Semana Santa, kötéltánc és tavaszi szél
A család és karrier között egyensúlyozó tragikomikus kötéltánc ijesztőbb és röhejesebb is lett egyben.
A család és karrier között egyensúlyozó tragikomikus kötéltánc ijesztőbb és röhejesebb is lett egyben.
Kimenni a teraszra. Napsütés. Az jó. Kell a D-vitamin. Állítólag jó az immunrendszernek. A szabadság meg túlértékelt. Nem csak túlértékelt, hanem elcsépelt. A túlszocializált nyárspolgárok delíriumos álma. Szabadság nem létezik…
Nagycsütörtök van. Mindannyian úgy vagyunk, „mint ki sötétben titkos útnak indult, / végzetes földön csillagok szavára, / sors elől szökve, mégis szembe sorssal / s finom ideggel érzi messziről / nyomán lopódzó ellenségeit.” Mindannyian szeretnénk „szót váltani jó, meghitt emberekkel”, de „nyirkos” és „hideg sötét” van, senki sem figyel. Ez az egyik legnagyobb magyar vers. Nem. Ez az egyik legnagyobb vers.
Vagy ha nem értesz hozzá, menj be a kocsmába, lobogtass meg egy tetszőleges címletű papírpénzt, és rögtön lesz vállalkozó, mondogatják a pálya széléről. Egy darabig, persze csak gondolatban, a padlásra hordtam fel a jótanácsokat. Végül a padlás, éreztem, megtelt. Azóta csak morgok valamit az okoskodásra, olyasmit, hogy ja tudom, tudom, és megyek a dolgomra. Nehezen hiszik el, hogy itt már a kocsma is bezárt, alkalmi munkára pedig rég nem vár senki.
Vajon tudják-e, hogy mi a Tealelke? Nem? A terméket A Délmagyarország 1918. október 15-i számában hirdette Müller Rezső Budapest, VII., Barcsay-u. 6. Telefon: 179−16., íme: „Valódi teából és rumból készült teapótló, melyből 1 kg. 400 csésze, zamatos, kész, rumos teát ad.”
Egy-egy napot egy-egy életnek tekints.
A DRÓTon közöljük az eredeti videót és Jane Goodall üzenetének magyar fordítását.
Ma is találkoztam hajléktalanokkal, mint mindig, ha a belvárosban járok. Tétován mászkálnak. Ez a vírus a gyöngékkel és a védtelenekkel végez a legbiztosabban. Ezért kell elbújniuk előle az időseknek és a veszélyeztetetteknek, a krónikus betegséggel élőknek. De hová bújjanak a hajléktalanok? Nem tudom, eszébe jutottak-e valakinek is. Csak bennem merül föl láttukra a Radnóti-vers? Járkálj csak, halálraítélt.
Hátha ez most észhez térít minket: ami baj valakit is ér a világban, az mindannyiunkat érint. Mind összetartozunk.
Soha még ilyen nehéz márciusa nem volt Angliának, Nagy-Britanniának. A koronavírusos betegek száma már régen túllépte a húszezret, a haláleseteké pedig napról napra nő, jelenleg, március 31-én elérte a 1408-at. London utcái üresek, és bár a földalattit még mindig viszonylag sokan használják építőipari és egészségügyi dolgozók, a fiatalok közt föllendült a biciklizés.
Mindezt persze megírja a magyar sajtó is, de hogy a „drótosok” is kapjanak valami pluszt, legyen szabad egy személyes történettel zárnom ezt a londoni levelet.