Ma 2038. február 20-a van. Az Erzsébet-híd korlátjánál állok, mögöttem a vár, szemben, messzebb kivehetők a csepeli üzleti negyed negyvenemeletes üveg-acél irodaházai. Kezemben egy nyaklánc. – Görömbölyi Dávid csodálatos novellája egy ezüstmedál történetét követi végig 1765-től 2038-ig. Novella a DRÓTon.
Látja, kedves, milyen furcsa. Most látom utoljára ezeket a lámpákat. Most látom utoljára a Dunát. – Görömbölyi Dávid írása a DRÓTon.
végre egy nő / aki úgy hagyott faképnél / hogy egyetlen sérüléséért / sem én vagyok a felelős / és ez kétségbe ejt – a költő, aki ezeket a sorokat írta Csíkszeredában született, most épp Kolozsváron él, 20 éves. Érettségi után dolgozott: zöldségárusként, raktárosként, színházban díszletépítő munkásként, valamint kellékesként, kartongyárban, jelenleg pedig egy üzletláncban kasszás, és árufeltöltő. Négy versét olvashatjátok a DRÓTon.