Az andalúz lustaságról, a háztáji rebellizmusról és a gyászról
A járvány második hullámával újrakezdtük a naplót, ezúttal Jánosi-Mózes Tibor harmadik naplóját olvashatjátok.
A járvány második hullámával újrakezdtük a naplót, ezúttal Jánosi-Mózes Tibor harmadik naplóját olvashatjátok.
„Legyen tááááánc / Sorsunk pinátlan szerzőitől ereszkedsz alá / piros fonálkádon” – Csattos Szonja írása Batarita előadásáról és Kővágó Nagy Imre fotósorozata.
Este nem bírtam tovább, odaálltam Gusztáv elé, és megkérdeztem mi van Kisbékával. Vele semmi nincs, szeplős, mondta, én viszont külföldre megyek dolgozni, délután elintéztük az összes papírt. Rácz Boglárka regényéből olvashattok részletet a DRÓTon.
A Meseország mindenkié rendhagyó mesekönyv megjelenése két táborra osztotta az országot, ahogy azt megszokhattuk már a politikai tagozódás itt is kijelöli az oldaliságokat és az álláspontok nagyjából egyértelműek. Érdemes azonban egy kicsit mélyebben megvizsgálni a miérteket, és nem megrekedni a kettészakad híd valamelyik oldalán. Engedjük hát fel tágabb perspektívákat látó drónunkat a magasba, és vegyük szemügyre madártávlatból a jelenséget és a problémát.
„Aztán szétnézek az instagramon és azt látom, hogy tobzódnak azok a tartalmak, melyek a Glamour gála hölgyeit ünneplik és prezentálják különböző tervezői ruhakölteményekben, híres tervezők által megtervezett maszkokkal, hiszen nem mehet az ember egy ilyen díszes eseményre akármilyen maszkban. Mi ezt elhisszük? Tényleg, valóban elhisszük? Nemcsak hogy elhisszük, de húszezresével röpködnek a lájkok. Pandémia van, de nem értjük. Nem értjük a világot, mert egy nyomorult kis okoskészüléken éljük át azt, amit az érzékszerveinkkel és egy helyi kultúra és közösség kontextusában kellene ahhoz, hogy ne váljunk teljesen abszurddá és nevetségessé.”
Lipcsei Mariann egy kis görög szigeten, egy apró faluban él évek óta. Véleménycikkét olvashatjátok a DRÓTon.
Az országos sikerű trianoni szabadulószoba után ezúttal az ÁVH pincebörtönében kapunk izgalmas feladványokat a két szegedi piarista tanártól. Most azonban a játéknak több komoly tétje is van.
„Most a jövő az elkövetkezendő néhány órát jelenti. A közönség sem vesz elővételben jegyet. Aki színházba akar jönni, aznap beszalad a jegyirodába, és csak azután veszi meg a jegyét, miután személyesen meggyőződött róla, hogy a pár óra múlva kezdődő előadás meg lesz tartva. Ezek tények, egyszerű tények….”
– Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba. Tiburival párhuzamosan az őszi naplót a Vígszínház fiatal tehetsége, Zoltán Áron írja a DRÓTra.
A nagyvilág zenedobozának kórusa mi vagyunk, s talán előbb omlik be alattunk a pódium, mint felettünk a mennyezet.
„Megvédtünk pár generációt és feláldoztunk ezért egy nemzetet. Most ez látszik, csak igazam ne legyen…” – Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót a DRÓTra. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba.
Rufina Bazlova kortárs belarusz művész, jelenleg a Csehországban él, hímzéseiről készült képek bejárták a nagyvilágot, miután ezen a tradicionális fehérorosz művészeten keresztül fejezte ki szimpátiáját a fehérorosz tüntetőkkel, akik az elnök távozását követelik. A DRÓTon most interjút olvashattok a művésszel, aki elmondta, hogy honnan jött neki az ötlet, mi a célja ezzel és mit üzen a magyar olvasóknak, különösen a Színház és Filmművészeti Egyetem kapcsán.