Az andalúz lustaságról, a háztáji rebellizmusról és a gyászról
A járvány második hullámával újrakezdtük a naplót, ezúttal Jánosi-Mózes Tibor harmadik naplóját olvashatjátok.
Kellenek-e az óvodásoknak „melegmesék”?
A Meseország mindenkié rendhagyó mesekönyv megjelenése két táborra osztotta az országot, ahogy azt megszokhattuk már a politikai tagozódás itt is kijelöli az oldaliságokat és az álláspontok nagyjából egyértelműek. Érdemes azonban egy kicsit mélyebben megvizsgálni a miérteket, és nem megrekedni a kettészakad híd valamelyik oldalán. Engedjük hát fel tágabb perspektívákat látó drónunkat a magasba, és vegyük szemügyre madártávlatból a jelenséget és a problémát.
Szolgálunk, vagy kihasználunk bizonyos értékeket?
„Aztán szétnézek az instagramon és azt látom, hogy tobzódnak azok a tartalmak, melyek a Glamour gála hölgyeit ünneplik és prezentálják különböző tervezői ruhakölteményekben, híres tervezők által megtervezett maszkokkal, hiszen nem mehet az ember egy ilyen díszes eseményre akármilyen maszkban. Mi ezt elhisszük? Tényleg, valóban elhisszük? Nemcsak hogy elhisszük, de húszezresével röpködnek a lájkok. Pandémia van, de nem értjük. Nem értjük a világot, mert egy nyomorult kis okoskészüléken éljük át azt, amit az érzékszerveinkkel és egy helyi kultúra és közösség kontextusában kellene ahhoz, hogy ne váljunk teljesen abszurddá és nevetségessé.”
Lipcsei Mariann egy kis görög szigeten, egy apró faluban él évek óta. Véleménycikkét olvashatjátok a DRÓTon.
Vírusszínház – Zoltán Áron járványnaplója II/1.
„Most a jövő az elkövetkezendő néhány órát jelenti. A közönség sem vesz elővételben jegyet. Aki színházba akar jönni, aznap beszalad a jegyirodába, és csak azután veszi meg a jegyét, miután személyesen meggyőződött róla, hogy a pár óra múlva kezdődő előadás meg lesz tartva. Ezek tények, egyszerű tények….”
– Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba. Tiburival párhuzamosan az őszi naplót a Vígszínház fiatal tehetsége, Zoltán Áron írja a DRÓTra.
Rezonanciakatasztrófa
A nagyvilág zenedobozának kórusa mi vagyunk, s talán előbb omlik be alattunk a pódium, mint felettünk a mennyezet.
Visszatérés Andalúziába, vagy valahova máshova
„Megvédtünk pár generációt és feláldoztunk ezért egy nemzetet. Most ez látszik, csak igazam ne legyen…” – Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót a DRÓTra. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba.
Mi lesz az SZFE-vel?
Ez a végső elkeseredés, az utolsó lehetősége a hallgatóságnak…
Egy házasság vége
Az egész úgy kezdődött, hogy egy fürt szőlővel, egy almával meg háromféle lábszagú sajttal állított haza a közértből. Tisztán emlékszem, mert a szemembe se mert nézni, csak motyogott összevissza a kezeit tördelve, hogy tudom, Marikám, nem engedhetjük meg magunknak, de úgy megkívántam, aztán bevonult a sajtjaival a konyhába, és bekapcsolta a Bartók Rádiót.
Írótáborban voltunk Kisorosziban és írtunk
…nem lettem pár nap alatt Gabriel García Márquez, de legalább már tudom, hogy attól még írhatok, sőt írni kell és nem árt tudnod, hogy hol baszod el, mert elbaszhatod.
Most akkor jön vagy megy?
Bambi, szívószálas kóla, Lili gyönyörű, de ezzel most nem hatja meg, Szabolcs határozott: Fontos vagyok én neked? Mert hiába jelöltük be egymást a fészbukon, hogy „kapcsolatban” én úgy érzem, inkább a követőd vagyok, mint a szeretőd! – A „Kapcsolatok” sorozat hetedik darabja