1. A 85. Ünnepi Könyvhét
A 85. Ünnepi Könyvhét felhozatalából éppen csak szemezgettünk, de így is elég masszív anyag jött össze. Ott voltunk Spiró György könyvheti megnyitóján a Vörösmarty téren, amit utólag is érdemes meghallgatni.
Ajánljuk például Platón Államának új fordítását, amiből megtudtuk, hogy az államnak öt alakzata van. „Az első az arisztokrácia, midőn a legjobbak uralkodnak; a második a timokrácia, midőn a becsvágyóak vannak uralmon; a harmadik a demokrácia, midőn a nép az uralkodó; negyedik az oligarchia, midőn kevesek kezében van a hatalom; az utolsó a türannisz, amely mind közül a legrosszabb.” Hogy e könyv a magyar választások idején jött ki a nyomdából, merő véletlen, az viszont már kevésbé, hogy az egyik legfőbb erénynek cselekvésben és kontemplációban egyaránt azt tartja, amely „az államot jó, boldog és önmagában álló közösségé teszi.”
A fiatal nemzedék szívügye a DRÓTosoknak, úgyhogy írtunk Tóth Kingáról, aki „nem a romantikodivatos gőzgépek anakronisztikus világával, a steampunkkal vadászik hatást. Teljesen új utat tör a géplélek felé.” – és Fehér Renátóról, aki korosztályával „magával cipeli a második világháborús és ötvenhatos nagyszülőknek a „legvidámabb barakkos”, „Kádáros”, „május elsejés”, „virslis-sörös”, „téeszes” szülők hagyatékait.”
De belementünk kicsit Lángh Júlia világába is, akinek könyvében mindenütt jelen vannak a „macskák, férfiak. És a mindenkori én, lehetne hozzátenni.”
Vigyázó szemeinket Szabó T. Anna és Kovács András Ferenc sem kerülte el, előbbi (SZTA) „Kimagasló intuitív képessége inkább egy létező tartalmi vezérfonal esetében adnak át erős, hiteles képeket, például abban a versciklusban, melyet Moholy-Nagy fotográfiai alapú munkái ihlettek.” – míg utóbbi (KAF) pedig „A mesterségbeli tudást nem fitogtatóan, hanem könnyedén alkalmazza.”
Megkerülhetetlennek tartottuk Rakovszky Zsuzsa új könyvét, akinél „A személyes motiváció kikapcsolhatatlanul végighúzódik az íráson, s ettől természetesen végtelenül emberivé válik.”
Belemerültünk Horváth László Imre világába, akinek regényében nem csak a VB-t, de „Németország megnyeri a második világháborút” is.
Írtunk Sági György új könyvéről is, aminek címe, a Gilgul „körforgást jelent héberül, a lélekvándorlás kabbalisztikus tanát hívják ezzel a szóval, s ez kérdések egész sorát vetheti fel.”
Részleteket közöltünk Gyukics Gábor, Irina Muravjova, Christian Morgenstern könyvhétre megjelenő műveiből.
Interjút készítettünk Ludassy Máriával, aki Felvilágosodástól az elsötétítésig című könyvében Condorcet-et így idézi: „A közoktatás célja nem az, hogy készen kapott törvények csodálatára nevelje az embereket, hanem hogy képessé tegye őket a törvények kritikájára és kijavítására.”
Részletesen írtunk a FilmSzexTétika könyvről, mert lássuk be, hogy „Szexszel foglalkozni mindenkor hálás feladat, az olvasók (nézők/közönség) pedig mindig nyitottak egyik kedvenc tevékenységünkre, különösen akkor, ha értő kezek birizgálják a témát. Kelecsényi László filmtörténész, a betű és a mozgókép egyik hazai doktora ilyen értő kéz, kötetében majdnem kétszáz magyar és nemzetközi művészfilmet elemez, melyek az erotika-szexualitás-pornográfia dús háromszöge mentén haladnak.”
De beszámoltunk a tragikus sorsú Schmidt Éva új könyvéről is, aki „megölte magát. Hogy miért, világosan a mai napig nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, miért zárolta hagyatékát húsz évre.”
Interjút készítettünk Báthori Csabával a gigantikus, négy kötetben megjelent Rilke levelek fordítójával.
Végül, de nem utolsó sorban – különösen aktuálisnak találtuk, ezért – közöltük Simon Róbert iszlám fundamentalizmusról szóló könyvének bemutatóján az Írók Boltjában elhangzott beszélgetését, ahol a neves professzor és fordító, azt találta mondani, hogy: „A probléma ott kezdődik, amikor egy-egy olyan beteg egyéni fantázia ideológia, melyet Freud pszichopatologikus esetként említ, telepszik rá egy egész népre, hogy azután fertőzzön másokat is.”
Természetesen tudjuk, hogy a hatalmas felhozatalból sok minden kimaradt, de a jövőben is törekszünk majd arra, hogy új magyar könyvekből szemezgessünk. Külön köszönet azoknak a magyar könyvkiadóknak, akik támogattak minket és együttműködtek velünk, álljanak itt név szerint: Atlantisz, Corvina, Magvető, Napkút, Scolar, Tericum.
Persze a könyvek mellett, ajánljuk a DRÓTot a továbbiakban is olvasni! 🙂
2. Művészetek Völgye
Megírtuk, hogy a Művészetek Völgye Magyarország egyik legértékesebb fesztiválja, hibáival és hiányosságaival együtt, ahol – gondolom nem csak velünk – már annyi minden történt, hogy lehetetlen felsorolni is, és mindenkinek vannak személyes, szép, vagy éppen kevésbé szép élményei. Idén például a DRÓT főszerkesztője összetörte magát, de szerencsére, azért rendesen körbe tudtunk nézni a Völgyben, lásd fotógalériánkat (is).
Részletesen írtunk arról, hogy milyen amikor a reformáció és a blues találkozik, ahol azt hallottuk, hogy „…(úgy)mondják, mi, magyarok olyan búsongó, deperssziós nemzet vagyunk. A helyzet egyszerűbb és rosszabb: mi magyarok: szorongunk. Ki nem beszélt fájdalmakat hordozunk, rettegve attól, hogy újra át kell élnünk őket.”
Bartók, Kodály, „UFO-hangszer” és privát népzene. Kapolcson forgatott videóink közül elsőként a Szokolay Dongó Balázzsal készült beszélgetésünket láthattátok, majd pedig Lackfi Jánossal készítettünk egy igen értékes interjút. Lackfi János évek óta rezidens művésze és szervezője a kapolcsi Kaláka Udvarnak, kreatív versírás műhelyeivel naponta várja az érdeklődőket, de számos koncerten is közreműködik. Évekig maga hordta itt a szalmát, ácsolta a színpadot, de lassan rájött, hogy ha az ember naponta kétszer-háromszor is színpadon van, muszáj kicsit töltekeznie is. A blogírást idén már a lánya vette át, s János szerint egész egyszerűen jobban csinálja, mint ő.
A Művészetek Völgyében évek óta saját udvarában várja a völgybe zarándoklókat Palya Bea; a szoros program egy röpke szünetében beszélgettünk vele. A tíz nap alatt sokat sürög-forog az udvarban, beszélget, énekel, megbeszél, vagy csak figyeli a fellépőket. Láthatóan nagyon közvetlen. Nagyon szabad ember. Nagyon nő. Nagyon interjúnk itt olvashatjátok nagyon el.
„Csak tiszta forrásból!” – Bartók Cantata Profana című zongoraművének utolsó mondata e szállóigévé vált mondattöredék, és a tiszta forrás azóta a népművészetet, a népzenét, a népköltészetet is jelenti. Mert habár sokfélék vagyunk – van, aki akár minden héten táncházba megy, vagy általában népzenét hallgat, és van, aki a falat kaparja mondjuk a citeramuzsikától vagy egy-két asszonykórustól – minden magyar embernek forrás a népzene és a népköltészet. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt.
Mindezek után még beszélgettünk Bognár Szilviával is és benéztünk a HELLOWOODra is.
Végül pedig riksán gitárral száguldoztunk Shodor Fodor Balázzsal a Védett Férfiak frontemberével és igazi trash-videót közöltünk a vihar által szétvert koncertről.
3. JAK-tábor
Valódi különlegesség volt a József Attila Kör balatonszemesi írótábora idén nyáron, amely a korábbi évtizedektől eltérően nem Szigligeten rendeztek meg augusztus 26 és 30 között. A tábor kiemelt támogatója a MrSale Öltönyüzlet volt és a táborból a DRÓT végig tudósított.
Miután lehoztuk a tábor részletes programját, interjút készítettünk a tábor tematikájáról, ami a rendszerváltás volt. Videóriportunkban megszólalt Gaborják Ádám, Kassai Zsigmond, Mán-Várhegyi Réka, Karádi Éva és Kukorelly Endre. Aztán rendszerről és rendszerváltásról, szabad társadalomról és versenyről, politikáról és oktatásról, továbbá a frusztráció fokáról beszélt kameránk előtt részletesebben Kukorelly Endre.
„Aki a JAK-ba tartozik, vagy szeretne tartozni; aki írni szeretne; aki barátkozni szeretne az írni szerető emberekkel egy-két-három pohár sör mellett; akinek hiányzik az egyetemi pad; aki szereti a felolvasásokat, és szereti a közös gondolkodást – az mind jó helyen van itt. Feszes a program, de csak akkor, ha valaki mindenhova el szeretne jutni, egyébiránt azért jut idő a helyi ellátók asztalainál helyi borokat/ismert söröket szürcsölgetve egymással is találkozni.” – írta Stenszky Cili kollégánk a táborról összefoglalójában.
A JAKkendő-díjról, elvándorlásról, Marosvásárhelyről, boldogságról és boldogtalanságról a JAK-táborban beszélt nekünk Mán-Várhegyi Réka, abban a videóban, amiben részleteket láthattok a Boldogtalanság az Auróra-telepen című könyv progresszív trailereiből.
Nézettségi rekordot döntöttünk Pallag Zoltánnal készült kétrészes beszélgetésünkkel, amiben most megjelent Noir kötete kapcsán arról volt szó, hogy mi szeretne lenni, hogy mi történt vele az elmúlt években, mi az a „Csak a mai nap”, és mi az a Narcotics Anonymous.
Végül pedig a zajzene királynője, az All Machine szerzője Tóth Kinga beszélt a DRÓTnak a határokon átnyúló párbeszéd fontosságáról, a JAK és a V4 kerekasztalairól, szorgalomról és a cselekvésről.
