A költő, aki falmenco-gitáros is
Oravecz Péter versei a DRÓTon!
Oravecz Péter versei a DRÓTon!
A nácizmus és a kereszténység harca – egy precíz és moralista, elgondolkodtató magyar antiutópiában.
„A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa. / A visszanevezett utcák országa / Az elforgácsolódott hősök országa. / A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa.”
Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkjai nem egyszerű időutazásra hívnak. Inkább arra, hogy fedezzük fel a történelem buktatóiban és a saját életünkben, hogyan érdemes emberként élni a múlt által behatárolt, és a jelenben felpörgött világban.
Habár Szabó T. Anna legújabb kötetének borítóját egy angol romantikus tájképfeső képrészlete díszíti, nekem mégis Caravaggio jutott róla eszembe. Az ábrázolás tárgyának tónusai kontrasztosak, fény és sötétség éles határai jellemzik, míg a háttér jellemzően homályos marad.
Néha sok. Néha hosszú és érthetetlen. De végül is nem feltétlenül kell érteni, nem szükséges egyszerre megvilágosodni.
A jazz, a szesz, a „magyar kábítószerek” és a szabad szerelem jegyében eltöltött hetvenes évek elevenedik meg Gyukics Gábor új könyvében. Három apró részletet olvashatnak a Dróton!
A gilgul szó körforgást jelent héberül, a lélekvándorlás kabbalisztikus tanát hívják ezzel a szóval, s ez kérdések egész sorát vetheti fel.
A holdkos álmában beszél: „Mindenség sötét tere: Én.” A holdkos.