Közünk van egymáshoz
Hátha ez most észhez térít minket: ami baj valakit is ér a világban, az mindannyiunkat érint. Mind összetartozunk.
Londoni levél
Soha még ilyen nehéz márciusa nem volt Angliának, Nagy-Britanniának. A koronavírusos betegek száma már régen túllépte a húszezret, a haláleseteké pedig napról napra nő, jelenleg, március 31-én elérte a 1408-at. London utcái üresek, és bár a földalattit még mindig viszonylag sokan használják építőipari és egészségügyi dolgozók, a fiatalok közt föllendült a biciklizés.
Mindezt persze megírja a magyar sajtó is, de hogy a „drótosok” is kapjanak valami pluszt, legyen szabad egy személyes történettel zárnom ezt a londoni levelet.
Konyhasó 1. | Formanek Csaba rendező főz!!!
Döbbenet! Formanek Csaba rendező otthon marad, sem színházba, sem kocsmába nem megy és főz!!! Vajon közben miken gondolkozik? Hogy éli meg az igazi közösségi ember és művész az egyedüllétet? Mit gondol a kialakult helyzetről?
Steam punk
Egy ideje már sokkal inkább az újmédia felületeiről összeszedett információkra építünk, mint saját tapasztalatainkra, sokkal inkább az újmédiában keringő elméleteket szajkózzuk, mintsem saját narratívát igyekeznénk alkotni a jelenségekre a számos csatornán összeszedhető információtömeg rendszerezése és a saját érzékelésünk alapján.
Megtanuljuk a válságot válságként kezelni
Egy hete önkéntes karanténban vagyunk családommal. A Föld durván gyógyítja önmagát, mert mi durván tettük tönkre.
A csillagos ég fölöttem
Képes-e szót fogadni a fogyasztó, aki megszokta, hogy minden áron érvényesíti a jogait, és megcselekszi, amit megkövetel a civilizáció, amelyben él; képes-e szót fogadni, amikor az élete értelme, hogy vásárol, szolgáltatást vesz igénybe, s bármi áron elűzi unalmát; képes-e szót fogadni, ha a szófogadás kényelmetlenséggel jár?
Hordozók?
A jelenlegi vírus legfőképp az idősebbeket veszélyezteti, olvashatjuk mindenhol. Senki nem akarja megkockáztatni, hogy az Olaszországban látottak nálunk is megismétlődjenek, ezért fokozott óvatosságra szólítják fel a nyugdíjasokat. De mégis hogyan történik ez?
Purit sütök. Senecát olvasok
A napokban sokat gondolok nagyapámra, aki hat évet ült börtönben Ceausescu alatt, ennek nagyrészét abban a tudatban, hogy életfogytiglant kapott…
Erőt önthetnénk sokakba, hogy még így is lehet…
Duplán is különös, hogy gondot okoz az átlagembernek néhány napra, hétre, hónapra lassítani, már most a bezártságtól szenvedünk. Egy krónikus ágyhoz kötött beteg évekig bezártságra van ítélve…
Szuperhősök
„A katona csatázott, a kancellár cselt szőtt – írja Ottlik Géza Történelem című tárcájában −; de amiről a történelemkönyv hallgat, mit csináltak az emberek?” Nos, ezúttal éppen ültek otthon, illetve ülniük kellett volna otthon, kinyúlt mackónadrágban, könyvvel a kezükben, vagy csak úgy, egy kicsit a semmibe révedve, a szerencsésebbek esetleg egymás kezét szorongatva. Mi ez ahhoz képest, amit például a feleségem nagymamájának kellett átélnie?