Sziveri 1954-ben született Muzslyán, itt töltött évei után Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába. Katonai gimnáziumot kezdett, pilótaképzőt, de a katonai pályáról előbb polgári gimnáziumba menekült, utóbb kitanulta a villanyszerelő mesterséget. Majd az Újvidéki Egyetem magyar nyelv és irodalmi tanszékén tanult, de nem fejezte be, mert a Magyar Szó című napilapnak akkor már Sinkó-díjas költőként adott kijelentése miatt konfliktusba keveredett. Hiányzott belőle a kompromisszumkészség, kényszerhelyzetekben inkább az önrombolást választotta.
„Ha nem segít a szesz gyógyít a cián
Mélázgatnak e langyos konzekvencián
Krumpliból nyakukra fejet faragunk
De változatlanul magyarok vagyunk.”(részlet a költő Bolha Csé Bé fülébe című verséből)
1980-83-ban az Új Symposion című folyóirat szerkesztője volt, azonban politikai nézetei miatt menesztették, a szerkesztőséget feloszlatták, verseit, írásait nem közölték. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak. 1970-től rendszeresen publikált, hét verseskötete jelent meg életében és egy fordításkötete Jovan Zivlak válogatott verseivel.
Dunamedencecsont című verse a Bábel címet viselő kötetben jelent meg, 1990-ben. Ekkor már súlyos beteg, gyomorfekélyéből rák lett, újabb és újabb kórházi tartózkodások, félrekezelések sora vezetett korai halálához, 36 éves korában.
„Korunk azon kevés szókimondó alkotóművésze közé tartozott, akinek tanúságtétele, lényeglátása, kompromisszum nélküli élete és költészete elemi erővel képes hatni olvasójára. Sőt, valahol arra biztat, miként Rainer Maria Rilke: „Változtasd meg élted!”. Rövid életpálya az övé, de profetikus, szenvedélyes költészetében mégis megadatott neki a kiteljesedés, mindez a magyar költészet kivételes alakjává avatja őt.” – olvashatjuk A. Túri Zsuzsa elemzésében (lásd lentebb).
A VerShaker videójában Sziveri Dunamedencecsont című versét Nagypál Gábor adja elő és elemzi Zoltán Áron kérdései nyomán. Gábor szintén Vajdaságban született 1975-ben, de közelebb a magyar határhoz, mint Sziveri, Zentán. 1992-től részt vett a Zentai Színtársulat munkájában, kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után 1995-ben felvételt nyert az újvidéki Művészeti Akadémia magyar nyelvű színművész szakára. Első szerepét 1996-ban az Újvidéki Színház „Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak” című előadásában játszotta. A háborús körülmények sújtotta, gazdasági nehézségek között működő újvidéki társulat tagjaként nagyszámú előadásban szerepelt, számos főszerepet is játszott. 2004-ben költözött Budapestre, ahol előbba Bárka színház, majd két év szabadúszás után 2008-tól a Stúdió K Színház társulatának tagja. 2012 és 2017 között a Stúdió K Színház művészeti vezetőjeként is dolgozott.
A Dunamedencecsont című verset itt olvashatják.
Az alkotók köszönetet mondanak Utasi Erzsébetnek, a költő özvegyének, aki engedélyt adott a műsor megszületésére, Gyarmati Katának, Berta Ninettnek Schäffer Zsuzsának és a Stúdió K Színház tagjainak, akik befogadták a VerShakert, valamint a RUSZT – Ráday Utcai Színházi Találkozónak és támogatóinak: KIM, EFFEA, NKA, BUDAPEST FŐVÁROS IX. KERÜLETI FERENCVÁROS ÖNKORMÁNYZATA, hogy a produkció létre jöhetett!
A VerShaker egyébként saját évfordulóját is ünnepeli, április 6-ára mindenkit sok szeretettel hívnak születésnapi minifesztiváljukra, melyről részletesen itt lehet olvasni.
- A felvétel és utómunka: Andella Mirtill
- Szerkesztő műsorvezető: Zoltán Áron
A fentebbi leírásban idézett elemzést A Túri Zsuzsától itt olvashatjátok a költő „Bábel” című verséről.
