Bővített minimalizmus
Az Angliában élő Gömöri György verse Szálinger Balázsnak ajánlva.
Az Angliában élő Gömöri György verse Szálinger Balázsnak ajánlva.
„A neurózist legjobban neurózissal lehet gyógyítani, mint az köztudott. A gyógymódok egyike a regényírás. Intenzív terápiája a családregény.”
Száz éve született Nemes Nagy Ágnes. Ezt ünnepeltük 2022 október 22-én a VerShakerrel is, ahol A Magvető Házában, a csömöri református templomban Igó Éva Jászai Mari díjas, érdemes és kiváló művész, a Vígszínház társulatának tagja volt Zoltán Áron vendége. Ez a videó a beszélgetés szerkesztett verziója, melyben VerShaker-módra háromszor hangzik el a költő Istenről című verse, Igó Éva előadásában.
A frottírkendőt átitatja a vér. Lassan haladunk. – Fáj? – Pali rázza a fejét. A főorvos már telefonált, megmondta, kit keressünk. Most kipróbáljuk, milyen a magyar sürgősségi betegellátás. Ülünk, araszolunk.
„A csinos nők gyakran kérdik, vajon mi a praktikám. /
Alakom épp nem filigrán és nincsen csinos pofikám, /
De mikor sorolni kezdem, /
Azt hiszik, hogy mindez csak csúsztatás.”
– Maya Angelou verse Balogi Virág fordításában.
Milyen volt Hamvas és Weöres barátsága? Mit ihletett? Hogyan született A teljesség felé és mi volt még mellette, amiről senki semmit sem tudott? Milyen „képzelt világokba” utazott Weöres és hogyan térképezte fel őket és végzett ott népszámlálásokat? Mit tanulhatunk Hamvas és Weöres barátságából?
Városi kórház, hetedik emelet, kettes szoba, reggel 8 óra
– Jó reggelt kívánok, Doktornő, hogy van ma?
– Jó reggelt, Szabó néni! Köszönöm a kérdését, elég nyugtalanul aludtam.
– Ej-ej, csak nem elfelejtette bevenni a Doktornő a gyógyszereit? Csak nem tetszik elsumákolni?
„1992. május, a piac fölött nyolc emelet magasságában. Tizenkét éves vagyok, és mindenféle idegállapot vesz erőt rajtam. Váltakozik a bágyadtság, az eszeveszett tettvágy és a tökéletes közöny. Időnként naplót írok, a régi dolgokról is. Van néhány barátom, de csak a magány burkán túl, amelynek köszönhetően még mindig felerészben kétvízközi indián és tuareg vagyok. Olvasok, most éppen az ördög színeváltozásáról.” – Márton Evelin az a szerző, aki mindig ugyanazt a történetet írja állítólag ezzel mindenki így van, de mivel imád címeket adni – és fene egye meg, iszonyú jól is csinálja – különböző címek alatt adja ki ugyanazt a sztorit. A műfajt is megjelöli a könyvében: archív napló. Ezt nevezem én átvágásnak; de lássuk, mit akar a szerző.
Zsidó Ferenc szerkesztő épp a Székelyföld 25 éves jubileumának eseményeit szervezi: ami biztos, augusztus 20-án a Kolozsvári Magyar Napokon lesz egy Székelyföld 25 kerekasztal-beszélgetés, aztán október 14-én a székelyudvarhelyi könyves napokon, majd október 21-én a szerkesztőségben, a díjátadónkkal egybekötve.
A Zsidó Ferenc nevű szerző egy székely tematikájú regényen dolgozik, mely némiképp Tamási Áronos nyelvezettel a mai székely valóságból mutat be egy szeletkét. Néhány fejezete elkészült, meg is jelent, de a végét még nem látom. És ez így van jól. – válaszolta Zsidó Ferenc író, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője.
Maga sem értette, hogyan került a folyóba. Csak napozni akart. Meg egy kicsit emberek között lenni. Az sem baj, ha ismeretlenek. Az sem baj, ha zajosak. Az sem baj, ha erős szagok terjengenek a parton álló büfé felől. Belülről kényszerítette valami, hogy kimozduljon a négy fal közül.