„Nem tud hazudni” – Wirth Imre a P. S. E. U. D. O. kiállításról
Ha nincs Magyary Ági, talán sohasem állok kötélnek, és itt rögtön bele is bonyolódom a nyelvbe, abba az illúzióba, hogy vagyok, vagyunk, holott lehet, hogy csak a nyelv játszik velünk valót, folyvást elcsábítva a létezés áttetszősége által, a nyelv mint mutatványos, történetbolond, el-beszél minket mintha lennénk, olvas valaki a nyelven keresztül, olvassa az élet nevű nyelvi képződményt, fogalmat, olvassuk a hangokat, amiket most kiadok, mintha lenne ok-okozat, lenne linearitás, az idő egymásutánja, intencio recta, egyenes beszéd, hiszen miért is ne állnék kötélnek, egyáltalán mit jelent ez? Eredetileg arra a csikóra vagy szilaj lóra mondták, hogy „nem áll kötélnek”, amelyiket nem tudták kiszedni a ménesből kötéllel, mert bizalmatlanságból nem állt úgy, hogy a kötelet a nyakába vethessék vagy a kötőféket a fejére tehessék. A szólás feltehetően innen ered, bár a XIX. század elején embereket is fogtak kötéllel a szegények közül, ha nem állt önként katonának.