George Szirtes
Apám átvisz egy mezőn
Apám a hátán visz át egy mezőn.
Éjjel van és az árkok tele hóval.
Sűrű sár. Rejtőznünk kell egy ijesztő
Valamitől, amit még nem ismerek.
Aztán megyünk, egymástól messze lépve
Mind a négyen. Ahová kell, megyek.
Álmodtam-e ezt a lidércnyomást,
A százholdas erdőt, hol bagoly hunyorg
S megszólal a szamár ? Hol tiszta ágy várt,
De lebegtünk is, kart-karba öltve
A táj fölött? Előttem jár apám,
Mint egy furcsa, kihalt lény, előre
Megy, s én rettegve követem,
Át a mezőn, hol én is meghalok.
Szellemek szállnak át tarlott földeken,
A téli fagy bennünket sem kímél,
Apám visszanéz, mosolyog, elfordul és
Megy tovább. Nem marad más, mint a cél
Felé haladni, nesztelen-óvatos
Elveszett árnyak, akik üres lapot
Hagynak maguk után, s a sötét, fagyott
Földön úgy mennek át, akár egy színpadon.
Gömöri György fordítása
A vers szerzője:
George Szirtes (1948. november 29.) magyar születésű, angol nyelven író brit költő, magyar irodalmi művek angolra fordítója. Élete nagy részét az Egyesült Királyságban töltötte. 1948. november 29-én született Budapesten, 1956-ban pedig, 8 évesen, menekültként érkezett Angliába. Londonban nőtt fel, és képzőművészetet tanult a fővárosban és Leedsben.
Első versei országos lapokban jelentek meg 1973-ban, első könyve pedig, The Slant Door (’A ferde ajtó’) 1979-ben, mellyel a következő évben elnyerte a Geoffrey Faber-emlékdíjat.
Munkáját számos díjjal ismerték el, Reel (’Filmtekercs’) c. kötete például 2004-ben elnyerte a T. S. Eliot-díjat, a Poetry (’Költészet’) folyóirat pedig a versek Bess Hokin-díjával tüntette ki 2008-ban. A magyar vers-, próza- és drámairodalom műveinek átültetését szintén több alkalommal jutalmazták.
Szirtes a Norfolk megyei Wymondhamben él, és az East Anglia Egyetemen tanít. Felesége Clarissa Upchurch képzőművész; vele együtt vezette korábban a The Starwheel Press könyvkiadót, és ő tervezte férje legtöbb könyvének borítóját. Clarissa Budapest iránti érdeklődése folytán több mint húsz évet töltött a város felfedezésével, hogy utcáit, házait, udvarait festményeken és rajzokon örökítse meg.
A vers fordítója:
Gömöri György (külföldön: George Gomori) (Budapest, 1934. április 3. –) magyar–angol irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár. Szülei: Gömöri Lajos és Fehér Rózsa voltak. 1953–1956 között az ELTE BTK magyar–lengyel szakos hallgatója volt. 1956-ban a Petőfi Kör tagja lett. 1956 októberétől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt.
1956 novemberétől külföldön él.
1957–1962 között az Oxfordi Egyetemen tanult. 1963–1964 között a berkeleyi Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964–1965 között kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965–1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969–2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat.
1969-től a World Literature Today szerkesztőbizottsági tagja. 1970 óta a Darwin College tagja, 2001-től nyugalmazott tagja. 1971–2003 között a Comparative Criticism szerkesztőségi tagja volt. 1989–1990 között az Erdélyi Múzeum szerkesztőségi tagja volt. 1994 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. 2008 óta a Rotary irodalmi díj kuratóriumának elnöke.
1973-ban Nagy László és József Attila, 1979-ben és 2003-ban Radnóti Miklós, 1991-ben és 1999-ben Petri György, 1996-ban és 1998-ban saját, Clive Wilmerrel angolra fordított verseinek gyűjteményeit szerkesztette. 1996-ban Szirtes Györggyel modern magyar költők angol nevű antológiáját szerkesztette. Magyarra fordította: Zbigniew Herbert, Czesław Miłosz és Clive Wilmer verseit.