Van egy kezdeményezés, nevezhetjük műhelynek is, amely azokat az embereket próbálja megszólítani, akik a kultúrát a klasszikusok olvasásának formájában szeretnék fogyasztani. És nemcsak elolvasni, hanem értelmezni is. A Nagy Dekameron-olvasással kezdődött; erre legalább jó volt a pandémia: a bezártság előhívta azt a kreativitást és az igényt sokakban a kultúrára és a közösségre.
A MűGond azóta mesterkurzusokat tart, egyfajta könyvklubként, de ezek a könyvek a legnagyobb kihívásokat jelentő olvasmányok közül vannak. És valahogy mindegyiknek van köze a mitológiához. Hiszen az európai kultúra – engedtessék meg e parafrázis – a mítoszok köpönyegéből bújt elő; elsősorban a görög-római és a zsidó-keresztény mítoszok világából.
Ott van például az Isteni színjáték. Ki merné azt állítani, hogy a pokol minden bugyrában otthon van? Vagy James Joyce Ulyssese, amely minden idők egyik legnehezebb olvasmányaként vonult be a 20. századba (szorosan a Finnegan ébredése és Az eltűnt idő nyomában mögött, tegyük hozzá).
Vajon hányan olvastuk azokat a műveket, amelyekről annyit tudunk beszélni?
Aztán a múlt század nagy mestere, Thomas Mann. Lehetséges, hogy vannak halvány emlékeink a középiskolából, amikor a tanár lenyomta a torkunkon a Mario és a varázslót. (Ha pedig újból elővennénk, meglepő észrevételeket tehetünk a szerző éleslátásáról és a mű mindenkori aktualitásáról).
Thomas Mann József és testvérei című tetralógiája jó esélyekkel indulhatna a leghosszabb regények versenyén. Pedig a történet maga nem hosszú, a Bibliában a Teremtés könyvének mindössze 20 fejezete számol be arról a történetről, amikor Jákob tizenegyedik fiát, Józsefet a testvérei eladják Egyiptomba. Tizenketten vannak a testvérek, innen ered Izrael 12 törzse, csak hogy számon tartsuk a kezdeteket. Néhány száz évvel később aztán Egyiptomból szabadítja majd ki Mózes a Józseffel emigrált, már egész nagy számú zsidó nemzetet.
A zsidó nemzet eredetmítoszai, mondhatnánk – mi érdekes van ebben?
Pedig nagyon is van hozzá közünk. És nem pusztán a történethez, hanem ahhoz is, amivé Thomas Mann a ’20-as és ’40-es években átírta. Mert ez a könyv egyrészt hű az eredeti történethez, másrészt olyan szinten bővíti ki, hogy olvasó legyen a talpán, aki képes minden utalást, minden eldugott rejtvényt megtalálni és megfejteni.
Ez a tetralógia lesz a következő mesterkurzus, amely 2023. februárjától ugyanazon év augusztusáig tart, közös párhuzamos olvasással, heti előadásokkal és esetenként szemináriumokkal.
Egy olyan műhely tehát, amely komoly szellemi kalandot kínál haladó, hardcore olvasóknak.
Vagy nem – elvégre bárki tud csatlakozni, és el is tudja végezni a kurzust. Az előadások az értelmezést segítik, a szemináriumok közösséget kínálnak, a József és testvérei tetralógia pedig – bár az olvasást magunknak kell elvégezni – nem kevés szellemi gyönyörűséget és élményt nyújt az út során.
A Dekameronon kívül a korábbi kurzusokat: a Digita’ Commediát, az Ulysses-küldetést és az első minikurzust, az Antik Metaverzumot e-learningként továbbra is el lehet sajátítani.
A MűGond egyébként hermeneutikai körként definiálja magát.
Mielőtt megijednénk, hogy az érthetetlen irodalomtudományos szakkifejezések erdejében el fogunk tévedni, gyorsan tisztázzuk: a hermeneutika szó tulajdonképpen a dolgok értelmezésével foglalkozik. Hermész neve ismerősen csenghet a szóban, és valóban, az ókori görög hírnök-isten nevéből származik a kifejezés: ő volt az, aki az istenek világának üzeneteit tolmácsolta az embereknek. A teológiában a Szentírás magyarázata, a filozófiában a lét értelmezése a hermeneutika. És az irodalomban? Vagy mondjuk a 21. század Magyarországán?
Ez a hermeneutikai kör is értelmezni szeretne: elsősorban a nagy világirodalmi műveket, és azokon keresztül, társtudományokkal karöltve a mai világot.
De a világ értelmezése és a művekből leszűrt lényeg maga ugyanúgy a párbeszéden keresztül, a tanítványokban zajlik, mint annak idején az ókori Görögországban, kultúránk egyik bölcsőjénél.
Aki tehát szellemi kihívásra vágyik, annak van lehetősége bőven.
