Művészetek völgye – Bekapcs Dénkó verse
A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon elhangzott vers.
A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon elhangzott vers.
Tökéletes élet nincs. De kitartás mindenkinek adatik, és a Camino a bátorságot és a tisztaságot hozza fel a lélek mélyéből. – Stenszky Cecília Camino-naplójának harmadik, befejező részét olvashatjátok a DRÓTon.
Hogy mi kell a a zarándoklathoz? Először is, szükség van ugye egy jó cipőre, lehetőleg márkás fajtára, hogy ne törje fel a lábat. Aztán jó fajta, széles pántú hátizsák, a hát védelmében, valamint esőkabát, hálózsák, miegymás. Ezeknél már csak egy fontosabb van: hogy el tudjuk hagyni mindezeket.
„Nem kell templomba járó katolikusnak lenni, hogy valaki zarándok legyen. Nem szükséges rózsafüzért mormolni sem minden nap. Még csak Istenben sem kell hinni, bár mindez mind megkönnyíti – mit is? Aki hagyja magát megváltozni, rossz felé már nem mehet.” – Most volt Szent Jakab napja, július 25-én, aki a zarándokok védőszentje, nem véletlenül. A világ egyik legnépszerűbb zarándokútja az ő sírjához indul, évente több százezer ember tesz meg akár 800 kilométert is, elsősorban gyalog, hogy eljusson Santiago de Compostelába, ahol a szent sírján kívül remélhetőleg valami mást is talál – önmagán belül. Ehhez kapcsolódóan közöljük a DRÓTon Stenszky Cecília zarándoknaplóját, három részben.
Rakenroll! 1000 zenész együtt játssza a Learn to Fly-t Olaszországban. A csodálatos videót a DRÓTon önmagáért is érdemes megnézni, de nem árt tudni, hogy ez valójában egy meghívás…
Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is.
„A politikusok és a média elfoglalta az igazságosztás szerepköreit. Ők az igazi mesélők, az ő történeteikben élünk. Valóságnak azt kell elfogadjuk, amit az ő barlangjaik falára vetítve látunk. Ha azt mondjuk, a valóság nem ilyen, veszélyeztetjük hatalmi státuszukat. Mert annál van a hatalom, aki a figyelmet irányítja.” Formanek Csaba záró írása a 25. Thealter-fesztiválról, amiből megtudhatjuk, hogy mi a progresszív színház, milyen a szentesi Horváth Mihály Gimnázium köztéri színháza, milyen volt Molnár Csaba Dekameronja, az Andaxínház kertbéli performance-a, sőt, azt is, hogy Formanek Csaba milyen színházat szeret?
Szórakoztatnak? Lenyűgöznek? Drámáznak? Miért teszik ők ezt? Miért hiszünk nekik? Miért ne hinnénk? Mi a hitünk vagy a hitetlenségünk ára? Ahogy telt az idő, és közeledtünk a fesztivál végéhez, egyre kevésbé érdekelt mindaz, ami a színpadon történt. A nézőkre lettem kíváncsi. Mit tudunk kezdeni az egyéni és kollektív unalmunkkal?
Formanek Csaba írása az offline:ontheater újcirkuszáról, az Anyaszínház és a MASZK koprodukciójában született Escurialról, és a k2 Színház Apátlanok című előadásáról a DRÓTon.
Ha összeállítanánk egy listát a slágerek legkedveltebb témáiról, a szerelem mellett a szabadság is biztosan dobogós helyre kerülne. Megunhatatlan és úgy látszik, elhasználhatatlan fogalom, ahogy Pharrell Williams dalának sikere is mutatja. Szubjektív válogatás következik a könnyűzene legnagyobb Freedom-flash-eiből, szabadon ugrálva az időben.
A legújabb az, hogy akkor most Föld2. Rögtön a szingularitás után az jön, hogy majd feltöltjük az agyunkat egy bazinagy csőbe és halhatatlanok leszünk. Gyűjtsünk arra, hogy lelépjünk innen, vagy arra, hogy semmi emberi ne maradjon belőlünk. Remek! – Hanzély Márton „És akkor mi van?” című szkeptikus és cinikus sorozatának legújabb részét olvashatjátok a DRÓTon.