Hartay Csaba versei
A víztorony. A tűztorony. / A nyár lángtornyai. A nyár az oka. Mindennek.
A víztorony. A tűztorony. / A nyár lángtornyai. A nyár az oka. Mindennek.
Lackfi János évek óta rezidens művésze és szervezője a kapolcsi Kaláka Udvarnak, kreatív versírás műhelyeivel naponta várja az érdeklődőket, de számos koncerten is közreműködik. Évekig maga hordta itt a szalmát, ácsolta a színpadot, de lassan rájött, hogy ha az ember naponta kétszer-háromszor is színpadon van, muszáj kicsit töltekeznie is. A blogírást idén már a lánya vette át, s János szerint egész egyszerűen jobban csinálja, mint ő.
Weiner Sennyey Tibort, költőt, a Drót egyik alkotóját baleset érte a Művészetek Völgyében és kórházba került. Megszereztük noteszét, és az elmúlt napokban írott három versét közöljük az agyáról készült képekkel együtt.
Különösen megrendítette őket a korán befejeződött költői-műfordítói pálya tragikus fináléja: a hősi halál a keleti fronton az első világháborúban.
Szegeden történt vagy Budapesten? Álom volt vagy valóság? G. és V. esete nem könnyű, nem könnyű, inkább nehéz, inkább nehéznek mondanám. Majdnem tényleg hétköznapi katasztrófák sorozatunkból olvashatják Bene Zoltán írását.
Oravecz Péter versei a DRÓTon!
A nácizmus és a kereszténység harca – egy precíz és moralista, elgondolkodtató magyar antiutópiában.
„A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa. / A visszanevezett utcák országa / Az elforgácsolódott hősök országa. / A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa.”
Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkjai nem egyszerű időutazásra hívnak. Inkább arra, hogy fedezzük fel a történelem buktatóiban és a saját életünkben, hogyan érdemes emberként élni a múlt által behatárolt, és a jelenben felpörgött világban.