A holnapról
Holnap talán verset írok.
Ez lesz az első mondata.
Aztán majd arra gondolok,
aki a csöndet álmodta.
Most jön az idő. Szentendre,
tizenhét március harminc,
csütörtök. Inkább ne hörpints
több bort a falat kenyérre.
Éjszaka van. Ne árulkodj.
Név
Jézus neve az egyetlen név,
a név pedig maga a lényeg.
A költők azt mondják, hogy
a széf nem őriz mást,
csak ürességet. Szentendre,
tizenhét március huszonkettő,
szerda. Az élet lényege a
halál neve. Hús öltözteti át
a kenyeret, vér ruházza
fel ízzel a bort.
A tizenegyedikről
A tizenegyedik szótag
majdnem tökéletes. Olyan,
mint az angyalszárny
tavasszal. Ha egy vers
folytatható, nem piszkítja be
arcát árnya a csöndnek.
Szentendre, tizenhét március
huszonegy, kedd. Tegnap
megöltem egy patkányt.
Mozgott még, amikor tűzre
vetettem. A mérget is én
raktam ki, amitől úgy le-
gyengült, hogy nem tudott
futni. Esztétikai élvezet
ez is, mint a simogatás.
A tizedikről
A legnagyobb nyomor szemközt
a legnagyobb irgalommal.
Rossz ember vagyok. Mosógép,
tévé, dévédé-lejátszó,
hűtő. Szentendre, tizenhét
március húsz, hétfő. Aztán
a ciprusi sajtról is ki-
derült, hogy Ausztriában
gyártották. És ez művészet?
A kilencedikről
A kilencedik férfi északról
érkezett. Ismerte jól a hideg
szeleket. Útközben találkozott
a keletről érkező királlyal
is. Pócsmegyer, tizenhét március
tizenkilenc, vasárnap. Hajnalban
angyal köszöntötte a szüzet, de
szavait nem értették meg, pedig
a sötétben a sötét világít.
Nyolc
Ha nyugalmam helyére nem
jutnak el, a valóság neve
nem lehet azonos a valósággal,
pedig a név is valóság, ahogy
a tél is. Pócsmegyer, tizenhét
március tizenöt, szerda.
A forradalom a változásnak
valamiféle erőszakos változata.
Ilyen változásokban hinni
nem tudok. Esztétikai élvezet ez
is, mint a valóság névtelensége.
