Se ott, se itt
„Nem fut a program, a reset sem segít. /
Hiába a négy fal közé feszített mennyezet. /
Köztes állapot. Úton. Se ott, se itt, /
elfoszlik a finom szövésű emlékezet.”
„Nem fut a program, a reset sem segít. /
Hiába a négy fal közé feszített mennyezet. /
Köztes állapot. Úton. Se ott, se itt, /
elfoszlik a finom szövésű emlékezet.”
A New York Művész Páholy 84. estjén, október 12-én Hamvas Béla tanítását tettük középpontba. Hisz szabálytalan és változó életünkben fogózkodókat keresünk. Mit mondana Hamvas Béla, ha ma velünk lenne? Milyen útmutatást adna a bizonytalan elfogadásához? Válságról, Ady Endréről, színházról és a Karneválról beszélgettünk Weiner Sennyey Tibor, Péntek Orsolya, Benkó Bence és Formanek Csaba társaságában. A DRÓTon az estről felvételt közlünk.
Batarita szintetizáló művész: peremvidékeken mozog, kultúrák között. Átjár, a butoh táncos bizonyosságával. Eszköztára megbotránkoztatóan változatos: egy színpadra helyezi Ázsia és Európa táncszínházi hagyományait. Nuridsány Rebeka írása Batarita legutóbbi előadásáról.
„Legyen tááááánc / Sorsunk pinátlan szerzőitől ereszkedsz alá / piros fonálkádon” – Csattos Szonja írása Batarita előadásáról és Kővágó Nagy Imre fotósorozata.
Este nem bírtam tovább, odaálltam Gusztáv elé, és megkérdeztem mi van Kisbékával. Vele semmi nincs, szeplős, mondta, én viszont külföldre megyek dolgozni, délután elintéztük az összes papírt. Rácz Boglárka regényéből olvashattok részletet a DRÓTon.
A Meseország mindenkié rendhagyó mesekönyv megjelenése két táborra osztotta az országot, ahogy azt megszokhattuk már a politikai tagozódás itt is kijelöli az oldaliságokat és az álláspontok nagyjából egyértelműek. Érdemes azonban egy kicsit mélyebben megvizsgálni a miérteket, és nem megrekedni a kettészakad híd valamelyik oldalán. Engedjük hát fel tágabb perspektívákat látó drónunkat a magasba, és vegyük szemügyre madártávlatból a jelenséget és a problémát.
„Most a jövő az elkövetkezendő néhány órát jelenti. A közönség sem vesz elővételben jegyet. Aki színházba akar jönni, aznap beszalad a jegyirodába, és csak azután veszi meg a jegyét, miután személyesen meggyőződött róla, hogy a pár óra múlva kezdődő előadás meg lesz tartva. Ezek tények, egyszerű tények….”
– Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba. Tiburival párhuzamosan az őszi naplót a Vígszínház fiatal tehetsége, Zoltán Áron írja a DRÓTra.
Rufina Bazlova kortárs belarusz művész, jelenleg a Csehországban él, hímzéseiről készült képek bejárták a nagyvilágot, miután ezen a tradicionális fehérorosz művészeten keresztül fejezte ki szimpátiáját a fehérorosz tüntetőkkel, akik az elnök távozását követelik. A DRÓTon most interjút olvashattok a művésszel, aki elmondta, hogy honnan jött neki az ötlet, mi a célja ezzel és mit üzen a magyar olvasóknak, különösen a Színház és Filmművészeti Egyetem kapcsán.
Valójában arra keresem a választ, hogy profánul szólva, egy legkevésbé sem profán témáról: „mi az Isten?”, legalábbis Weöres Sándor szerint mi. – Az előadás esszé változata most a DRÓTon olvasható.
Ez a végső elkeseredés, az utolsó lehetősége a hallgatóságnak…