek
És hogy miért látom értelmét civilként ebbe belevágni? Azért, mert hiszem, hogy a közoktatás kérdése nem kizárólag szakpolitikai vagy intézményi feladat, hanem össztársadalmi ügy. Ha a civil társadalom aktívan részt vesz a párbeszédben és az együtt gondolkodásban, az nemcsak a szakmai javaslatokat gazdagítja, hanem hozzájárul a közösségi felelősségvállalás erősítéséhez is.
Lehet, hogy ez a kezdeményezés is kudarcot vall, de az is lehet, hogy éppen ez a civil aktivitás hoz új lendületet egy olyan területre, amely évtizedek óta megoldásokat keres.
Ha akár csak egy életképes javaslat születik, amit később figyelembe vesznek, már megérte az erőfeszítés.
ÉDES ANNA, DRÓT: A problématérkép az oktatási rendszerben tapasztalt nehézségeket gyűjti össze. Hogyan alakult ki ez a térkép, és milyen visszajelzéseket kaptál a közönségtől vagy szakértőktől? Hogyan tekintesz azokra a kritikákra, amelyek szerint a problémák túl általánosak?
Bogdán Csaba
BOGDÁN CSABA: A problématérkép összeállításakor többféle forrást vettem alapul: a szakirodalmat, saját megfigyeléseimet, néhány szakértői konzultációt, valamint a projektbemutató posztjaim alatti kommenteket. A szakmai konzultációk finomították az anyagot, és segítettek feltárni, hol szükséges további pontosítás vagy kiegészítés. Például az iskola előtti oktatás problémáinak kibontásában óriási hozzáadott értéket jelentett egy kiváló óvodapedagógussal folytatott konzultáció.
Az is természetes, hogy különböző nézőpontok ütköznek. Ez különösen igaz olyan érzékeny témára, mint az oktatás — főleg, ha az ország teljes lakossága számára nyitott projektről van szó. A problématérkép megállapításaival bárki vitába szállhat, akár a kérdőívben is jelezve, ha nem ért egyet valamely felvetéssel. Ezeket a visszajelzéseket a kiértékeléskor figyelembe vesszük.
A kritikák között valóban felmerült, hogy a térkép helyenként általános megfogalmazásokat használ. Ez azonban tudatos megfontolásból fakad. Mégpedig azért, hogy a problémák a kitöltők saját tapasztalatai alapján tovább specifikálhatók és árnyalhatók legyenek. A problématérkép valójában egy keret a közös gondolkodáshoz, amelyhez a további építőelemeket az állampolgári javaslatok adják.
A szakértői észrevételek egyébként eddig elismerően nyilatkoztak a problématérképről, kiemelve, hogy Magyarországon még nem történt ilyen átfogó elemzés az oktatás kihívásairól.
ÉDES ANNA, DRÓT: Mi a tervezett következő lépés és milyen ütemben halad a projekt? Áll-e mögötted csapat, aki a háttérmunkában segít?
BOGDÁN CSABA: Az állampolgárok megoldási javaslatait 2025. május 1-ig várom. Ezzel párhuzamosan pedig egy olyan sajtónyilvános konferenciasorozat előkészítésén dolgozom, ahol már részeredményeket fogok bemutatni a beérkezett megoldási javaslatokból. Ezen kívül a konferenciák részét képezi 4-5 oktatásüggyel kapcsolatos előadás is neves és kevésbé ismert oktatásügyi szakértőktől.
A konferenciák nemcsak a tájékoztatásra, hanem a közös gondolkodásra is lehetőséget adnak, hiszen a hallgatóság aktív közreműködésével számolunk: a szokásos kérdések és válaszok-szekción túlmenően nyitott kerekasztal beszélgetéssel biztosítjuk a kétirányú kommunikációt. Fontos, hogy nem kinyilatkoztatni szeretnénk, hanem bevonni az embereket.
Jelenleg egy kétfős csapat segít, amelynek tagjai az ismeretségi körömből kerültek ki, és főleg adminisztrációban, valamint a problémák megfogalmazásának stilizálásában támogattak. Hálás vagyok nekik az odaadó munkájukért. A konferencia lebonyolításához és a beérkezett javaslatok feldolgozásához azonban további lelkes, munkájukra igényes önkéntesek bevonására is szükség lesz. Ezzel kapcsolatban a Facebook-oldalamon fogok felhívást adni a későbbiekben.
Az Oktatási Közös Nevező zárására az eredmények publikálását követően kerül sor 2025 nyarán.
ÉDES ANNA, DRÓT: Hogyan lesz, lehetne mindebből végül megvalósítható program (oktatási reform)?
BOGDÁN CSABA: Az Oktatási Közös Nevező célja, hogy javaslatcsomagot nyújtson a döntéshozóknak és pártprogramok íróinak. Konkrét reformok és stratégiák kidolgozása azonban már a hivatalos politikai és szakmai szereplők feladata. A projekt eredményei azonban alapot adhatnak a változásokhoz: az állampolgári javaslatok elemzése révén meghatározhatók a fő oktatásügyi hangsúlyok és prioritások, valamint a megvalósítás lehetőségei. Ezek szakmai egyeztetések és pilotprojektek során tesztelhetők, majd az eredmények alapján finomhangolást követően bevezethetők.
ÉDES ANNA, DRÓT: Mi motivál egy mérnöki háttérrel rendelkező civilt, hogy belevágjon egy olyan összetett kihívásba, mint az oktatás megújítása, amikor már több mint 100 éve próbálnak változtatni ezen, és sokan elbuktak? Lehet egy ilyen projektet anyagi támogatás nélkül sikerre vinni? És ha az állam nem hajlandó befektetni, hogyan lehetne a javaslatokat mégis megvalósítani?
BOGDÁN CSABA: A célom nem egy oktatási reform egyszemélyes véghezvitele, hanem ehhez a lehető legszélesebb körű és legalaposabb adattárház biztosítása. Ezért készítettem el a magyar oktatási rendszer problématérképét, és ezért készítettem el egy társadalmi gondolkodást segítő kérdőívet is. Az eredmények hasznosítása és stratégiává alakítása azonban már az oktatásügyi döntéshozók feladata. Biztos vagyok benne, hogy lesznek kisebb anyagi ráfordítással vagy akár anélkül, puszta józan ésszel megvalósítható változtatások. Már most is találni olyan javaslatokat és tippeket, amelyek nem igényelnek anyagi erőforrást, csak jobb szervezést és nagyobb odafigyelést.
ÉDES ANNA, DRÓT: Szerinted mennyire érdemes a már kipróbált külföldi módszereket — például a sokat emlegetett “finn modellt” — átemelni a magyar társadalomba?
BOGDÁN CSABA: Az oktatási reformok nem csupán a modellek átvételéről szólnak, hanem a helyi sajátosságok alapos megértéséről és a különböző szakmai nézőpontok begyűjtéséről és harmonizálásáról.
A külföldi oktatási modellek, mint például a finn rendszer, önmagukban sok értékes szempontot adhatnak, de nem célszerű ezeket automatikusan átemelni a magyar környezetbe. A finn oktatási rendszer sikere mögött olyan társadalmi, gazdasági és politikai háttér áll, amely jelentősen eltér a magyar viszonyoktól.
Így az oktatás sikerét kevésbé a választott modellben látom, mint inkább abban, hogy az oktatási rendszerek tervezésekor mennyiben vesszük számításba Magyarország kulturális, gazdasági és társadalmi körülményeit. Keretként használhatunk külföldi modellt, de fontos, hogy azt adott esetben rugalmasan tudjuk alakítani a helyi sajátosságokhoz, akár azt is felvállalva, hogy végül az eredetitől lényegesen eltérő modellhez jutunk.
ÉDES ANNA, DRÓT: Mennyire tartasz fontosnak egy interdiszciplináris megközelítést, hogy pl. szociológusok, pszichológusok, közgazdászok, de akár biológusok is hozzászóljanak ehhez az oktatásfejlesztési témához? Gondolok itt merőben más perspektívával és látásmóddal rendelkező emberek bevonására.
BOGDÁN CSABA: Széleskörű társadalmi egyeztetések során nem tudjuk kikerülni az interdiszciplináris interakciókat. De nem is kell, hiszen itt pont ez a lényeg: a különböző szakterületek bevonásával kialakuló holisztikus perspektívák lehetőséget adnak arra, hogy mélyebben megértsük a problémákat, majd megalapozottabb és egyúttal fenntarthatóbb megoldásokat dolgozzunk ki. A szociológusok, pszichológusok, közgazdászok és egyéb tudományágak képviselői például segíthetnek megérteni, hogyan alakítható ki egy olyan oktatási rendszer, amely megfelel a társadalmi és gazdasági kihívásoknak, miközben figyelembe veszi a diákok, pedagógusok, de akár a szülők szükségleteit is.
Sajnos azonban az interdiszciplinaritás fogalmára gyakran varázsszóként tekintenek, miközben nem veszik figyelembe, hogy olyan együttműködést és szemléletváltást igényel, amit a különböző szakterületek képviselőinek tanulni kell.
Emiatt különösen fontos, hogy az interdiszciplináris együttműködések hatékonyságát folyamatosan nyomon kövessük — különösen az elkerülhetetlen információs veszteségek fényében, amelyek az egyes szakmák, nyelvek és kultúrák közötti fordításból erednek.
Ezért kiemelten fontos, hogy az interdiszciplináris munkacsoportokban olyan kulcsemberek is jelen legyenek, akik nemcsak értik az eltérő szakterületek nyelvét, hanem képesek felismerni és kezelni a fordításból adódó információs veszteségeket is.
ÉDES ANNA, DRÓT: Te mit szerettél legjobban a suliban? Ki tudnál emelni valamely konkrét élményt, személyt, hozzáállást? Az általános isitől a doktoriig bármit lehet mondani.
BOGDÁN CSABA: Több dolog is eszembe jut. A legemlékezetesebb pillanatok közé tartozik a kezdet és a vég: amikor felvesznek egy programba, és úgy érzem, hogy egy új fejezet kezdődik az életemben, és amikor befejezem, mert már elég volt a terheiből. Különösen kedvelem, amikor a tanárok (és diákok…) olyan tapasztalatról és ismeretről beszélnek, amely nem elérhető könyvekben. Ez az ő történetük. A legnagyobb élmény talán mégis az, amikor a szürke intézményi hétköznapokban észreveszem, hogy a tanárok képesek kilépni a rutinfeladatokból, és valódi, emberi mélységükkel és irgalmukkal túlmutatnak a mindennapi kötelességeiken. Ilyenkor látom az embert.