Halszájoptika Képirodalmi Hálózat
A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat 2014 óta működik, fotó-szöveg alkotáspárokat jelentet meg oldalain. Állandó szerzői körrel rendelkezik, amit 8 fotográfus és ugyanennyi író alkot, de folyamatosan keres állandó és alkalmi szerzőket egyaránt. Így aztán mások mellett publikált a Halszájoptikán Csikós Attila, Falcsik Mari, Hartay Csaba, Hernyák Zsóka, Novák Zsüliet, Orcsik Roland.
A Halszájoptika gárdája megjelent irodalmi lapokban, csinált kiállításokat is, van egy negyedévenként megjelenő fanzinja, és a honlapon megjelenő anyagokból válogatva rendszeresen előadásokat hoz létre.
A Dróton a járvány idején heti egyszer, a Halszájoptika legújabb, Szabadság a bezártságban című sorozatából jelennek meg alkotáspárok, amelyek a megváltozott helyzetben kialakult mozgástereket járják körbe.
Meddig tart ez még? Mikor mehetek ki? Fájdalom van a tagjaimban. Belülről dörömbölök. Hiába a morfiumtapasz, alig bírok megmozdulni. Az ágyba zártak. A testbe zártak. Lélekkarantén! Mit esznek rajtam a rákos sejtek? Sokszor félrebeszélek. Hülye egy nőszemély vagyok. Olvasni szeretnék. Az Ilja gyermekkorát. Meddig tart egy mondat? Néha a felénél elakadok, kiszáradt szám is egy karantén. Szavak vannak bezárva. Összeomlik a gazdaság. Vajon a májáttét miatt van? Ennem kellene valamit, de semmi sem fér a gyomromba. A gyomrom egy kalitka, hogyan lehetne kinyitni? Lehunyom a szemem, megkérdezem, mennyi az idő. Csak teljenek a napok, lehetőleg minél gyorsabban, mert annál előbb szabadulok. Mennyi sok szép tervem és álmom volt! Pisilni kell. Vajon tényleg, vagy csak képzelem? Meddig tart ez a bezártság? Néha árnyakat látok elsuhanni. A kórház óta látom őket, de nem félek tőlük. Lehet, hogy a gyógyszerek teszik? Egy másik dimenzióba kerültem, ahol már nem kell beszélni. Ó, Istenem, miért nem hiszel bennem? Nincsen semmi bajom! Holnap majd kimegyek a kertbe. Megjött a tavasz, csinálnom kell valamit, ez így nem mehet tovább, szemléletet kell váltani. De ez az ágy valahogy mindig magába szív. Egy szív, amelyben én dobogok. De meddig tart ez még? Átmentem a szomszédba. Vagy csak álmodtam? Iszonyú ez a fájdalom. És az agyam is. Hülyeség. Mi? A pénz. Nem vagyok itt. Hol vagyok? Mosó Masa mosodája, el fogok mosogatni. Hol van a lányom? Nővérke! Mami! Segíts felkelni! Jaj, a nyakam. Sehogy sem jó már a fekvés. Bárcsak el tudnék aludni. Akasztást kérek! Mennyi az idő? Eszem egy kis szomjat. Mikor lehet már kimenni?!
Icsu Renáta (1979) grafikus, aki fényképeket is készít. Visszahúzódó, zárkózott, magányos alkotó.)
(A valóságtól elrugaszkodó, elgondolkodtató, sokszor nyomasztó képeinek főszereplője ő maga.)
(Gyakran helyezi magát olyan jelenetekbe, amelyekbe a valóságban soha sem szeretne belekerülni.)
(Ha kell, épít, ha kell, rombol, ha kell, feje tetejére állítja a világot egy kép kedvéért. Célja, megmutatni a rózsaszín valóságon túli létezést.)
Horváth Eve (1984) költő, Nagykanizsán született. Jelenleg Dunavecse és Budapest között él.)
(Végzős hallgató az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.)
(Első kötete Konzol címmel jelent meg 2019-ben.)