Kedves nézőink! Önök A hét műtárgya című adást látják. Mivel a kormány a rendkívüli vészhelyzetre való tekintettel a felére csökkentette a közszolgálati televízió költségvetését, hogy az így felszabaduló összeget átcsoportosíthassa az egészségügybe, kénytelenek voltunk megszorításokat eszközölni a kulturális szerkesztőségben is. A következő fél órában ezért egy vágóképet láthatnak majd végtelenítve mindenféle kommentár nélkül, valami kiállításmegnyitóról, egy minden bizonnyal jelentős kortárs képzőművész alighanem korszakalkotó műalkotásáról.
Ennél közelebbit sajnos nem sikerült kiderítenem, művészettörténész végzettséggel rendelkező kollégánk ugyanis, akit megkérdezhettem volna, éppen jól megérdemelt fizetés nélküli szabadságát tölti, de mivel a kortárs művészethez mindenki ért, én meg aztán pláne, mégiscsak ezt a műsort vezetem már vagy tíz éve, igyekszem némi támpontot adni az értelmezéshez. Szerintem ez a csecsemőtorzó a minden emberben meglévő szabadságvágyat szimbolizálja. És Önök mit gondolnak?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, legközelebb egy híres karmesterről mutatunk majd egy fényképet, de az, hogy mit vezényel, egyelőre maradjon meglepetés. A viszontlátásra.
Icsu Renáta 1979-ben született, grafikus, aki fényképeket is készít. Visszahúzódó, zárkózott, magányos alkotó. A valóságtól elrugaszkodó, elgondolkodtató, sokszor nyomasztó képeinek főszereplője ő maga. Gyakran helyezi magát olyan jelenetekbe, amelyekbe a valóságban soha sem szeretne belekerülni. Ha kell, épít, ha kell, rombol, ha kell, feje tetejére állítja a világot egy kép kedvéért. Célja, megmutatni a rózsaszín valóságon túli létezést.)
Ferdinánd Zoltán 1980-ban született Kiskunhalason, kisprózákat ír. 2018-ban jelent meg első Nagy M. Hedviggel közös kötete, a Feles. Jelenleg a másodikkal, a Proletármulatóval bajlódik. A Halszájoptika rendszeres szerzője, olvasószerkesztője.)
