Karádi Éva
Karádi Éva (Budapest, 1946.június 7.) Szerkesztő, tanár, eszmetörténész, Varró Dániel édesanyja. A Magyar Lettre Internationale c. negyedéves európai kulturális folyóirat felelős szerkesztője 1995-től, 1991 óta vesz részt a lap szerkesztésében. Az amszterdami székhelyű European Cultural Foundation magyarországi képviselője. Ebben a minőségében számos európai és regionális találkozót szervezett, mint: Forradalmak és restaurációk 1992, Értelmiségiek morál és politika között 1996, Eurobalkán 1998, Kultúrák a határon 1999, Szamizdat 2000, 2004 és Belépni a Klubba 2003, 2005. Évek óta részt vesz az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának megszervezésében a Budapesti Könyvfesztiválon. Az 1999-es frankfurti könyvvásár idején megszervezte a magyar lettre-szerzők bemutatkozását a frankfurti Literaturhausban, 3 költő 4 nyelven címen megjelentette Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos és Kovács András Ferenc verseit, és irodalmi koncerteket szervezett a kötetek anyagából Párizs, Róma, Bécs mellett Berlinben és Stuttgartban is. Együttműködött a berlini Literarisches Colloquiummal és a Szász Irodalmi Akadémiával német írók magyarországi szereplései során. (Forrás: Szépírók Társasága)
DRÓT: Miért szűnik meg a Magyar Lettre?
Karádi Éva: Több oka van ennek, mondjuk úgy, hogy elfogytak a megjelentetéséhez szükséges anyagi és szellemi energiák.
DRÓT: Mennyi pénz hiányzik a lapszámok megjelentetéséhez?
Karádi Éva: Évi 10 millió forint.
DRÓT: Honnan kapták eddig?
Karádi Éva: Az NKA-tól (évről évre egyre kevesebbet) és külföldi pályázati forrásokból egy-egy ország irodalmának bemutatása kapcsán.
DRÓT: Próbáltak-e a piacról megélni? Ha nem, miért?
Karádi Éva: Nem. Mert nem lehet.
DRÓT: Gondolkodtak-e szponzorok bevonásával?
Karádi Éva: Igen, ideig-óráig, egy-egy számra lehetett, a folyamatos működésre nem.
DRÓT: Mit gondol, létezik-e olyan, hogy „magyar folyóiratkultúra”? És ha igen, mi volt a szerepe ennek a kortárs magyar irodalomban?
Karádi Éva: Létezett ilyen a legutóbbi időkig „magyar folyóiratkultúra”. Alapvető szerepe volt. Publikálási lehetőséget biztosított az írók és műfordítók számára, közvetítő szerepet játszott az alkotók és a könyvkiadók között, fórumot, diskurzusteret, közös fellépési lehetőséget nyújtott alkotócsoportok, irodalmi nemzedékek számára, tájékozódási lehetőséget kínált a nagyközönségnek a hazai és a nemzetközi irodalomban és kultúrában.
DRÓT: Hogyan látja a magyar folyóiratkiadás jelenlegi helyzetét?
Karádi Éva: Katasztrofálisnak.
DRÓT: Mennyire hatja át a politikai akarat a kortárs magyar irodalom elsődleges publikáló felületeit, a folyóiratokat?
Karádi Éva: A jórészét semennyire.
DRÓT: Függenek-e a magyar folyóiratok a mindenkori hatalomtól?
Karádi Éva: Igen.
DRÓT: Jónak látja-e ez?
Karádi Éva: Nem.
DRÓT: Milyennek látja az online web2-es felületek és a nyomtatott havi folyóiratok viszonyát a kortárs művészeti-irodalmi élet viszonyulásában? Kiegészítik vagy kizárják egymást?
Karádi Éva: Kiegészítik.
DRÓT: Lehet-e minőségi irodalmat közölni az internetes portálokon, vagy erre inkább a nyomtatott havilapokat tartja alkalmasabbnak?
Karádi Éva: Nagyobb terjedelmű, hosszabb lélegzetű írásokat, elmélyültebb esszéket nem lehet.
DRÓT: Mit gondol arról, hogy „Az irodalom önmagában halott. Azok az online lapok, amelyek csak irodalommal foglalkoznak, lassú érdektelenségbe fulladnak, mert teljesebb horizontra kell nyitni. A nyomtatott lapok harcmezeje már elesett, s valódi és véres közelharcot most azért vívjuk, hogy megmarad-e a 12 pontban is határozottan követelt sajtószabadság – legalább az interneten?” (Forrás: DRÓT
Karádi Éva: Nem értek ezzel egyet.
DRÓT: Lesz-e folytatása a Lettrének?
Karádi Éva: Nem lesz.
DRÓT: Mire a legbüszkébb a folyóirat kapcsán?
Karádi Éva: Arra, hogy
maradandó folyóiratszámokat hoztunk létre, ablakot nyitottunk a világra,
és ezek a folyóiratszámok továbbra is olvashatók, megtalálhatók, elérhetők elektronikus formában is az OSZK Elektronikus Periodika Archívumában és az Arcanum adatbázisában. A legutolsó, 100. duplaszámunkat, amelyik a bookline-on is megrendelhető olyanra csináltuk, hogy benne van mindenből valami, amiért jó volt ezt a lapot szerkeszteni, írni és olvasni.
DRÓT: Hogyan fogja folytatni azt, amit eddig a Magyar Lettre töltött ki az életében?
Karádi Éva: Elsősorban könyvsorozatok szerkesztésében igyekszem részt venni, és hasznosítani a Lettre szerkesztésének 25 éve során felhalmozódott tapasztalatot, a hazai és külföldi szerzőkkel és műfordítókkal való együttműködésből kialakult kapcsolati tőkét. Az első ilyen a L’Harmattan kiadónál indított „Valahol Európában” sorozat, amely már a 20. kötet felé jár.
DRÓT: Miben látja a küldetésük túlélését a mai körülmények között?
Karádi Éva: Talán a könyvkiadás és az élő nemzetközi irodalmi események (mint a könyvfesztivál, a Margó fesztivál) kínálnak erre némi lehetőséget.
DRÓT: Kiknek szólt a folyóiratuk és miért fog hiányozni a magyar kultúra kék egéről?
Karádi Éva: A művelt nagyközönségnek, a véleményformáló értelmiségnek és a világra nyitott diákságnak és a tanáraiknak. „Mi fogja pótolni ezt a hihetetlenül gazdag, széles látókörű, fontos lapot?” kérdezte legutóbb egyik kedves szerzőnk és olvasónk.
DRÓT: Hogyan alakultak a példányszámaik az eltelt időben, hogyan változott a közönség?
Karádi Éva: Az első évekhez, az induláshoz képest csökkent, az internetes hozzáféréssel egyidőben bővült az olvasóink köre.
DRÓT: Részt venne-e a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft működésében, ha erre meghívást kapna?
Karádi Éva: Nem.
DRÓT: Mennyire kell politikusnak lennie manapság az irodalomnak?
Karádi Éva: A kelleténél jobban.
DRÓT: Mi a véleménye a fizetett, állami írók ötletéről, repolitizálni vagy depolitizálni kellene-e az irodalmat?
Karádi Éva: Rossz ötletnek, önkényuralmi megnyilvánulásnak tartom.
