Pontosnő
Délutáni idegességgel telik meg a közért, hosszabbodnak a sorok a pénztáraknál, pedig én csak egy dologért ugrottam be.
Délutáni idegességgel telik meg a közért, hosszabbodnak a sorok a pénztáraknál, pedig én csak egy dologért ugrottam be.
Mit jelent magyarnak lenni? Mi az élet értelme? Mi a boldogság? Miért nem vagyunk boldogok? Mi a frusztráció és mi köze van a frusztrációnak a korrupcióhoz? Hogyan kéne működnie a közösségnek és mi a szerepe az egyéni létnek? Ha ezt az esszét akarod olvasni, akkor keresd Az elveszett királyság című könyvet az Írók Boltjában.
A lényeg: a hagyományosabb művészeti, irodalmi formák és gondolkodásmódok újra-értelmezése, kötetlenebb kifejezésmóddal, szabadabb szellemiséggel…
Feljegyzések Outis, alias: Pán Simon utazásaiból. avagy: kísérletek belső „hullámok” idézésére, idomítására.
Beszélgetés KOMI KITE sárkánykészítővel és légifotóssal a Zebegényi Sárkányfesztiválon.
Vörös István József Attila-díjas – és sok más díjjal kitüntetett – költő, író, drámairó, kritikus, apa, kutyatulajdonos, tanár, barát, bohemista és jóember ma ötven éves. Örülünk. A DRÓTon most Vörös István és Acsai Roland dialógusát és a költő két versét olvashatják.
Nagy József Budapesten adja elő Tolnai Ottó Wilhelm-dalok című könyvének versei alapján készült előadását. A DRÓTon most Tolnai Ottó két versét olvashatják és egyet pedig meghallgathatnak a szerző felolvasásában.
2014 nyarának három legjobb kulturális programja – a DRÓT szerint – az Ünnepi Könyvhét, a Művészetek Völgye és a József Attila Kör tábora volt.
„Zomborácz Virág egy korai zsengéje e film. Talán akkor jött először a MEDIAWAVE táborba.” – írja Hartyándi Jenő a 2004-ben készült Isten háta mögött című kisfilmről, melyben anno a DRÓT főszerkesztője is epizódszerepet vállalt. Leleplező kisfilm 10 évvel korábbról, melyben már felcsillant a rendezőnő tehetsége és a költő izéje.
A könyvecske tetszetős, erről Gyulay Líviusz másodközlésben a versek mellé biggyesztett illusztrációi gondoskodnak, no meg a kalligrafikus latin címek, amelyek a járatlan olvasóban még azt az illúziót is kelthetik, hogy az újraköltő pennáját maga a nagy Pannonius vezette, vagy legalábbis az ő versei jelentettek valamiféle előképet a kötethez. A dolog azonban már itt elferdül; más keze vezette ugyanis azt a bizonyos pennát, illetve mással verték a csalánt, akarom mondani: zörgették a harasztot.