Nagy Zopán: Krasznahorkai-reflexió
Nagy Zopán tizenhat év után újraolvasta Krasznahorkai László Háború és Háború című regényét, majd útrakelt Gyomáról Párizsba. Az út során az alábbi jegyzetet írta.
Nagy Zopán tizenhat év után újraolvasta Krasznahorkai László Háború és Háború című regényét, majd útrakelt Gyomáról Párizsba. Az út során az alábbi jegyzetet írta.
Nagy Zopán tizenhat év után újraolvasta Krasznahorkai László Háború és Háború című regényét, majd útra kelt Gyomáról Párizsba. Az út során az alábbi idézeteket gyűjtötte ki.
Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.
Nem, ez nem kurzuscím valamelyik egyetemen és nem is tankönyv. Csak egy cikk címe, ami a Hamvasról készült filmről és könyvről szól, és amit érdemes elolvasni és megnézni. MOST!
És valahányszor újra és újra a világóra körbe jár és újra kattan,
mi újra útra kelünk és újra megtesszük hosszú utunkat, mert a
legegyszerűbb tanítás, a legtisztább tanítás, a legnagyszerűbb
tanítás, még a három királynak is, ó, törékeny Jézusurunk, te
tudhatod: mindig újramondható és mindenkor a legszebb.
London ma már sok tekintetben magyar város. Olyan metropolisz, amiben élénk színnel vannak jelen a magyarok: kürtöskalácsot kapni a Finchley Roadon, lángost árulnak Camdenben, a piacon. Ezen a Brexit sem változtat túl sokat. De hatvan éve még más volt a hangulat Londonban: a legtöbb angol fenntartások nélkül, szeretettel fogadta a magyar menekülteket. Az alábbi vers régi, de talán újratöltve is él.
A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot.
Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak… Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól.
Miért olyan lényeges az irodalom életünk alakítása, jövőnk formálása szempontjából? Miért olyan nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobbá tegyük a jövőt?
A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. – Uri Asaf Kafka képekben című sorozatának tizenharmadik része a DRÓTon.