Természetes élőhely
Ellentmondásosnak tűnhet e kiállítás címe: „természetes élőhely”. Itt vagyunk Budapesten, egy kiállítótérben, egy megtervezett, szerkesztett kiállítás megnyitóján és a művész és a kurátor tudatos és következetes munkájának eredménye vesz körül bennünket. Az ellentmondás látszólagos: könnyű belátni azt, hogy nem csak természeti környezet szolgálhat „természetes élőhelyként”- akár ha csak arra gondolok, hányunknak lehet a főváros és a nyüzsgő éjszakai élet a Múzeum körúttól a Népszínház utcáig oda – s vissza élőhely, ami természetes.
Az a természetes élőhely, ami e kiállításon megmutatkozik inkább szellemi, lelki és gondolati, mintsem „pusztán” fizikai. Nagyrészt maga az „otthon” és az „otthon lenni” érzése. Kusnyár Eveline nagyszülei nyulakat tenyésztettek.
A nagyszülőknél töltött idő, a gyermekkor, az „otthon” a legjobb, legtisztább értelemben vett nosztalgia szimbóluma, motívuma a „nyúl”. Eveline alkotói munkája önazonos, organikus, következetes és játékos. Eveline kibontja és hagyja kibomlani a gondolatot, az érzést, az elképzelést. A nyulakat idővel felváltja a nyuszifüles kezeslábas, a nyuszifüles sapka, ahogyan az „otthon” élménye és megélése, az otthonhoz kapcsolódó érzések és élmények változnak. Csendes, higgadt és mosolygós vizsgálat ez, ami az alkotás során történik.
A nosztalgikus „majdnem-visszavágyás” átalakul és a „természetes élőhely”, a valódi, „belső” otthon mibenléte körvonalazódik és megfogalmazódik. A nyuszifüleket már nem a múlt ugrándozó nyulain látjuk, hanem Tekla és Keve sapkáin. S közben az otthon „helye” nem változott, ott van, ahol mindig is volt: a szerető családban, a csendes, belátó elfogadásban, a boldog-kényszerű játékban, az alkotás gyermeki izgatottságában.
Kusnyár Eveline tökéletesen hajtja végre azt a mágikus műveletet, ami véleményem szerint a képzőművészetben meghatározó és elengedhetetlen: a személyes élet-élményt olyan módon transzformálja és illeszti be műveibe, hogy az megmarad átélhetően bensőségesnek, ugyanakkor általánosan érvényes tartalommá válik.
A magán-mitológia személyes szimbólumai nem lesznek személyeskedők; nem kell ismernünk az alkotó élettörténetét ahhoz, hogy átéljük a művek ismerős intimitását, hogy magunkra ismerjünk, kapcsolódjunk és továbbgondoljunk.
Ez a mágikus művelet elképesztően nehéz, és ha megtörténik, végtelenül könnyed és egyszerű, mint a macska ugrása, a szitakötő rebbenése. Orosz Tekla bevonása, a vezetett, felügyelt, de szabad közös munka eredménye túllép a jelképességen. Az együttműködés nyoma „festői”, vagy „festészeti”, mégis: kilép a festészetből, már-már „akció” vagy „pszeudo-performansz”. Ez, és az Eveline művészetében régóta jelenlévő kerámia, a tárgyalkotás és most a ready-made: mind Eveline autentikus és hiteles művész-létét mutatja és bizonyítja.
A műfaji határok átlépése ilyen színvonalas kivitelezéssel karöltve minden elismerést megérdemel.
Retkes Máté
Kusnyár Eveline: Természetes élőhely / Natural Habitat
- Megnyitotta: Retkes Máté
- Kurátor: Fodor Balázs
- A kiállítást élőben még megnézhetitek: december 21-23. 16:00-20:00 és december 27. 16:00-20:00
Kusnyár Eveline mérnöki következetességgel épít a családi hagyományokból művészeti programot, rendkívüli érzékenységgel mutatva meg legszűkebb környezetét. Az olyan konkrét egzisztenciális cselekedetekből, mint a nyúltenyésztés, mitologikus motívumrendszer bontakozik ki, ahogy a csemetéből napról napra újabb ágak sarjadnak.
Technikai megoldásaival precízen kiszolgálja ezt a dichotómiát, mikor fotórealista ábrázolásmódjának szerves kiegészítő elemévé emeli a gyermekrajzot, vagy a ready made-ként értelmezhető zsírosbödön mellé a kisplasztikát. Szokatlan természetességgel és könnyedséggel teszi a legintimebb témát – gyermekeivel töltött mindennapi életét – művészete középpontjává.
Egyedi tárlatvezetés: december 18. 15:00
Megtekinthető: december 10-től 27-ig.
A Természetes élőhely egy 4 részes, fiatal alkotókat bemutató kiállítássorozat második eseménye. Novemberben Debreczeni Imre munkáit láthattátok, januárban Lengl Orsolya, februárban pedig Csóka Szilárd Zsolt munkáit állítjuk ki.
Támogatók:
- Nemzeti Kulturális Alap
- Ferencváros Önkormányzata
- Gal Wine
