W. S. Rendra versei
Épülő világunk- vasvilág,
üvegből és ordító lyukakból áll.
Holnapi világunk már nem szűzies,
hanem aláaknázott és mindenki előtt szétnyitott,
mint egy felszabadult kurva combjai.
Épülő világunk- vasvilág,
üvegből és ordító lyukakból áll.
Holnapi világunk már nem szűzies,
hanem aláaknázott és mindenki előtt szétnyitott,
mint egy felszabadult kurva combjai.
Az indonéz irodalom a legfiatalabb irodalmak közé tartozik, maga a nyelv csak 1928-ban keletkezett a modernizált maláj és számos helyi nyelv jávai, balinéz,buginéz, minangkabau egyvelegéből. Ennek a fiatal nyelvnek, amit ma 267 millió ember beszél, egyik legjelentősebb költőjét és drámíróját W. S. vagyis Wilibrodus Surendra Rendrának hívták. W. S. „Willy” Rendrával 1960 októberében ismerkedtem meg Jogjakartában…
Mi a fenét keresek én itt? Ez csak egy szálláshely. A radiátor csöpög, a szekrény barátságtalanul pattog, a kilincsek mindig megráznak. Semmi nem akarja, hogy itt legyek. Még Klaudia sem igazán, aki dühítő békességben hortyog mellettem.
Csend, ha mondom! Csend!
Igen, Erdély. Örök probléma. Mintha Dsidának is akadt volna baja vele. Mert Erdély egyszerre áldás és átok. De én nem aggódnék túlságosan…
A következő fél órában ezért egy vágóképet láthatnak majd végtelenítve mindenféle kommentár nélkül, valami kiállításmegnyitóról, egy minden bizonnyal jelentős kortárs képzőművész alighanem korszakalkotó műalkotásáról.
Magasba és mélybe indult, valóban, mennybe és pokolra. Eljutott ide is, oda is. És elérkezett végül az örökkévalóságba. Az előttünk járókhoz, hozzánk és az utánunk következőkhöz egyaránt. Olyan adottsággal, olyan tehetséggel született, amilyennel hosszú-hosszú évszázadokon keresztül csak páran jönnek a napvilágra. És végig kellett járnia az útját, meg kellett közelítenie a mennyet, az Istent, és pokolra kellett ahhoz mennie, hogy beteljesítse önmagát, s hogy egész népét és az egész emberiséget taníthassa, nem középiskolás fokon.
Amikor nem félünk egyedül maradni a természettel és a saját gondolatainkkal, annak megvan az a veszélye, hogy átalakulunk…
„Nem karantén videó, hanem valódi, szabadlevegős tartalom. Amikor hajt a szerelmi bánat, hívnak a Kiskunság poros földútjai, az elhagyott tanyák magánya, a végtelen horizont, a pusztában alvás. Mi itt élünk, de mégis megmagyarázhatatlan, hogy miért szeretjük annyira ezt a több szempontból is elsivatagosodott, máshol élők számára kies környezetet.”
Szilágyi Áron
Inger Mari Aikio köteteivel a számi női líra újszerű természeti és erotikus hanggal gazdagodott. Mind a számi, mind a finn nyelvű versek a haiku és tanka hagyományokat ötvözve 5-7-5 szótagszámú sorokból állnak. A megszólalás tágabb finomságú, ökokritikai érzékenységű helyről történik, melynek hangot ad a természet és történéseit megfogalmazó igei egyes szám harmadik személy. A számi költőnő verseinek Németh Petra által készített műfordításai Domokos Johanna bevezetőjével a DRÓTon.