Trump nyert, és belátom, hogy lehet tévedtem abban, amikor azt találtam mondani, hogy micsoda hülyeség Steven Hawkingtól, hogy nagy csomó pénzt áldoz arra, hogy mihamarabb lelépjen az emberiség erről a bolygóról.
Na jó, nem eszik olyan forrón a kását.
Lehet, hogy a világ vége előtt még van pár percünk, hogy újraolvassunk olyan aktuális és kiváló sci-fi regényeket, mint Orwell 1984-e, Ray Bradbury Fahrenheit 451-je, vagy akár Philip K. Dick Ubik vagy a Szabad Albemuth rádiója. Aki nem valóság-irodalommal sokkolná magát, mondván elég sokkoló a valóság, hanem csak álmodozni szeretne, az újranézheti Kirk kapitány és Spock kalandjait, hiszen sosem kerültünk messzebb a Star Trek-féle – még ha naív is, de – alapvetően pozitív utópiáktól, mint ma reggel.
A sci-fi irodalomban mindig is két nagy konklúziója volt a jelennek, az utópia (már Platón óta) és a disztópia (lásd a fentebb említett Orwell, Bradbury, Dick és még mondjuk Huxley Szép új világa). Most az utópiákat szépen a kukába lehet dobni és el lehet kezdeni disztopikus forgatókönyvekben gondolkozni.
Hogy miért?
Azért mert
győzött a sovinizmus és populizmus.
Csak hogy tisztázzuk, mert annyi mindenfélét mondanak, hogy akkor mi is, ki is győzött ma Amerikában és ez által a világban.
Senkinek ne legyen illúziója, hogy a most megválasztott amerikai elnök, aki mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondta már, csak éppen épkézláb programot nem,
meghirdette, hogy visszaszerzi a „nép” hatalmát az „elittől” (ez a populizmus), legfőbb „programja” éppen abban a sovány, soviniszta kijelentésben összefoglalható, hogy „MAKE AMERICA GREAT AGAIN”.
Emögött nincs igazából semmi, mert hát mikor is volt igazán nagy Amerika? Mit nevezünk nagyságnak? Mi az, hogy megint? Csupa olyan kérdés, amire ma így válaszolhatunk, holnap meg amúgy, ha Donald Trumpok vagyunk. Hogy a fehérgalléros fehéreknek visszaadják a munkáját? Hogy a rozsdaövezetekben újra megnyitnak a gyárak? Ez lenne Trump pozitív üzenete mindösszesen, de mennyire releváns üzenetek ezek? Lehet, hogy azok a gyárak nem véletlenül zártak be? Lehet, hogy valóban Kína jobban teljesít, mint Amerika? Lehet, hogy nem gyárakra lenne szükség, hanem valami másra?
De, ha amerikai lennék nekem sem jutna jobb eszembe, mint hogy megválasszak egy rideg, számító, populista és sovén elnököt, mert az majd biztosan képvisel, ha engem nem is, de legalább saját magát és saját érdekeit. Legalább, na.
És akkor mi van, ha Trump nyert?
Nem arról van szó, hogy a másik jelölt jobb vagy rosszabb volt, hanem arról, hogy Trump mennyire, de mennyire tökéletes.
Hiszen kifejez mindent, de mindent, amit igazából az emberiség egy része akar, amiben hisz, és amit eddig elnyomtak a gonosz politikai korrektséggel, demokráciával, szólásszabadsággal, egyenjogúsággal, meg hasonló huncutságokkal.
Trump fejezi ki a legtökéletesebben azt az önimádó, én- és férfi-központú, fehér felsőbbrendűségben hívő emberiséget, ami eddig is úgy tekintett magára, hogy a teremtés koronája, akiknek mindig és mindenben igazuk van (lesz, volt).
Hogy a globális fölmelegedés okozta globális katasztrófa már mindenkit érzékenyen érint és látható, az nem érdekes, mert ő deklaráltan nem hisz a globális fölmelegedésben. És ha ő nem hisz benne, akkor nincs is. Láttunk már ilyet.
Ahogy szinte mindenkit megbélyegzett kampányában, és ez igazából „bejövős volt” a választóknak, hiszen a gyengékbe és a kiszolgáltatottakba mindig könnyebb rúgni, és hát valljuk be, legyünk igazi amerikaiak: jobb győzni és a győztesekhez tartozni. Láttunk már ilyet is.
Amerika pedig győzött. Putyin is győzött. Erdogan is győzött. Orbán is győzött. Le Pen még nem győzött, de győzni fog. Vagy mégse?
Sokan mondják, hogy semmi gond, a két rossz közül Amerika, most a kevésbé rosszat választotta. És hogy majd Trump hallgat a „tanácsadóira”, és nem csinál semmi butaságot. Különösen a piros gombocskákkal nem kezd el játszani az ovális irodában. Azt is mondják, hogy egyetlen dolog a lényeg, hogy nekünk jó legyen, vagy még az se olyan fontos, mint az, hogy „MAKE AMERICA GREAT AGAIN”. Csak hát én erre nem vennék mérget.
Trump nyert és akkor mi van? Mi a tanulság?
A tanulság mindössze annyi, hogy a globális problémákra nem várhatunk globális válaszokat a teljes összeomlás előtt, mert az emberiség nem tanul másból, csak saját kárából. A globális problémákra most megint és még egy jóideig csak lokális válaszokat lehet adni. Sőt, egyéni válaszokat.
Tanulság az is, hogy nem lehet a nagyobbik rosszat a kisebbik rosszal megúszni. Ennél sokkal jobb alternatívák kellenek és valóban hiteles emberek.
Tanulság az is, hogy nem számíthatunk senki másra, csak saját magunkra, különösen ha egy-egy ország tönkretételéről van szó. Amerikát az amerikaiak teszik tönkre, Magyarországot a magyarok, de legalább a Földet közösen basszuk szét.
Vagy mégsem?
Kiderül a következő rész tartalmából.
Hacsak nem kapcsolják le a netet, mint Törökországban.
