Idén szeptemberben ünnepli Lengyelország Cyprian Norwid (1821-1883) születésének kétszázadik évfordulóját. Norwid költészete a késő romantikából indul ki, de erős társadalomkritikájával, gondolatiságával és formai újításaival a modernizmus előfutárának tekintik. Életművének felfedezése lényegében a huszadik századra maradt, saját korában inkább „különcnek”, a költői kánonba nehezen illeszthető embernek tartották, aki a három nagy lengyel romantikus költőhöz hasonlóan életének túlnyomó részét emigrációban élte le: Itália és pár év Amerika után a metropolisszá fejlődő Párizsban. Magyarul csak egy jól válogatott, de szerény kis kötet látott verseiből napvilágot a Lyra Mundi sorozatban (1982), tíz magyar költő, köztük Rónay György és Tandori Dezső fordításában.
Gömöri György hatvan éve foglalkozik Norwiddal, két könyvnek és számos tanulmánynak köszönhetően a nemzetközi Norwid-kutatás megkerülhetetlen alakja. Ezt a többi közt annak az angol nyelvű Norwid-életrajzának köszönheti, amit a newyorki Twayne kiadó adott ki 1974-ben, illetve egy általa szerkesztett, ugyancsak angol nyelvű,1988-as Norwidról összeállított esszékötetnek, ami egy korábbi londoni konferencia előadásait gyűjtötte össze. Kutatói teljesítményét ebben az évben (két lengyel egyetem felterjesztésére) a lengyel Kultúra, Nemzeti örökség és Sport Minisztériuma Norwid-emlékdíjjal jutalmazta.
Hogy a Drót olvasói ízelítőt kapjanak Norwid nem egyszer komoly intellektuális erőfeszítést kívánó költészetéből, itt közöljük „Vanitas” című versét, Gömöri György fordításában. Jóllehet ez a vers több mint százötven éve íródott, a populizmus előretörésével a mai napig sem vesztette el aktualitását. Lehet hogy emiatt és ehhez hasonló verseiért tartozott Cyprian Norwid II. János Pál pápa legkedvesebb, gyakran idézett költői közé.
Cyprian Norwid
VANITAS
A f r a n c i á k- kal évente tudatja
Miniszterük: ők a legokosabbak;
Ennél alább már az a n g o l sem adja,
És sehol sincsen párja az o l a sz-nak.
A zs i d ó k, mint fenyők között remek
Cédrusok – Fölmegy a pulpitusra
A doktor, s hallgatják n é m e t e k,
Amit még nem tud, de már sejt a m u s z k a !
A g ö r ö g múltnak több a dicső lapja,
Mint könny a sírhant alatt-
S a l e n g y e l-nek az a węgrówi napja:*
Thermopylei áldozat!
Ezért van, hogy a k í n a i magát
A földkerekség közepének véli:
És nincsen arra semmilyen szabály,
És egyáltalán nincs mód megítélni
Mi a szokás? A tévhit? S az igazság?
Míg önzésük szűk köréből kilépve
Nem nézik le majd kölcsönösen egymást
A m á s n é p e k n é l – f e l s ő b b r e n d ű n é p e k!
Gömöri György fordítása
* Utalás az 1863-64-es lengyel felkelés egyetlen nagyobb csatájára,
amiben Węgrów mellett az orosz tüzérség súlyos vereséget mért
a lengyel szabadcsapatokra.
