Látogatás
Németh Gábor versei a DRÓTon.
Nézem Mészáros Szabolcs spenótról festett képét és mosolygok saját magamon. Pontosabban röhögök. Igen, kiröhögöm saját magamat. Az utolsó fátylon át nézi tárgyait ez a festő, utána már ott a valóság, túlontúl hidegen vagy épp nagyon is forrón, s ez a kevés, ez a mosolygós távolságtartás még éppen megvéd minket a végtelentől. – 2016 július 29-én nyílt meg és már látogatható az első DRÓT-kiállítás Szentendrén, a festők városában. A kis kiállítások terveink szerint egymást fogják követni a Szerb utca 2 alatti Red Lion étterem előterében. A kiállítást lapunk főszerkesztője, Weiner Sennyey Tibor az alábbi esszével nyitotta meg.
Nem csak kutyákról, nem csak irodalomról, nem csak üvegékszerekről beszélgettünk Czapáry Veronika író, költő, üvegművésszel és Sárfi Gabriella főkoordinátorral a Dumtsa Korzó Fesztiválon, Szentendrén.
Basszák meg, gondolta Zengő, amikor elé tette a pénzt, minden kurva diktatúrának pont az ilyeneket kellett kiirtania! – Csikós Attila legújabb könyvéből A napon sütkérező hal című regényből olvashattok részletet a DRÓTon.
Ha nem félnénk a híres-hírhedt, mindenkinek masszívan beszóló Orbán János Dénes förtelmes haragjától, állíthatnánk, egyre bájosabb szövegekkel csábítgatja olvasóit. Bizonyára sértésnek venné eme remegő hangon elmorzsolt kijelentésünket, vélhetőleg lefokozásnak venné, ő ugyanis tőle megszokottan, teljes mellbedobással igyekezett csúf beszéddel átszőni legfinomabb képeit is, hiszen nehogy már…
Feltétlenül férjes asszonynak kell lennie, hadd legyen nagyobb tétje kísértésnek és paráznaságnak. Csak egy bűnös asszony méltó arra, hogy egy férfi időnként meghaljon érte. – Orbán János legutóbbi könyvéből a Swedenborg kávéház című műből olvashattok részleteket a DRÓTon.
A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép szövi. Az írástudók fantaziálnak. Bizonyos csak a halál. – Az alábbi szöveg többek közt, szó szerinti vagy torzított formában Esterházy Péter által idézett Danilo Kiš-idézetek vannak.
Ahhoz a mondathoz, hogy „magyar vagyok”, vagy „román vagyok”, „szlovák vagyok”, nem kell irodalom. Ehhez a mondathoz egy bürokrata kell meg egy pecsét, vagy egy határőr vagy egy hadsereg. Az irodalom ahhoz a mondathoz kell, hogy én minden vagyok. Triviális módon magyar, persze; de csak magyarnak lenni az hihetetlen szánalmas, mert hisz közben még férfi is vagyok, nő is vagyok, buzi, istenfélő, ezer, ezer dolog. Ehhez kell az irodalom, ehhez az esethez. Egyébként ez is az egyetlen legitimációja az irodalomnak, ezt a fantasztikusságot, ezt az együttállást megmutatni. – Esterházy Péter
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől… – Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta.
Számomra mindig is a fák voltak a leghatásosabb prédikátorok. Tisztelem őket, ha nemzetségben, családban élnek az erdőkben, ligetekben. … Aki megtanulta meghallgatni a fákat, többé nem sóvárog arra, hogy fa legyen. Semmi más nem akar lenni, csakis az, ami. Ez a haza. Ez a boldogság. – Radics Viktória fordításában olvashatjátok Hermann Hesse különösen aktuális írását a DRÓTon.