Ludassy Mária: Felvilágosodástól elsötétítésig – részlet a könyvből
„Condorcet a jövő nemzedék szabadságának zálogát abban látta, hogy nevelőik értékrendszerét se vegyék át a kritikai reflexió kikapcsolásával. Akkor sem, ha ezen értékek a szabadság, egyenlőség, testvériség szekularizált szentháromságát reprezentálják:
A közoktatás célja nem az, hogy készen kapott törvények csodálatára nevelje az embereket, hanem hogy képessé tegye őket a törvények kritikájára és kijavítására. Másképp hogyan védekezhetnének azok ellen, akik a Haza nevében emberiségellenes bűnök elkövetésére buzdítanak, akik az Igazság nevében rablásra ösztökélnek, akik a Szabadság nevében zsarnokságba taszítanak, akik az Egyenlőség jelszavával barbárságba vezetnek?
A leendő pedagógusok számára nem a mindenható nevelésbe vetett hitet prédikálja, hanem a kritikai szabadság szentségét, ami nevelői ellenében is megilleti az eljövendő nemzedéket – éppúgy, ahogy a filozófus generációját is az Ancien Régime tekintélyei ellenében, vagy 1793-ban a jakobinusok új-autoritárius rendjével szemben:
A véleményszabadság illuzórikus lesz, ha a társadalom szabhatja meg az eljövendő nemzedék számára, hogy mit kell hinniük. Az, aki a társadalomba lépvén készen kapott véleményeket hoz magával, melyeket a nevelés oltott beléje, nem szabad ember, hanem nevelői rabszolgája […]
Épp erre van szükségünk: engedelmes alattvalókra, akik természettudományos és technikai ismeretek terén a modernitás meghatározó elemeit elsajátították, de a kritikai gondolkodást a lázadás, a felségsértés szinonimájaként értelmezik – vélte Bonaparte és legfőbb tanácsadója az egyetemi kérdésekben, az ultramontán és ultraroyalista de Bonald. Bonaparte korábban, első konzulként még a liberális ideológusokra (ez a terminológiai találmány is az övé) támaszkodott. A francia felvilágosodás utolsó filozófusai, Condorcet szellemi örökösei dolgozták ki a máig élő francia felsőoktatási rendszert, a Grandes Écoles elitképzését – az École Normale Supérieure tanárképzésétől Bonaparte kedvencéig, az École Polytechnique-ig, a modern, matematikai tudományokon alapuló mérnökképzés fellegváráig. Ám a császárnak már nem volt ínyére a szabadgondolkodók szövetsége. Igaz ugyan, hogy Robespierre-rel ellentétben nem a guillotine segítségével, hanem az elméletellenesség szellemgyilkos fegyverével kívánt megszabadulni az ellenzéki eszméket ápoló fejektől. A fő célpont Destutte de Tracy volt, az Akadémia frissen betiltott morális és politikai tudományok osztályának elnöke, aki az általános nyelvészet ideológiamentesnek hitt területére menekült a császár autoritárius és köztársaság-ellenes kirohanásai elől. De hiába! Maga a grammaire générale is gyanús, mivel angolszász – tehát hazaáruló – kapcsolatai vannak, különben is egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.”
Ludassy Mária: Felvilágosodástól elsötétítésig. – Politikafilozófiai írások. Atlantisz Könyvkiadó, 2014. 140 oldal, 2695 Ft
