Istennő triptichon
Istennőket festek. Archetípusokat öntök képi formába, jobban mondva megidézem ezeket a képeket. Különféle kultúrák istennő alakjai láthatóak egymás mellett, triptichon szerű elrendezésben: Káli, a Fekete Madonna és Kuan Jin.
Ejha! – Szerb Antal angliai sikeréről Gömöri György írása Londonból
Érdekes szöveget olvastam a napokban Krasznai Tamástól a Dróton: a Lukács Györgyöt támadó cikkről beszélek. Ez elég jó vitaindítónak, de a cikk közepe táján belebotlottam egy mondatba, amitől felszisszentem: ejha!
Kafka képekben – 21. rész – Ánizs és vízüveg
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza?
A láthatatlan színek festője – Papageorgiu Andrea képeiről
Papageorgiu Andrea nem képeket fest, hanem a fényben úszó színeket festi. A fényben a színt, ami rejtőzik, titkolózik, elbújik előlünk. Fény- és színfestő nő ő…. – A megszokás szépsége címmel nyílt kiállítása Papageorgiu Andreának a Lívia-villában Budapesten. A DRÓTon most elolvashatjátok Weiner Sennyey Tibor megnyitóbeszédét.
Natura Sacra – a vers csöndje
Talán mások számára is nyilvánvaló a férfi energia túlsúlya a kortárs irodalmi életben. Az irodalmi lapok túlnyomó többségben férfi szerzők műveit közlik, a szerkesztői székekben kilencven százalékban férfiak ülnek. Ha úgy tetszik, egyensúlyeltolódás figyelhető meg a jang irányába. Éppen ezért nagyon nagy szükség van akár a prózában, akár a magyar kortárs lírában a női, anyai látószögre és energiákra. A jang energiát kiegyensúlyozó oldalra is.
Részletek Szepesi Dóra Pirosmadár c. kötetből
Szepesi Dóra Pirosmadár című kötetéből olvashattok részleteket a DRÓTon.
Kafka képekben – 20. rész – A csoda és a szombat
Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik.
Hamvas kontra Lukács, avagy mi a művészet?
Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszült. – Lukács György szobrát elbontják a budapesti Szent István parkból. A Fővárosi Közgyűlés döntése nagy vitát váltott ki, ennek a vitának apropójából közöljük újra Weiner Sennyey Tibor alábbi esszéjét, amely a szerző 2015-ben megjelent kötetében Az elveszett királyságban publikált elsőként.
Himnusz – ahogyan még soha sem olvashattad
1989 óta a Magyar Kultúra Napja az az évforduló – január 22. -, amikor Kölcsey letisztázta a Himnuszt, de vajon csak az az egy Himnusz létezhet? Jó-e nekünk az, hogy azt a programot olvassuk magunkra minden Szilveszterkor, minden rendezvényen, minden sporteseményen? Alternatívát javaslunk. Íme a Himnusz, ahogyan még soha nem olvashattad.
Kafka képekben – 19. rész – Az apokrifek legkiválóbb ismerője
Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.