Nekünk Mohács kell?
Én is elolvastam Péterfy Gergely közösségi felületre kitett posztját, és a következő gondolatok merültek fel bennem…
Én is elolvastam Péterfy Gergely közösségi felületre kitett posztját, és a következő gondolatok merültek fel bennem…
Nagy nehezen feltápászkodott, a szikrázó hó vakításától védve a szemét, körülnézett, és próbált életet lehelni a végtagjaiba.
És aztán éljen az internet mindenre jó mivolta! Belecsaptam a társkeresés örvényébe. Amennyire elkeserítő, annyira jó, hogy vállalják magukat mindazok, akiket láttam és így minimálisra csökkentette a találkozópartnerek számát. Azonban pötyögve, chatelve sokkal könnyebb jó fejnek lenni, mint élőben. Nincsenek hangsúlyok, úgy érted, ahogy akarod, minden mögé odabaszarinthatsz egy smilet, akkor is, ha épp azt írja, hogy utálja az ünnepeket, vagy megkérdezi eszel e vele pacalt, vagy jé, ma bezárt a kisbolt műszaki probléma miatt. És én részt veszek ebben a virtuális versengő viadalban, ahol nem tudhatom mivel versenyzek és milyen eszközökkel, hát csak egyszerűen írom, aki vagyok, de már ott elvesztem a csatát, hogy hol lakom és gyerekem van, akit egyedül nevelek, pedig a profilban ezek nyilvánvalóan látszanak.
– „Írjon novemberben egy novellát!” – A pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtár ezzel a szlogennel akarta felhívni az olvasók figyelmét a szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére. A gondolatindító téma ezúttal a „limes / határ” volt. A DRÓTon most a beérkezett művekből válogatunk.
„– Ágnes, ugye látja, hogy ezzel a fiúval baj van.
– Ó igen, ő metroszexuális.
– Maga nagyon jó megfigyelő és udvarias, de miért nem mondja ki egyszerűen, hogy ….?
– Igen-igen, hát lehet, hogy kicsit több…”
„Írjon novemberben egy novellát!” – A pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtár ezzel a szlogennel akarta felhívni az olvasók figyelmét a szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére. A gondolatindító téma ezúttal a „limes / határ” volt. A DRÓTon most a beérkezett művekből válogatunk.
Sorolom miben láttam ma Erószt…
Összeválogattuk a tíz legjobb és legolvasottabb témát 2021-ből a DRÓTon, így most a sok értékes anyagból néhányat megmutatunk nektek, hogy lássátok mi minden történt ebben az évben a DRÓT online összművészeti és társadalomkritikai alkotói portálon.
„A Mediterráneum teremtette meg a „jó élet” máig legnagyobb hatású toposzait. Nem kell hősnek vagy zseniálisnak lenned, hogy egy szép kertben élvezd a madarak énekét, a finom ételeket, a tavaszi szellőt, a szerelmet vagy a barátaid visszafogott társalgását.” – vallja Bánki Éva, aki szerint: „a magyar vidéki élet a szeretet, a figyelem hiánya, no és persze a bezártság miatt olyan nyomasztó.”
Kusnyár Eveline kiállítása nyílt meg a Kispontban. A kiállítást már csak néhány nap nézhetitek meg ebben az évben. Részletek és Retkes Máté megnyitója a DRÓTon.
Mi lenne, ha József Attila most is élne? Vajon milyen verseket írna? Vörös István új kötetében éppen ezzel a gondolattal játszik el: József Attila-átiratainak segítségével megkísérli életre kelteni a költőt, pontosabban a rá bízott üveggolyót tovább gurítja, és ezzel minimalizálja a távolságot az egyes korok között.
De mi ez, merész tréfa, puszta játék, esetleg egyenesen botrány?
Egyik sem. Inkább egyfajta tudat-újraegyesülés, amire korábban nem volt példa. Pedig nagy művész tudatával néha nem ártana ütköznünk, ahogy a galaxisok tudnak, és lényegében mindenféle komolyabb gond nélkül gyarapítják egymást.
A 2021. november 12-e pénteken, a Magvető Caféban rögzített könyvbemutatón Vörös István szerzővel Weiner Sennyey Tibor költő, író, műfordító, a DRÓT főszerkesztője beszélgetett.
Gyakorló mesemondóként rengeteg mesével találkozom, és egyre jobban elámulok, hogy a bennünk folyamatosan zajló belső folyamatokat, akár nehéz élethelyzeteket hogyan tudják finom eszközökkel támogatni a történetekben lévő szimbólumok.