A víz az élet!
Győriek álltak ki az észak-amerikai Standing Rock őslakosaiért.
Győriek álltak ki az észak-amerikai Standing Rock őslakosaiért.
…épp az emberszeretet jegyében. Megtanít bennünket az evangéliumi emberszeretet nehéz kötelességére. Írásaiban újra és újra kitér a létrontás legkülönfélébb formái ellen, épp ez alapozza meg a hamvasi emberszeretet tartalmát. – mondta Thiel Katalin, akinek a DRÓTon most elolvashatjátok a 2016. november 12-én, a Hamvas Béla emléknapon, Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjánál elmondott teljes beszédét.
A Harry Potter és az elátkozott gyermek nem könyvként jelent meg, hanem színházi próba szövegkönyveként. Nem egészen nevezném színdarabnak, még csak drámának sem, ellenben aki szereti a Harry Potter világát, valószínűleg nehezen állja majd meg, hogy el ne olvassa. És kétségkívül izgalmas, egy idő után legalábbis.
Hamvas Béla, amikor azt mondja, hogy „nem lehet semmit sem hárítani”, az annyit jelent, hogy nem lehet semmit sem hárítani. Amikor azt mondja, hogy „lealjasodás volt”, akkor az azt jelenteni, hogy lealjasodás volt. Ilyen egyszerű ez. És amikor arra utal, hogy „a magyarok még egy győztes forradalmat is képesek lettek volna elrontani”, akkor az azt jelenti, amit mond, gondoljunk csak arra, hogy miben élünk most? És erről nem tehet senki más, csak mi.
Van olyan tüntetés Magyarországon, ahol együtt és egy cél érdekében jelenik meg – sokunk mellett – a Ligetvédők rasztafarija: Gregory G Ras, Akkezdet Phiai rappere: Said, a táltos és sámán körökből ismert: Sólyomfi-Nagy Zoltán, vagy a parapszichológia kutatója: Paulinyi Tamás. És ez a tüntetés az, amikor magyarok az amerikai őslakosokért állnak ki.
Kár hogy száraz november van éppen, mert most kellene mindenkinek nagyot innia, lehetőleg napokon-heteken át, folyton rátöltve, permanens bódulatban, lehúzott redőnyök mögött hortyogni. Tényleg, legjobb lett volna fel sem ébredni. – Hanzély Mártonunk után Adam Frey is betrumpult és sajátos modorában megnyilvánult a tegnapi amerikai elnökválasztásról.
Mert a világ, amelyben éltem, maga sem hitt többé a „béké”-ben, sem a gyógyulásban. A megriadt kispolgár szűkölt mindenfelé a világban, s nem is akart mást, csak prolongálni és alkudozni. Az élet tájait baljós világítás hatotta át.
A művészek, mondják, kész alkotásokat hívnak meg, olyanok, mint a kisrádió, befogják az adást és közvetítik. Néha recsegve, néha sisteregve, de valami jelet kapnak, s a művésznek semmi mást sem kell tennie, csak ezt a jelet a lehető legtisztábban tovább adnia. A befogadó pedig az, aki felé a jel irányul, aki nélkül mit sem ér az egész, akihez el kell jutnia az üzenetnek. Az üzenet néha nem több, mint, hogy állj meg. Semmi több. Állj meg. Csak ennyi.
És akkor mi van, ha Trump nyert? Nem arról van szó, hogy a másik jelölt jobb vagy rosszabb volt, hanem arról, hogy Trump mennyire, de mennyire tökéletes és kifejező.
Nagypál István harmadik verseskötete, a Prelúdiumok és fúgák között az utazás és a zene ihletettségéből született meg, legtöbb verse Lengyelországban íródott. A könyv első fele prelúdiumokat, a harmadik rész fúgákat, a köztes oldalak pedig tenger-verseket tartalmaznak. A két komolyzenei műfajokat versre adaptáló ciklus szövegeinek címében lengyel és magyar hely- és személynevek szerepelnek felváltva, az idő és a fizikai lét metaforáiként. 2016 november 11-én mutatják be a kötetet FUGÁban. Az eseményt a DRÓT erősen ajánlja és lapunkon, most két költeményt is olvashattok a Lengyelországban született magyar versek közül, az egy-egy, korábban közölt, kiváló Nagypál István vers és műfordítás mellett.