pánikvedlés
nem bízol a gyíkokban – mondtad
mert a farkuk külön él
majd otthagytad a melltartód
az ágy szélén és leléptél
stagnáló
neoncsövek vonaglása csak
ami még rémlik – az agónia
vagy a makulátlan csempén
tükröződő steril remény
nem tudom még eldönteni
végre egy nő
aki úgy hagyott faképnél
hogy egyetlen sérüléséért
sem én vagyok a felelős
és ez kétségbe ejt
csúsztatás
mindent ami történt
jó előre kiválasztott
a kocsmaszagú vese
epe araszol a csatornába
az avar ereszbe fagy
a kérdéseim elmaradnak
következtetéseket
nincs miből levonni
a gépszíj elkopott
a támasz elkapott
a válasz elhagyott:
miden rendben
a színészlánynak
tétlenkedik a szerelmi líra
járgányokba deged az idő
kocsmakertekben teraszokon
sérült vonalkódok sipítoznak
beszakadt bőr az eresz alatt
szétnyílt testként ásít rám a fal
fogait hullatja a tető
próbálom elmagyarázni magamnak
hogy nincs mit –
Gothár Tamás Csíkszeredában született, most épp Kolozsváron él, 20 éves. Érettségi után dolgozott: zöldségárusként, raktárosként, színházban díszletépítő munkásként, valamint kellékesként, kartongyárban, jelenleg pedig egy üzletláncban kasszás, és árufeltöltő. Az egyetemet elkezdte, félbehagyta, és szeretné újra elkezdeni. Szövegeit lehozták itt-ott, magyarországi és erdélyi lapok meg portálok, kötete még nem jelent meg.
