a naplemente fonákja
a kútra küldtek
de más irányba vettem az utam
át a fahídon ki a járásra
van ott az egyik szikes kopás szélén
egy élesselyem fűcsomó
azt akarom megsimogatni
attól akarok még elbúcsúzni
attól az élesselyem fűcsomótól
mástól már mindentől elbúcsúztam
csak az ómama kissámlijától nem búcsúztam el
azt szeretném magammal vinni
hogy majd legyen min üldögélni a túlvilágon
nézni a naplemente fonákját
mert láttam annak a falra festett angyalnak is
az van a szemében
a naplemente fonákja
én kő
van amikor a kertisöprű teljesen elkopik
csutak se
semmi
ráaádásul még a nyelében is eltöredeznek a szálak
akkor szeretek söprögetni vele
akkor az én söprűm
az én kertisöprűm
akkor lehet vele elkezdeni söprögetni
söprögetni a semmivel a semmi kertjét
na most teljesen elkopott
minden egyes szála eltörött
de nem söprögethetek
mert most meghalok
éppen most halok meg
éppen most kell meghalnom
valahogy így jött ki
mindenkinek másképpen jön ki
nekem így jött ki
hogy most kell meghalnom
amikor éppen elkopott
eltörött a kertisöprű
még hallom mondják meghalt
mekkora kő zuhant le a mama szívéről
ez tetszik, hogy kőnek neveznek
hatalmas kőhöz hasonlítanak
ez tényleg tetszik
én kő
hatalmas kő
erre sosem gondoltam
pedig jó lett volna
hányszor jó lett volna ilyesmire gondolni
én mindig csak a kertisöprűre gondoltam
meg a tata katonatükrire
amit bekentem szarral
de arra sosem
hogy kő
hogy én kő
hogy én hatalmas kő
milyen szép is ez
az isten is így beszélhet
kő kő kő kő kő kő kő kő kő
milyen szép is ez kő kő kő
egy hatalmas kő ami legurul
ami szépen alágördül valami vörös dombról
valami halkan doboló véres dombról
egye fene a kertisöprűt katonatükröt
alágördül dübörögve
alágördül dübörögve valami halkan doboló
véres dombról
Tolnai Ottó: A pápa pápaszeme
Felolvassa a szerző. A felvétel készült Tolnai Ottó hetvenedik születésnapján, a szegedi Régi Zsinangógában, 2010. december 13-án. A felvételt készítette Weiner Sennyey Tibor.
