A holnapról
Jézus neve az egyetlen név, a név pedig maga a lényeg.
Jézus neve az egyetlen név, a név pedig maga a lényeg.
2017. április 18-23. között rendezik a 2. Budapest Art Week képzőművészeti eseménysorozatot. A programok között megtalálható Közös utak című beszélgetések során egy-egy íróval vagy költővel és egy-egy képzőművésszel arról esik szó, miben érzik egymás munkáját rokonnak. Az egymást követő napokon 18.30 órától a Városház téri Üvegházban az öt beszélgetésben Karafiáth Orsolyával, Kemény Zsófiával, Tompa Andreával, Weiner Sennyey Tiborral, Hevesi Judittal, Isaak Silarddal, Estreházy Marcellel, Radák Eszterrel, Szarka Fedor Guidóval és Weiler Péterrel találkozhatnak az érdeklődők.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, / aki alattomos. – Add tovább, ha te is aktuálisnak érzed 2017. április 11-én, a költészet napján József Attila gyönyörű versét.
Hamvas Béla válsághoz fűződő viszonya, markáns politikaellenessége egyrészt az átélt krízis-élményekből, a személyi szabadságot semmibe vevő korabeli intézkedésekből, a diktatúra hatalmi túlkapásaiból vezethető le, másrészt a mindezek nyomán kialakuló bölcseleti alapállásából, az életről és a létezésről vallott nézeteiből.
Tudom, hogy nagyon kevesen fognak megérteni. Tudom, hogy még kevesebben fogják elfogadni mindazt, amit most mondani fogok, éppen ezért igyekszem Hamvas írásaiból, naplóiból és leveleiből gondolataimat alátámasztani. – Hamvas Béla szülővárosában, születésének 120-dik évfordulója alkalmából rendezett eperjesi konferencián tartott előadás esszé változatát olvashatjátoka DRÓTon és a lap alján meg is nézhetitek.
„Ki tudja, nem arról szól-e itt minden, hogy épp a legjobbaknak kell eltűnni nyomtalanul.” – 120 éve született Hamvas Béla író, filozófus, esztéta. Hamvas születésnapja alkalmából – Danyi Zoltán jegyzetét közöljük újra Hamvas Béla különleges tollhegyeiről a DRÓTon.
„Mert a hattyúra már nem fér több fehér…” – Hamvas Béla Litai Imádságok című „könyvecskéje” 2015 december közepén jelent meg. A DRÓTon egy rövid verset közlünk a könyvből és a kötetről Palkovics Tibor – a könyv szerkesztőjének – ismertetőjét.
„…csak az van rád szabva, amit magadra szabtál, persze nem eszeddel, hanem imaginációddal, de azt az utolsó porszemig végig kell csinálnod. … Ha maszkot lárvát veszel fel, az időben megrekedsz, megdermedsz és önmagadat a sorstragédia csapdájába szorítod. Akkor az idő felfal. Meg akarsz állni, és az időt meg akarod állítani, holott az idő éppen az, hogy menni kell, éspedig nem külső kényszer alapján, hanem a magad üdvelszántsága folytán, menni kell…”
De a mese csak a gyerekeknek való, nem? Hát nem. – Zalka Csenge Virág könyvéről Stenszky Cili írt a DRÓTon.
„Gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk sms-t? Nehezünkre esik-e megmondani valakinek személyesen, ha értékeljük egy képét vagy munkáját, amit a Facebookon lazán belájkolunk? Érezzük-e még az igényét annak, hogy bátorítóan megveregessük a másik vállát, megöleljük, ha szomorú, vagy ha úgy érezzük, repesik bennünk az öröm?” Gergely Edó