A holnapról
Jézus neve az egyetlen név, a név pedig maga a lényeg.
Levegőt!
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, / aki alattomos. – Add tovább, ha te is aktuálisnak érzed 2017. április 11-én, a költészet napján József Attila gyönyörű versét.
Hamvas Béla és a politika
Hamvas Béla válsághoz fűződő viszonya, markáns politikaellenessége egyrészt az átélt krízis-élményekből, a személyi szabadságot semmibe vevő korabeli intézkedésekből, a diktatúra hatalmi túlkapásaiból vezethető le, másrészt a mindezek nyomán kialakuló bölcseleti alapállásából, az életről és a létezésről vallott nézeteiből.
Hamvas és a háború – Weiner Sennyey Tibor eperjesi előadása
Tudom, hogy nagyon kevesen fognak megérteni. Tudom, hogy még kevesebben fogják elfogadni mindazt, amit most mondani fogok, éppen ezért igyekszem Hamvas írásaiból, naplóiból és leveleiből gondolataimat alátámasztani. – Hamvas Béla szülővárosában, születésének 120-dik évfordulója alkalmából rendezett eperjesi konferencián tartott előadás esszé változatát olvashatjátoka DRÓTon és a lap alján meg is nézhetitek.
Hamvas tollhegye
„Ki tudja, nem arról szól-e itt minden, hogy épp a legjobbaknak kell eltűnni nyomtalanul.” – 120 éve született Hamvas Béla író, filozófus, esztéta. Hamvas születésnapja alkalmából – Danyi Zoltán jegyzetét közöljük újra Hamvas Béla különleges tollhegyeiről a DRÓTon.
Hamvas Béla egy verse
„Mert a hattyúra már nem fér több fehér…” – Hamvas Béla Litai Imádságok című „könyvecskéje” 2015 december közepén jelent meg. A DRÓTon egy rövid verset közlünk a könyvből és a kötetről Palkovics Tibor – a könyv szerkesztőjének – ismertetőjét.
Hamvas és az idő
„…csak az van rád szabva, amit magadra szabtál, persze nem eszeddel, hanem imaginációddal, de azt az utolsó porszemig végig kell csinálnod. … Ha maszkot lárvát veszel fel, az időben megrekedsz, megdermedsz és önmagadat a sorstragédia csapdájába szorítod. Akkor az idő felfal. Meg akarsz állni, és az időt meg akarod állítani, holott az idő éppen az, hogy menni kell, éspedig nem külső kényszer alapján, hanem a magad üdvelszántsága folytán, menni kell…”
Gergely Edó Budán, a Tintakőben
„Gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk sms-t? Nehezünkre esik-e megmondani valakinek személyesen, ha értékeljük egy képét vagy munkáját, amit a Facebookon lazán belájkolunk? Érezzük-e még az igényét annak, hogy bátorítóan megveregessük a másik vállát, megöleljük, ha szomorú, vagy ha úgy érezzük, repesik bennünk az öröm?” Gergely Edó
A Marika mégis kiállít
Ez a rongydarab volt a Marika kezében, amikor megtaláltuk a holttestét. A Marika évtizedek óta a múzeumban takarított, saját halottunknak tekintjük. – Ferdinánd Zoltán írásából és Nagy M. Hedvig fotójából mindent megtudsz a művészetről, azt is, amiről eddig lövésed sem volt.
Eltettük emlékbe
Látja, kedves, milyen furcsa. Most látom utoljára ezeket a lámpákat. Most látom utoljára a Dunát. – Görömbölyi Dávid írása a DRÓTon.