A buddhizmus nem vallás, és nem is csupán filozófia. A buddhista életmód gyakorlása közben egyfajta megismerési folyamat zajlik, melyben a belső megismerés a cél. Az emberi élet igazi tartalommal megtöltése azzal kezdődik, ha megismerjük önmagunkat, ha tisztában vagyunk a tudati folyamatainkkal, ha megpróbáljuk magunkat átalakítani, jobbá, éberebbé, tudatosabbá tenni. A Buddha létező ember volt, így életén és tanításain keresztül ösztönözhet minket életünk jobbá tételére. A buddhizmus alapvető értékei olyan szemléletet adnak, amelyet a hétköznapi élet folyamán is hasznosíthatunk. A folyamatos gyakorlást kezdhetjük önmagunkon, majd kiterjeszthetjük szűkebb és végül tágabb környezetünkre is. Ahogy a Dalai Láma megfogalmazta:
Ha hiszünk valamilyen vallásban annál jobb, de vallásos hit nélkül is elboldogulunk, sőt bizonyos esetekben nélküle még jobban is. Jogunkban áll eldönteni, hiszünk –e vagy sem; ha akarunk hinni rendben van, ha nem, úgy is jó, de a spiritualitásnak van egy másik szintje is. Azt én alapvető lelki életnek nevezem – ahova beleillenek az ember alapvető értékei: a jóság, a kedvesség, a könyörületesség, a gondoskodás. Akár hívők vagyunk, akár nem, ez a típusú spiritualitás szükséges. Személy szerint úgy tartom, a lelki élet e második szintje fontosabb, mint az első, mert akármennyire is csodálatos egy adott vallás, az embereknek csak kis hányada gyakorolja azt, de amíg emberek vagyunk, beletartozunk az emberiség nagy családjába, addig mindnyájunknak hordoznia kell ezeket az alapvető emberi értékeket. Ezek nélkül az emberi lét kemény és száraz marad, az eredmény pedig az lesz, hogy senki sem lehet boldog, egész családunk szenved, végül a társadalomban is felhalmozódnak a problémák. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az alapvető lelki vonásoknak az ápolása döntő fontosságú.”
A következőkben megvizsgálom azokat a buddhista értékeket, amelyek iránymutatást és segítséget nyújthatnak számunkra az életünkben és a kapcsolatainkban.
A buddhista szemlélet
A Buddha tanításainak lényegét a Négy Nemes Igazság foglalja össze. A Négy Nemes Igazság a következő:
(1. a Szenvedés Nemes Igazsága;)
(2. a Szenvedés Okának Nemes Igazsága;)
(3. a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága;)
(4. a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága.)
Az első nemes igazság szerint az emberi lét szenvedéssel teli, vagyis az élet nem tökéletes. A születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz. Az életben semmi sem állandó, minden folyamatosan változik bennünk és körülöttünk egyaránt. Így a boldogság, az elégedettség is csupán múló állapot.
A szenvedés eredete az önzés és vágyakozás, a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja. Folyamatosan vágyakozunk különböző elérni kívánt dolgok, tárgyak, állapotok után abban a hitben, hogy amennyiben ezek a vágyaink teljesülnek maradéktalanul boldogok lehetünk. De
miközben a vágyainkra összpontosítunk, nem vesszük észre, hogy itt és most is boldogok lehetünk.
Ha megszabadulunk a vágytól továbbra is törekedhetünk bizonyos dolgokra, a szenvedés abból fakad, ha az amit szeretnénk követeléssé válik, így ha nem következik be amit szeretnénk megjelenik a szenvedés.
A szenvedést megszünteti a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól. Van egy út, amelyen keresztül meg lehet szabadulni az önzéstől és a vágyakozástól. A szenvedés vége a megvilágosodás, amikor az elménk megszabadul a negatív tudatállapotoktól, öntudatunkra ébredünk, nem hajszoljuk tovább az élvezeteket és nem menekülünk a fájdalom elől.
A megszabaduláshoz vezető út a Nemes Nyolcrétű Ösvény a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, és a helyes elmélyedés. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egy-egy tagja a bölcsesség, az erkölcsösség és az elmélyedés témakörébe tartozik.
A bölcsességhez tartozik a helyes megértés és gondolkodás.
A helyes megértés lényege, hogy olyannak látjuk a világot amilyen, megértjük a dolgok átmeneti jellegét, és az én hiányát. A helyes gondolkodás azt jelenti, hogy komolyan gyakorlunk, törekszünk a tudatosságra és megtisztítjuk a gondolatainkat a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a tévképzetektől. Gondolatainkkal boldogságot, vagy szomorúságot is elérhetünk, a saját és környezetünk számára is.
Az erkölcsösséghez tartozik a helyes beszéd, cselekvés és élet. A kommunikációnkban, a cselekedeteinkben, a munkánkban törekedni kell az együttérzés és a szerető kedvesség gyakorlására.
A helyes beszéd igaz, kedves, gyengéd és segítőkész.
Ne beszéljünk durván, ne mondjunk rosszindulatú, bántó dolgokat. Ne pletykáljunk, tartózkodjunk a felesleges beszédtől.
A cselekedeteink legyenek erkölcsösek és együttérzőek.
A helyes cselekvéshez tartozik az élet kioltásától való tartózkodás, a lopástól való tartózkodás, a helyes szexuális viselkedés, az igazmondás, és a tartózkodás a bódító szerektől. A helyes élet szerint a buddhistáknak tartózkodni kell az olyan megélhetéstől, amellyel kárt okoz másoknak. Törekednünk kell az erényes életmódra.
Az elmélyedéshez tartozik a helyes törekvés, éberség és elmélkedés.
A helyes törekvésre a meditáció és a mindennapi élet során is törekedni kell. Igyekeznünk kell megtalálni az arany középutat. A hétköznapokban pedig próbáljuk elménket tisztán tartani. A helyes éberség azt jelenti, hogy bármikor, bármely pillanatban tudatosíthatjuk magunkban az eseményeket. Törekedni kell rá, hogy szemlélődve összpontosítsunk a folyamatosan változó dolgokra. Figyelmünket irányíthatjuk a testre és a benne keletkező kellemetlen és kellemetlen érzetekre, megfigyelhetjük a felmerülő érzéseket, tudatosan szemlélhetjük a megjelenő gondolatainkat, és szemlélődhetünk az élet egyetemes törvényein. A helyes elmélkedést egyhegyűségnek is nevezik, amely segítségével irányítani tudjuk a gondolatainkat.
A szenvedés tehát megszüntethető a buddhista gyakorlatok követésével és így jobbá tehetjük életünk.
A Szigálaka szutta
A Buddha Szigálakának mondott tanítóbeszédben kifejti, hogy a buddhizmus világi követőinek milyen kötelezettségek betartására kell törekedni a helyes életvitel kialakításához és fenntartásához.
A szutta szerint a tanítványnak fel kell hagynia a tett négy szennyezésével, nem cselekedheti a négy okból eredő rosszat, és nem követheti az elszivárgáshoz vezető hat utat. Ha így tesz, elkerüli a tizennégy rossz utat, és minden sikerül neki ebben a világban és a következőben, és halála után, teste felbomlásakor jó irányba, mennyei világba távozik.
A tett négy szennyezése az élet elvétele, annak elvétele, amit nem adtak oda, a nemi kicsapongás és a hazug beszéd. A négy okból eredő rossz azt jelenti, hogy ha a rossz cselekedet vágyból, haragból, zavarodottságból, vagy félelemből fakad. Ha az ember nem ezekkel az érzelmekből cselekszik, akkor nem cselekszi az ezekből az okokból származó rosszat. Az elszivárgáshoz vezető hat út, ha az ember gondatlansághoz vezető mámorító mérgekkel él, ha az utcákon alkalmatlan időkben csatangol, ha vásárokat látogat, ha szerencsejátékokba bolondul, ha rossz barátokat követ, és ha átadja magát a restségnek.
Ha az ember mámorító mérgekkel él, az gondatlansághoz vezet és hat veszéllyel jár:
gyorsan elveszíti pénzét, gyakran veszekedésbe keveredik, betegségekre lesz hajlamos, jóhírét elveszíti, viselkedése szégyentelen és meggyengül értelme.
Hat veszéllyel jár az is, ha az utcákon alkalmatlan időkben csatangol:
védtelen és kiszolgáltatott lehet, felesége és gyermekei védtelenek és kiszolgáltatottak lehetnek, vagyona védtelen és kiszolgáltatott lehet, meggyanúsíthatják bűntettel, rosszhírre tehet szert, és más kellemetlen következménnyel számolhat.
Szintén hat veszéllyel jár, ha vásárokat látogat, és keresi, hogy hol táncolnak, énekelnek, zenélnek, kántálnak, tapsolnak, és dobolnak.
Ha szerencsejátékokba bolondul az ember, az ugyancsak hat veszéllyel jár:
ha nyer, lesznek ellenségei, ha veszít, elveszti és sajnálja vagyonát, hitelét vesztik szavai, barátai és társai megvetik, és házassági szándékát megalapozatlannak tartják.
Ha rossz barátokra tesz szert az is hat veszéllyel jár:
minden szerencsejátékos, falánk, iszákos, csaló, szélhámos és kötözködő társa lesz.
Ha átadja magát a lustaságnak, az hat veszéllyel jár:
nem dolgozik hidegben, melegben, túl korán, túl későn, túl éhesen és túl jóllakottan.
A Buddha elmondja azt is, hogy ki az, akit nem tekinthetünk barátunknak és, hogy miért nem tekinthetjük annak. Majd elmondja azt is, hogy ki az, akit igaz barátnak tekinthetünk és, hogy miért tekinthetjük annak.
A barátnak látszó, de valójában ellenségnek négy típusa van, aki mindent megkaparint, aki túl sokat fecseg, aki hízeleg, és aki segít a pénz elherdálásában.
A mindent megkaparintót négy okból tekinthetjük hamis barátnak: mindent elvesz, kevésért sokat akar, csak félelemből cselekszik, és csak saját boldogulását tartja szem előtt. Aki fecseg, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: a múltban és a jövőben is csak a saját hasznáért beszél, üres szólamokat mond, és ha szükség van rá, mindig talál kibúvót. A hízelgőt szintén négy okból tekinthetjük hamis barátnak: a rossz tettet jónak véli, a jó tettet rossznak véli, szemedbe dicsér, és a hátad mögött pedig szid. A pénz elherdálásában segítőt is négy okból tekinthetjük hamis barátnak: társad a bódulatban, az éjjeli csavargásban, vásárok látogatásában, és a szerencsejátékokban.
A tisztaszívű barátnak négy típusa van: aki segít, aki kitart melletted jóban és rosszban, aki rámutat a hasznos dolgokra, és aki rokonszenvet táplál irántad.
A segítőt négy okból tekinthetjük barátnak: amikor figyelmetlen vagy gondodat viseli neked és javaidnak, ha félsz menedéket ad, és ha valamit tenni kell kétszeresen is megteszi, amit kérsz. Aki kitart melletted jóban és rosszban, négy okból tekinthetjük barátnak: elmondja a titkait, elmondhatod neki a titkaid, a bajban nem hagy el, és akár az életét is adja érted. Aki rámutat a hasznos dolgokra, négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: visszatart a rossztettől, és bíztat a jótettre, amit nem tudsz, elmondja és megmutatja a mennybe vezető utat. Aki rokonszenvet táplál irántad, azt négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: nem kárörvendő, örül a szerencsédnek, nem engedi, hogy mások rosszat mondjanak rólad, és helyesli, ha mások jót mondanak rólad.
A Buddha megosztja azt is Szigálakával, hogy a fiú hogyan viselkedjen a szüleivel, és a szülők, hogy viselkedjenek a gyermekükkel. Elmondja, hogy a férj hogyan forduljon a feleségéhez és, hogy a feleség hogyan viszonozza azt. Meghatározza, hogy hogyan viszonyuljon az ember a barátaihoz és társaihoz és hogy azok ezt hogyan viszonozzák.
A fiú öt módon szolgálja anyját és apját a támogatást visszaadja, teljesíti helyettük a kötelezettségeiket, fenntartja a családi hagyományt, örökségét kiérdemli és szüleim halála után ajándékokat oszt. Az anya és az apa, mindezt öt módon viszonozza: visszatartják a gonoszságoktól, a jótéteményekben támogatják, mesterségre tanítják, jó feleséget találnak neki, és odaadják az örökségét.
A férj öt módon szolgálja feleségét: tiszteli, szépen beszél vele, hűséges, hatalmat ad neki és felékszerezi. A feleség mindezt öt módon viszonozza: jól szervezi a munkáját, kedves a szolgálókhoz, hűséges, vigyáz a készletekre, hozzáértő és szorgalmas teendőiben.
Az ember öt módon szolgálja barátait és társait: ajándékokat ad nekik, kedves velük, gondoskodik róluk, és úgy bánik velük, mint saját magával, és szavát megtartja. A barátok és társak, mindezt öt módon viszonozzák: amikor figyelmetlen gondoskodnak róla és javairól, ha fél menedéket adnak, nem hagyják el a bajban, és törődnek gyermekeivel.
A Buddha által a tanítóbeszédben elmondott tanácsok kiterjednek a világi gyakorló emberi kapcsolataira, a mindennapi életben történő hasznosításuk javítja az önmagához és a másokhoz fűződő viszonyát a gyakorlónak.
A buddhista értékek az emberi kapcsolatokban
A Nemes Nyolcrétű Ösvény tagjait szem előtt tartva próbáljuk élni mindennapi életünket, a benne található értékeket felhasználva alakítsuk emberi kapcsolatainkat.
A helyes beszéd gyakorlásával csökkenthetjük, vagy teljesen elkerülhetjük a konfliktusokat. A helyes beszéd igaz, nyílt, őszinte és egyszerű, melyben kerüljük a hazugságot. A beszédünk legyen kedves és gyengéd, kerüljük a durva, bántó és gonosz szavakat. Tartózkodjunk a pletykálkodástól és mások titkainak felfedésétől. Problémáinkkal abban az esetben kell másokhoz fordulni, ha önmagunkban nem találtunk választ és segítségre szorulunk. Ha beszélünk róluk azt a megfelelő pillanatban tegyük, ha higgadtak vagyunk és nyugodtan tudunk beszélni.
Mielőtt beszélünk, feltehetünk magunknak néhány egyszerű kérdést: Igaz, amit mondani szeretnék? Kedves? Hasznos? Bántó? Ez a megfelelő pillanat? Érdemes róla beszélni?
Ha nehéz érzésekkel küzdünk, az együttérzés segít a feldolgozásban. Az együttérzés azt jelenti, hogy valakivel együtt érzek, együtt szenvedek, vagy együtt örülök, ez az együttérzést gyakorolhatjuk saját magunkkal és másokkal szemben is. A buddhista tan szerint a bodhiszattvák azok, akik megvalósították az együttérzés teljességét és az ebből származó könyörületességgel éli az életét. A bódhiszattva megengedi, hogy akár saját akár mások szenvedése megérintse és ezáltal felébredjen benne a természetes együttérzés. A gyengéd együttérzés fejlesztése közben a szenvedés felé fordítjuk a figyelmünket, tudatosítjuk azt, majd az önmagunk iránt megjelenő együttérzést kiterjeszthetjük másokra is, de ha az könnyebb a számunkra figyelhetünk mások szenvedésére és az így felébresztett együttérzést magunkra is alkalmazhatjuk. Bárhogyan is tesszük, ha a felmerült rossz érzés felé törődéssel fordulunk, felébred bennünk az együttérzés. Gyengéd figyelemmel fordulhatunk önmagunk felé, megvigasztalhatjuk magunkat, és az együttérző jelenlét hatására lassan átalakulhat bennünk a frusztráció és szabadabbá válhatunk és így teljesebb életet élhetünk. Akkor érezzük magunkat legjobban, ha tudunk kapcsolódni egymással és önmagunkkal, ha a szívünk nyitott, nagylelkű és szeretetteljes. A feltétel nélküli együttérzés azt jelenti, hogy felismerjük a tiszta tudatosságot és sebezhetőségünket egyaránt. Ahogy az együttérzés felébresztéséhez tudatosan megfigyeljük önmagunk félelmét, dühét, bánatát, figyelmet szentelhetünk mások sebezhetőségének és így nyitottá és gyengéddé válik szívünk. A bódhiszattva ösvény azt jelenti, hogy bölcs és együttérző szívvel éljük az életünk. Ahogy a szenvedés együttérzéssé alakul felfedezhetjük, hogy az egész élettel kölcsönös összekapcsoltságban vagyunk így megérthetjük, hogy a saját életünkkel minden más lény javát szolgálhatjuk.
Ha ahelyett, hogy a múlton rágódunk, vagy a jövőt tervezzük a pillanat megélésére és a jelen felfedezésére koncentrálunk, sokkal több örömöt lelnénk az életben.
A Nemes Nyolcrétű Ösvény tagjai közül a helyes éberség, vagyis a tudatosság azt jelenti, hogy tudjuk, hogy mi történik az adott pillanatban. Ha nem figyelünk az adott pillanatra, akkor nem a feladatainkra fókuszálunk, nem figyelünk a családunkra, barátainkra, nem veszünk tudomást a környezetünkről, nem tudatosítjuk az érzéseinket és az azokat kiváltó tényezőket. Ha gyakoroljuk a tudatos jelenlétet és a jelen pillanatra koncentrálunk, akkor megérthetjük a dolgok valódi természetét és tisztábban láthatjuk a minket körülvevő világot. Ha észlelésünk kiterjesztjük, szembesülünk a körülöttünk lévő dolgok szépségével, jobban értékeljük őket és nagyobb örömöt találunk bennük. A tudatosság azt jelenti, hogy érzékeljük mindazt, ami a jelenben történik, észleljük testünket, érzéseinket, élményeinket, elképzeléseinket. Ha több figyelmet szentelünk a testünknek, akkor láthatjuk, hogy mely ételek, mozgások, testhelyzetek esnek jól, hogy hogyan változik a légzésünk, hogy hol van feszültség a testben, hogy milyen a testtartásunk. Ha változtatunk az esetleg felmerülő kellemetlenségeken, máris jobban érezhetjük magunkat. Az érzelmeink keletkezésének és múlásának megfigyelésével is rengeteget tanulhatunk, miközben az éberséget gyakoroljuk. Érdemes megfigyelni az érzelmek testre gyakorolt hatását is, így ha valamilyen negatív érzelem bukkan fel és észleljük az arra adott testi reakciót azonnal a testben keletkező feszültség feloldásával, légzéssel tudjuk oldani a feszültséget, megnyugtatni a testet és így az elmét is. Az éber jelenlét a test és az elme megfigyelésén kívül környezetünk észlelését is megkönnyíti, megfigyelhetjük a látványt, a hangokat, az illatokat, az ízeket. Így felfedezhetjük a környezetünk gazdagságát, szépségét, amitől fokozatosan boldogabbak lehetünk, nőhet az energiánk, a tisztánlátásunk, és kiegyensúlyozottabbá válhatunk. Az éberséggel energiát és időt nyerünk, hiszen a jelen pillanatra koncentrálva végezzük a tevékenységünk, így azt nem kell a későbbiekben kijavítani a figyelmetlenségünk miatt. Ha az odafigyelés által jobb a lelkiállapotunk több energiánk van, lelkesebben állunk a dolgokhoz.
A meditációra tekinthetünk úgyis, mint egyfajta szellemi kikapcsolódás, amelytől felfrissülünk, kiegyensúlyozottabbá válunk, kevésbé leszünk frusztráltak. A meditáció során szembenézhetünk a nehéz érzéseinkkel, és az elmélyedés során alkalmazott technikákat átvihetjük a hétköznapi életbe. Észlelhetjük, hogy a rossz érzések múlandóak, egy pillanatnyi állapotot tükröznek, így nem kell átadnunk magunkat nekik. Ha észleljük a kellemetlen hangulatot, engedhetünk egy pillanatnyi szünetet magunknak, mielőtt reagálunk rá. Ha megjelenik a rossz érzés, tudomásul vesszük, megfigyeljük és hagyjuk, hogy nőjön, aztán elmúljon. Ha megállunk egy pillanatra az éber tudatossággal bölcsen és tudatosan reagálhatunk az adott helyzetre.
Mindenből tanulhatunk, ami velünk történik.
A buddhista elvek szerint bármikor nyugodtak lehetünk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk és, hogy mit csinálunk, hiszen a nyugalom a belsőnkből fakad. A buddhista elvek segítségével küzdhetünk a negatív tudatállapotok ellen. Felhívja a figyelmet a rossz hangulat mulandóságára, a dolgok átmenetiségére. Tudatában annak, hogy a nehéz érzések is végesek, mint minden más könnyebb elviselni azokat és túllendülni rajtuk. Ha felmerülnek a nehéz érzések, felismerjük jelenlétüket és nyugodtan, megértően és együttérzően fordulhatunk feléjük, ahelyett, hogy eltaszítanánk őket, vagy nem vennénk tudomást róluk. Az az út vezet a bölcsességhez, ha elfogadjuk a kellemetlenségeket anélkül, hogy harcolnánk velük, elmenekülnénk előlük, vagy nem engednénk meg magunknak őket. Ha a saját érzelmeinket teljes egészében megéljük, akkor mások érzelmeit is könnyebben átérezzük. Érzelmeinket távolságot tartva, tudatosan szemléljük, tudomásul vesszük a gondolatokat és a testi érzeteket bírálat és megbélyegzés nélkül, egyszerűen megfigyeljük, ahogy felbukkannak, kiteljesednek, majd eltűnnek.
A buddhista tanítást akár úgy is értelmezhetjük, hogy megállunk és rácsodálkozunk a dolgokra.
A nyugalom megőrzését, bármi történik is, hívjuk úgy, hogy egykedvűség. Az egykedvűség azt jelenti, hogy életünk történéseit belenyugvással és türelemmel fogadjuk, nem reagálunk rájuk eltúlzottan. Ha rossz dolog történik velünk képesek vagyunk kezelni a helyzetet és ha jó dolog történik, örülünk neki, de nem leszünk a rabja. Ha valaki egykedvű, akkor befogadó, kiegyensúlyozott, mentes a ragaszkodástól a kirekesztéstől és a szélsőségektől. A legnagyobb boldogság abból a nyugalomból ered, amit nem befolyásolnak a változó körülmények. Elfogadjuk azt, ami van, nem akarjuk irányítani az elkerülhetetlen és múlandó dolgokat. Ha nem ragaszkodunk a kiszámíthatósághoz, az irányíthatósághoz és a rendhez és elfogadjuk, az életet olyannak amilyen és hogy a körülmények állandóan változnak, sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk és nem esünk kétségbe azonnal. Minden pillanat számít, minden percben gyakorolhatjuk az éberséget és tanulhatunk. Az egykedvűséget úgy is gyakorolhatjuk, hogy észleljük és elfogadjuk a dolgokat, tartózkodunk az ítélkezéstől, nem osztályozunk, nem követelőzünk.
A düh a szerető kedvesség ellentéte, és számtalan formát ölthet, lehet harag, mogorvaság és visszahúzódás. Ha dühből cselekszünk, az mindig további bonyodalmakat szül. Ha nem tartjuk kézben a dühünket felemészti energiánkat, veszélyes az egészségünkre és meggondolatlan döntéseket hozhatunk miatta. A düh gyűlöletet eredményezhet és így erőszakot és pusztítást okoz. A gyűlölet úgy szűnik meg, ha nem gyűlölsz. Ha több szeretetteli cselekedetet teszel, kevesebb lesz a düh benned. A harag kezelésénél is tudatosítani kell magunkban, hogy csak ez is csak egy átmeneti múló állapot. Ha megállunk egy pillanatra és emlékeztetjük magunkat arra, hogy az élet szenvedéssel teli és, hogy a düh nem változtat és még az energiánkat is felemészti, így egyszerűbb, ha csak megfigyeljük és várunk, amíg az érzés megváltozik, vagy elmúlik. Ahhoz, hogy elkerüljük a haragot, elsősorban tudatosítjuk a romboló erejét, majd megpróbáljuk megkeresni az okokat és megszüntetni azokat. A zavaró gondolatokra reagálhatunk úgy, hogy pozitív dolgokra gondolunk, vagy megvizsgálhatjuk a gondolat következményeit, elterelhetjük a gondolatainkat, kereshetünk további lehetőségeket, vagy akaraterőnkkel megszabadulhatunk a negatív gondolattól. Ha tudatunk türelmes és elfogadó, akkor képes olyannak elfogadni a világot amilyen, így a bosszúságok és a szenvedés ellenére boldogok lehetünk.
Az aggodalmaskodás szellemi és fizikai értelemben is káros lehet, gyengíti a testi funkciókat, zaklatott lesz az elme és gátolja a hatékonyságunkat, nem tudunk tisztán látni és higgadtan reagálni a dolgokra. Az aggodalom tulajdonképpen a szenvedéstől való félelem és a szenvedés elleni érzelmi küzdelem, amely több fájdalmat is okozhat, mint maga a szenvedés. Ha tudatunk mentes az aggodalomtól felismerhetjük, hogy nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem, hogy hogyan reagálunk rá. Az aggódás helyett inkább legyünk türelmesek, elfogadóak és egykedvűek. Az aggodalom csupán a saját elménkben van jelen, a meditáció és a tudatos életvezetés közben megfigyelhetjük gondolatainkat, így észlelhetjük a helytelen figyelmet és megállíthatjuk a folyamatot, mielőtt további kellemetlenségeket okozna. Az aggodalom származhat abból, hogy azt gondoljuk, hogy valaminek így, vagy úgy kell lennie, de nem úgy vannak. Minél több az elvárás bennünk annál jobban félünk.
Ha aggódunk, sokat segíthet a meditáció, mivel így egy adott dologra összpontosítunk (például csak saját, természetes légzésünkre), így elménk megpihenhet.
Próbáljuk meg a tudatunkat a jelenre irányítani, hiszen ez az egyetlen dolog, amit befolyásolni tudunk. Az aggodalom beszűküléshez vezethet, de a meditáció segíthet, hogy az élet több, mint a pillanatnyi nehézség és táguló tudatot eredményez, amely segítségével másként tekinthetünk a problémára. Ha aggodalmunk vagy félelmünk mégis valóságossá válik, akkor szembe kell vele néznünk, gyakorolhatjuk az együttérzést, és tudatosíthatjuk, hogy semmi sem állandó.
A kapcsolataink nagyszerű alkalmat biztosítanak a buddhista tanítások gyakorlására. Mindenki, akivel kapcsolatban vagyunk egyfajta spirituális tanító.
Megvizsgálhatjuk, hogy jól használjuk –e a buddhista tanításokat, hogy hogyan viselkedünk másokkal, mit mondunk nekik, hogy gondolunk rájuk. Gyakorolhatjuk az éberséget, a tudatosságot, az együttérzést, a szerető kedvességet, az ítélkezés mentességet, az elfogadást és még számtalan áldásos tevékenységet. A nézeteinkhez való ragaszkodás éppúgy szenvedést okoz, mint a ragaszkodás bármely más formája. A buddhizmus nyitottságra, saját tapasztalatainkból tanulásra, és fejlődésre ösztönöz. A ragaszkodás nem szeretet, az igaz szeretet mentes az önzéstől, a másik boldogságát és szenvedésmentességét kívánja, továbbá feltétel nélküli. A szeretet a barátaink és a családunk részére teret és szabadságot biztosít. Ha felébresztjük magunkban a szerető kedvességet az rengeteg pozitív hatással jár mind önmagunk, mind mások számára. A szeretet segít, hogy békésnek és boldognak érezzük magunkat. A szerető kedvességet kiterjeszthetjük minden érző lényre. Az együttérzés következtében kialakul bennünk az a gondolat, hogy mindenkihez közünk van, és őszintébben átélhetjük mások örömét.
A szeretetteljes életmód leegyszerűsíti az életünket, mert megtisztítja a tudatot és jobban tudunk koncentrálni,
így nő az önbecsülésünk és magabiztosságunk, bátrabbak, céltudatosabbak lehetünk. Jobban odafigyelhetünk a környezetünkben lévő emberekre, ítélkezés nélkül meghallgathatjuk, ha szükségük van rá, segíthetjük őket. Csak akkor osztozhatunk egymás örömeiben, ha fájdalmunkban is osztozunk, ha megéljük mások szenvedéseit, természetes, hogy örülünk, ha boldog.
Összegzés
A buddhizmust a mindennapi életben úgy tudjuk használni és kamatoztatni, hogy tanításait próbáljuk beépíteni a gondolkodásunkba, cselekedeteinkbe, viszonyunkba önmagunkhoz és másokhoz. A buddhizmus tudatosság és ráébredés a jelen pillanatra, annak felismerése, hogy bármikor lehet figyelni és gyakorolni. Lehetőség a bölcsesség, a kedvesség és az együttérzés fejlesztésére. A buddhista tanok gyakorlását nem korlátozhatjuk a meditációra, hanem ki kell terjesztenünk tudatosságunkat az életünk minden területére.
Irodalomjegyzék
(1. Őszentsége a Dalai Láma, Dr. Howard C. Cutler (2003): A boldogság esszenciája, Trivium Kiadó, Budapest, Magyarország.)
(2. Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország)
(3. Porosz Tibor (2002): A buddhista filozófia és pszichológia alapfogalmai, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország)
(4. Tara Brach (2019): Radikális elfogadás, Ursus Libris, Budapest, Magyarország)
(5. Sarah Napthali (2015): Buddhizmus Anyáknak, HVG Kiadó Zrt. Budapest, Magyarország)
