Posztcovid Andalúzia
Egyszerre kell elbújni a vírus és a perzselő dél-spanyol napsütés elől.
Egyszerre kell elbújni a vírus és a perzselő dél-spanyol napsütés elől.
Z és K némán álltak, mintha emberi hamvakat szórtak volna éppen az imént a patakba. Egy perc fájdalmasan süket csönd után K ollót húzott elő kabátja belső zsebéből és elvágta a kötelet, ami egészen eddig még összekötötte az elpusztult sárkánnyal. A maradék gombolyagot és az ollót külön-külön zsebekbe tette el, majd Z-hez lépett.
Ti, allergiások, sosem gondolnátok, de a pollen az nem ellenség, hanem üzenet tőlem, hogy legyetek szabadok. Ki a taknyán, ki a krákogásán, és ki a könnyein keresztül. Nem tudom, hogyan, de oldjátok meg.
… itt forr össze, válik el minden, amiért élni lehet vagy érdemes, Krúdy, Mikszáth, Tersánszky törzsasztalánál, valójában ők maguk a regény, és ennyi maga az élet, egy fáradt, de joviális pincér …
Jó lenne teljes szívvel hinni, hogy nem csak két irodalom, de két ország és két nemzet sincs. Csak egy van.
Kiszabadulok. Persze fogalmam nincs róla. A lényeges dolgokról jelen időben többnyire fogalmunk nincs. A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat következő alkotáspárja.
Már nagyon rég tudom, hogy be vagyok zárva. De azt is tudom, hogy a kulcs az én kezemben van. Meg azt is, hogy mindenre képes vagyok, illetve azt, hogy nincs lehetetlen. Tudom továbbá, hogy a körülményekre nem hivatkozhatok akadályként, nem beszélve arról, hogy az álmaimnak nem rabja, hanem megvalósítója vagyok.
Lehetséges-e, hogy a már nyolcvan évvel ezelőtt, Németh László és barátai által megálmodott „Kertmagyarország”, egy etikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt egészséges ország és benne élő nép lehetne a Kárpát-medencében? Mi volt az „eredeti” elképzelés és hogyan módosíthatjuk ezt az elképzelést 2020-ban? Mi kell ahhoz egyénileg és társadalmilag, hogy Magyarország élhető hely legyen, olyan emberekkel, akik képesek a XXI. század megnövekedett kihívásaira válaszolni?
Csend, ha mondom! Csend!
Magasba és mélybe indult, valóban, mennybe és pokolra. Eljutott ide is, oda is. És elérkezett végül az örökkévalóságba. Az előttünk járókhoz, hozzánk és az utánunk következőkhöz egyaránt. Olyan adottsággal, olyan tehetséggel született, amilyennel hosszú-hosszú évszázadokon keresztül csak páran jönnek a napvilágra. És végig kellett járnia az útját, meg kellett közelítenie a mennyet, az Istent, és pokolra kellett ahhoz mennie, hogy beteljesítse önmagát, s hogy egész népét és az egész emberiséget taníthassa, nem középiskolás fokon.