Novák Valentin
Gángoly Attila: Négy kerékről két kerékre váltott. De változott-e írásaidnak mondanivalója?
Novák Valentin: Valóban.
Két kerekes székesekről is szóló novelláskötet után kerékpáros regényt írtam.
Előbbiekben (Magyar rulett, Ecettel savanyítok) a másságban rejlő hasonlóságokat igyekeztem felvillantani, míg most a fő mondandó, kerékpáros külsőségekbe bugyolálva, a küzdelem, a mégis megpróbálom embersége, valamint a szabadság kérdése, keresése. Persze a szabadság-bezártság-korlátozottság kérdésköre a novelláskötetekben is jelen volt, de ennyire nem tettem nyilvánvalóvá. Az Álomtourbina ugyanakkor a Páternoszter című, előző regényem vallomásosságát is folytatja, csak itt nem a lírai én szól patetikus és profán regisztereket váltogatva, hanem egy kitalált hős, Szilágyi Szilamér, meséli szabadszájúan, a lecsúszott lumpen trágárságával – kétkerekű kalandjait, biciklihez köthető létét, s kommentálja is az életeseményeket, melyeknek részese volt.
Gángoly Attila: A négy kerék azonban itt is felvillan…
Novák Valentin: Igen. Az egyik mellékszálon, az egyik múltidézésben, felbukkan Léna, a balesetes, kerekesszékes lány, aki szerelmes lesz Szilamérba. A vonzalom, azonban csak egypólusú. De épp ennél a résznél a legerősebb a szabadság-problematika boncolgatása. Mert a kerék, a gördülés szabadságélményt nyújt, de szabadság-e a gördülés, ha egyéb részletei az életnek gúzsba kötik az akaratot…
Szabad-e egyáltalán a földi lét, vagy netán büntetés?
Gángoly Attila: Érdekes a regény szerkezete. Egy kívülről induló, de belülre, a lélekbe vezető útvesztő… Többszálon fut mindenesetre…
Novák Valentin: Igen, van egy következetesen végigvitt sztori. A Szilágyi Szilamér kocsmai fogadásától egészen Dobogókőre érkeztéig tartó sziszifuszi küzdelem. És e mellett felvillannak, epizódokként, Szilamér korábbi életének eseményei versenyző- és futárkorából.
Hosszas tekerés alatt a kerékpáros nemcsak az utat őrli, hanem belső önmagát is.
Ilyenkor, sokszor, még szakadozottabb a gondolkodás, mint nyugalmi állapotunkban. Ezt erősíti ez a töredezettség. A régmúlt mellett víziók, novellisztikus szövegbetétek is tarkítják, lassítják az egyenesvonalú haladást, melyek arra is utalnak, hogy a hős némi írói készséggel bírt… S még egy fontos momentum: az álom. Szilágyi Szilamér álmában Dr. Szilágyi Szilamér, sikeres tudós, álommérnök… Ami minden szövegdarabkában közös: az a kerékpár jelenléte.
Gángoly Attila: Mire utal az Álomtourbina cím?
Novák Valentin: Az álombeli Szilágyi Szilamérra, aki megalkotja az álomturbinát, amivel az emberek, jó pénzért, kimenekülnek a valóságból. De az is lehet, modern regénynél miért ne, hogy az álomturbina a valóságban működő, hétköznapi szerkezet, s az által álmodja magát sikeresnek a főhős. A tour pedig arra utal, hogy Szilágyi Szilamér előszeretettel közvetíti a nagy kerékpáros körversenyeket italos cimboráinak. Mígnem maga is nyeregbe kényszerül, ha nem is egy tour, de egy végső futam erejéig…
Gángoly Attila: Felvetődik a kérdés, mennyire megélt e regény, s mennyi benne a fikció?
Novák Valentin: Sok megélt elem van benne, hiszen,
tíz esztendőn át, magam is intenzíven kerékpároztam Budapesten,
így óhatatlanul belekerültek a szövegbe saját-élmények, de a regény zöme a fantázia szülötte. Szerencsére…
Gángoly Attila: Kinek ajánlod az Álomtourbina című kerékpáros regényt, amely az idei könyvhétre jelent meg listás kötetként?
Novák Valentin: Mindenkinek, aki szeret olvasni és/vagy kerékpározni. A mű persze nem könnyed, nyári bestseller, de magára ismerhet a főhősben, a főhős kaptatókon való szenvedésében bárki, aki kipróbálta már magát kétkeréken… Egy jótanács: tekerés közben ne olvassák, mert úgy járnak, mint P. bácsi, a könyv egyik antihőse, aki walkmanezett biciklizés alatt, s a fél lába bánta.
