A méhészet múzeuma – Adam Zagajewski két verse

Adam Zagajewski, lengyel költőnek több kötete jelent meg angolul és más nyelveken, így magyarul is: pár éve Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat kapott, meg ahogy nekem írta, Szőcs Gézától egy kitűnő üveg pálinkát. Költőként tehát mindenütt elismerték, bár hangsúlyozottan liberális nézeteit, „kozmopolitizmusát” volt, ahol nem verték nagydobra. Adam Zagajewski tavaly, 2021-ben hunyt el.

Cyprian Norwid: Vanitas

Idén szeptemberben ünnepli Lengyelország Cyprian Norwid 1821-1883 születésének kétszázadik évfordulóját. Hogy a Drót olvasói ízelítőt kapjanak Norwid nem egyszer komoly intellektuális erőfeszítést kívánó költészetéből, itt közöljük „Vanitas” című versét, Gömöri György fordításában. Jóllehet ez a vers több mint százötven éve íródott, a populizmus előretörésével a mai napig sem vesztette el aktualitását. Lehet hogy emiatt és ehhez hasonló verseiért tartozott Cyprian Norwid II. János Pál pápa legkedvesebb, gyakran idézett költői közé.

Kirké vendégei

Mert el kell ismernem, nem minden hatalom eleve gonosz, lehet azt visszafogottan, igen: liberálisan, mértékletesen is gyakorolni, de a jogállamiságot sajátosan értelmező, puha vagy kemény diktatúrákra általában az jellemző, hogy a hatalmon lévők elvesztik arányérzéküket, saját nem egyszer jelentős támogatói bázisukra támaszkodva következetesen büntetik a többséget, amely fölött a hatalmat gyakorolják.

W. S. Rendra

Vajon volt olyan költő, aki „extázisban” írta verseit?

Az indonéz irodalom a legfiatalabb irodalmak közé tartozik, maga a nyelv csak 1928-ban keletkezett a modernizált maláj és számos helyi nyelv jávai, balinéz,buginéz, minangkabau egyvelegéből. Ennek a fiatal nyelvnek, amit ma 267 millió ember beszél, egyik legjelentősebb költőjét és drámíróját W. S. vagyis Wilibrodus Surendra Rendrának hívták. W. S. „Willy” Rendrával 1960 októberében ismerkedtem meg Jogjakartában…

Londoni levél

Soha még ilyen nehéz márciusa nem volt Angliának, Nagy-Britanniának. A koronavírusos betegek száma már régen túllépte a húszezret, a haláleseteké pedig napról napra nő, jelenleg, március 31-én elérte a 1408-at. London utcái üresek, és bár a földalattit még mindig viszonylag sokan használják építőipari és egészségügyi dolgozók, a fiatalok közt föllendült a biciklizés.

Mindezt persze megírja a magyar sajtó is, de hogy a „drótosok” is kapjanak valami pluszt, legyen szabad egy személyes történettel zárnom ezt a londoni levelet.