A Napút Művészeti Akadémia 10 éves jubileumi kiállításáról és művészeti rendezvényéről Piliscsabán a Stephaneumban 2017 decemberében számoltunk be a DRÓTon videóriportunkban, most annak mentünk utána, hogy az Akadémia egy közösségi finanszírozásból megvalósuló festészeti program kellős közepén van épp a Szent László Kórház hospice osztályán.
A festményekkel azt igyekeznek megragadni, hogy
vajon mi lehet örök az emberi létben, ezzel is megkönnyítve a távozást.
A művészek szívüket- elküket a vászonra festve próbálnak vigaszt nyújtani, reményt adni. A létezés végtelenségét, az öröklét mibenlétét megkomponálni nem egyszerű feladat. A szakmai tudáson felül, a megfelelő minőségű alapanyagokkal történő munkafolyamat, és a megfelelő mennyiségű munkaidő ráfordítása eredményezhet csak tökéletes végeredményt. Ezt pedig csak alázattal, önzetlenséggel és tiszta lélekkel lehetséges.
„A Napút Műhely missziója, hogy visszaadja az embereknek a KÉPet. Hogy az emberek merjék, kezdjék használni őket a maguk hasznára, saját belső épülésükre. Kép-éhségünk van annak dacára, hogy fuldoklunk silányabbnál silányabb képek között az utcán, munkába-iskolába menet, a rendelőkben, a közintézményekben, interneten. Aki egészségesen érez, az tudja, hogy mennyit segítenek rajtunk a tudatosan, jó ízléssel megformált képek, műalkotások.”
Az alapanyagok (vásznak, festétek, ecsetek), a szállítási, és szervezési költségek ellenértékének előteremtésére
az alapítvány egy hazánkban kevésbé ismert, ám külföldön annál elismertebb Kickstarter kampányt használja.
Ez egyfajta közösségi finanszírozáson alapul, melynek lényege, hogy mindent vagy semmit kap a kezdeményező. Egyszerű bankkártyás rendszerrel történik az adományozás, melynek semmi veszélye nincs, hiszen a Napút Műhely csak akkor jut hozzá a felajánlásokhoz, ha sikerül elérni a kitűzött összeget. Tehát addig nem vonódik le a felajánlott pénz a kártyáról, amíg össze nem gyűlik a Kickstarter kampányban megadott célösszeg. A legkisebb összeg is számít!
A művészet és a művészek célja minden esetben az értékteremtés. A Hospice osztályon dolgozók és ápoltak részére talán több is, mint „csupán” érték.
Az élet bármikor úgy hozhatja, hogy kapcsolatba kerülhetünk a Hospice osztállyal, akár közvetlenül, akár közvetve. Ezek a festmények hosszú évekig fogják segíteni az ott megforduló emberek életét. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig, de könnyebbé teszik majd ott eltöltött időt. Ahogy a betegek és a dolgozók, úgy a művészek is megérdemlik a támogatást. A kampány ezen a linken érhető el.
„A művészet
az angyalok összeesküvése
a világ feje felett”.
Hogy jobban bemutathassuk ennek a kezdeményezésnek a fontosságát Kulcsár Edina festőnővel beszélgettünk.
DRÓT: Kedves Edina! Kérlek mutatkozz be olvasóinknak, ki vagy te, és milyen kapcsolatban állsz a Napút Műhellyel?
Kulcsár Edina: Festő vagyok és Anya. Hogy melyik életszakaszban tudott hangsúlyosabb lenni a festés, az a gyerekeim számától és életkorától függött. Mostanában intenzív festékszag van a nappalinkban. Annak idején azt kerestem, hogy mi a művészet dolga, azon kívül, hogy szép legyen. Ez a kérdés vitt tíz éve a Napút Művészeti Akadémiára, amit akkor alapított Döbröntei Zoltán, Simon Zsolt József és Zsók Ágnes. Rengeteget tanultam ezekben az években. Többek között azt is, hogy
festeni különös felelősség és égi szolgálat. Ottlik Géza szebben mondja: „A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje felett”.
Az iskolát kijártuk, de bennünk erős maradt a szándék, hogy közösségben fessünk tovább. Még keressük a nekünk legjobb formát, ami most a Napút Műhely.
DRÓT: Kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy festményekkel tegyétek könnyebbé a távozást a betegeknek? Miért pont a Szent László Kórház Hospice osztályát választottátok?
Kulcsár Edina: Régi vágyunk volt, hogy tudjuk kinek, hova és miért festünk. A Szent László Kórház Hospice osztályát az élet hozta, és Cserni Tímea aktív előkészítő munkája, majd Kozári Kata és Nagy Judit vitték végig egészen az utolsó fázisig. Már a falakon vannak a képek.
DRÓT: Hogyan fogadták a kórház dolgozói, vezetői a kezdeményezést?
Kulcsár Edina: A kórház dolgozói nyitottan és kíváncsian várták, és most már mondhatom, hogy örömmel és lelkesen fogadták a képeket.
DRÓT: Hányan vesztek részt ebben a kezdeményezésben? Bemutatnád őket kicsit részletesebben?
Kulcsár Edina: Huszonketten festettünk. Ki kicsit, ki nagyot, ki keveset, ki sokat. Azzal a közös tudással indultunk, hogy a színek valós lelki, szellemi tartalommal bírnak, így a mi felelősségünk, hogy mit milyen színnel ajándékozunk meg. Páran vagyunk a mindennapokban festők, színes a tevékenységeink palettája is. Van közöttünk iparművész, építész, Waldorf tanár, közgazdász, táncos, tánckritikus, nyugdíjas könyvelő és még aviva torna oktató varrónő is.
DRÓT: Milyen képeket készítetek? Mesélj róluk!
Kulcsár Edina: Azzal a szándékkal festettünk, hogy
segítsük a távozóban lévőket, a hozzátartozókat és az ott dolgozókat is.
Ez igen összetett feladat. A fő kiindulási pontunk a természet volt, ezen keresztül próbáltuk megidézni a színek és titkot rejtő formák segítségével azt, ami örök az emberben. Sok sejtelmet ébresztő kép született, ami kíváncsivá tesz és útra indít.
DRÓT: Mi jelenti a legnagyobb kihívást számotokra?
Kulcsár Edina: Erre az időszakra minden más munkát félre kellett tennem. Ez néha nehéz volt azzal a tudattal, hogy lehet, hogy nem kapok semmit cserébe az anyagi oldalról. Ez az érzés odébb tehető. De az a felelősség nem lerakható, hogy olyan kép legyen a végén, ami tükrözi a szándékomat. Az egyik képet a kegyeleti szobába festettem. Nagyon pici szoba. Ennek a képnek be kell ragyognia. Napokon keresztül festettem, csak olyankor, amikor be tudtam zárulni belső békémbe. Végig tisztán kellett tartanom a szándékot, hogy
a kép a távozó lelket segítse.
Sokat gondoltam közben arra a mondatra, ami a kisfilmben épp az én számból hangzik el: „hogy tudjak többet mutatni, mint az élet”
DRÓT: Kérlek, beszélj egy kicsit a – hazánkban kevésbé ismert, külföldön jól bevált- közösségi finanszírozásról. Hogyan működik, mik az előnyei, és mire fordítjátok a befolyt összeget?
Kulcsár Edina: A Kickstarter kampány egy közösségi finanszírozási forma, és igen, itthon kevésbé ismert és nincs is hagyománya. Ennek ellenére nagyon sok segítség érkezett Magyarországról, ismerősöktől és ismeretlenektől is. A világ majd minden tájáról érkezett kisebb nagyobb felajánlás, eddig közel kétszázan támogattak minket. Legutóbb Malaysiából egy számunkra ismeretlen festő. Ez izgalmas. Még van pár napunk.
DRÓT: Személy szerint neked, mit jelent ez a kezdeményezés?
Kulcsár Edina: Azt a tapasztalást hozta, hogy az adás gesztusa mennyire nyilvánvalóan benne van a festésben. Illetve egy új kezdetet. Bízom benne, hogy ez a közös munka a nehézségeivel és a szépségeivel utat mutat nekünk, hogy merre és hogyan tovább.
DRÓT: Mit üzennél a DRÓT olvasóinak?
Kulcsár Edina: Nincs pihenő. Április 6-án nyílik a K11Galériában ( Bp. Király utca 11) egy Naputas kiállítás, ahol az elmúlt tíz év képeiből láthattok egy válogatást. Ezen belül lesz egy magocska, amit már öntözgetünk páran.
Elkezdtünk dolgozni Születés témában. Magától értetődőnek tűnik a Hospice után, de ez csak a megerősítő folytonosság. A témát Geréb Ági hivatása és sorsa hívta elő bennünk.
Nekem megadatott, hogy háborítatlanul, bizalom burokban szülessenek gyermekeim. Azt is tudom, milyen, amikor ez nincs meg. Ebből a tapasztalásból is nehéz. Gondoljunk bele, milyen kevés születés ábrázolás van. Ezekből a most készülő képekből is lesz egy kis kiállítás, a nagyban. Szeretettel várunk Benneteket!
Az alkotók névsora:
Bíró Edina, Cserni Tímea, Dimitriu Éva, Hajzer Erzsébet, Havril Katalin, Héjja Zsuzsa, Jankovits Jusztina, Kiss Viktor, Kovács Györgyné Irénke, Kozári Kata, Kulcsár Edina, Makrai Lili, Molnár Eszter Ágnes, Müller Rita, Nagy Szilvia, Nagy Judit, Nathalie Grekofski, Őri Katalin, Simon Zsolt József, Süll Regina, Stenger Csilla, Szoboszlai Annamária, Szuhai Erika, Wittich Erika.
