Tettél rám
Te nem állnál meg, ha elcsapnál egy kutyát. Te kismacskákat fojtanál a vízbe. Te halott csecsemők tetemein gázolnál át, ha érdekeid úgy diktálnák.
Te nem állnál meg, ha elcsapnál egy kutyát. Te kismacskákat fojtanál a vízbe. Te halott csecsemők tetemein gázolnál át, ha érdekeid úgy diktálnák.
Tudom, most még szinte elférne a zsebedben, de hidd el, nemsokára felülhetsz a hátára, hogy elvágtathassatok együtt a naplementébe. Vagy ahová akartok. Mondjuk a közértbe.
„Most úgy tűnik nekem, mintha minden onnan indulna tovább, ahol abbamaradt. Nem örülök neki. De persze nem kapott mindenki akkora ébresztőpofont, mint az előadó-művészeti szférában dolgozók.” – mondta Zoltán Áron, a Vígszínház fiatal tehetsége, akivel az elmúlt hónapokról, a VerShaker-csatornáról, próbákról, költészetről, összművészetről és felelősségről beszélgetett a DRÓT szerkesztő alkotója, Demencze Ilona.
Bloomsday másnapján, több éves kábulat és néhány mikro-évszázad után az utazó – Panoplus néven, néhány énjével, személyiség-kivetüléseivel – a következőket éli át…
Benyúltam az ágy alá, de az éjjeli edény már megint csordultig volt a pálinkaszagú hányásával. Kimentem az udvarra, hogy belöttyintsem a disznóknak.
Mire visszaértem, kezdett magához térni, ezért ráültem a mellkasára, és egyetlen határozott mozdulattal átvágtam a torkát.
„Bent fedeles poharakból híg kávét kortyolnak, /
s lájkolják a katasztrófák véres videóit.”
„A valóság jobban számít most, mint valaha” – írja David Sax, kanadai újságíró Az analóg bosszúja című könyvében, amely idén jelent meg a Poket zsebkönyvsorozat huszonötödik kiadványaként. A negyvenéves szerző természetesen nem valami gépromboló, aki arra buzdítja az olvasóit, hogy hagyjunk fel az elektronika és a digitális szolgáltatások használatával. A technológia jó, csak a technológia nem az Isten. Szijj Márton esszéje a DRÓTon.
„űzött angyalok ül /
nek a síron szigetm /
onostor tizenkilenc sze /
ptember huszonnégy k /
edd tréfa hal álom a /
férfi mélybe lelóg a lá”
Igazából sem sétálni, sem ugatni nem tudott rendesen az Aladár, létének egyetlen stabil, kiszámítható megnyilvánulása ez a nagyjából harminccentis nyálfelhő volt, ebben sohasem okozott csalódást.
„elméletekből jut kinek-kinek bőven, /
megoldásokból is akad épp elég, /
ajtófélfára tűzzük igazságunk, /
de valami kínoz, ez még mind kevés” –
Gergely Edó verse