Habár Szabó T. Anna legújabb kötetének borítóját egy angol romantikus tájképfeső képrészlete díszíti, nekem mégis Caravaggio jutott róla eszembe. Az ábrázolás tárgyának tónusai kontrasztosak, fény és sötétség éles határai jellemzik, míg a háttér jellemzően homályos marad.
Mi van valójában a szélsőséges iszlám csoportok mögött és vajon reformálható-e az Iszlám?
Néha sok. Néha hosszú és érthetetlen. De végül is nem feltétlenül kell érteni, nem szükséges egyszerre megvilágosodni.
A jazz, a szesz, a „magyar kábítószerek” és a szabad szerelem jegyében eltöltött hetvenes évek elevenedik meg Gyukics Gábor új könyvében. Három apró részletet olvashatnak a Dróton!
A gilgul szó körforgást jelent héberül, a lélekvándorlás kabbalisztikus tanát hívják ezzel a szóval, s ez kérdések egész sorát vetheti fel.
Eljutottunk a felvilágosodástól az elsötétítésig? Megbélyegzett bölcsészek? Jogrend vagy önbíráskodás? Van-e megoldás?
A holdkos álmában beszél: „Mindenség sötét tere: Én.” A holdkos.
Női könyv? Nehéz volna tagadni. De a változatos férfiportrék és önarcképek mögül az emberhez szól, férfihoz és nőhöz egyaránt.
A különleges felépítésű regényben egy orosz emigráns család sorsát követhetjük nyomon. Három nemzedék, három kor elevenedik meg előttünk, egyéni sorsok bontakoznak ki.
Tóth Kinga úttörő: a levegőben lóg ez a téma, a sci-fi és fantasy prózaírók tobzódnak benne, de költő eddig tudtommal még nem vállalkozott rá komolyan, hogy a maga teljességében integrálja és dolgozza fel ezt a témát.